Támadás

Mr.X

Fokozott figyelmet kell fordítanom arra a fiúra is...hmmm...érdekes...nagyon nagyon szereti a kislányt. És az a másik csaj...a barátnő. Neki is lesz még itt szerepe! Drágám, már csak az kell, hogy belesétálj a csapdámba...igazán nem kérek mást. A hajó három nap múlva indul, és két teljes hétig utaznak, szóval bőven lesz időm előkészíteni mindent.
- Jim!
A mocskos kis féreg elémjött, és egy biccentéssel jelezte, hogy figyel.
- Ma mennek fürdeni. Tudod a dolgod. Éljen.
Jim biccentett, majd eltűnt. Az ablakon keresztül figyeltem, ahogy meghúzza a kart, és az ajtó kinyílik...

Minie

- Tessék?- képedtem el azon amit mondott. - Hogy veled is foglalkozzak?- kuncogtam, és az ölébe csüccsentem. - Bolond vagy oppa- mosolyogtam szeretetteljesen, és megcsókoltam.
Először meglepődött, de utána elkezdett irányítani. Finoman beleharapott az alsó ajkamba, majd nyelvét a számba tolta. Kezei elindultak a derekamon, és megfordított. Ledöntött az ágyra, úgy folytattuk a csókolózást. Az én kezeim végig a haját markolászták, és teljesen lefoglalt a szája, nem is figyeltem mit csinál. Egyszer csak éreztem, hogy a nadrágommal matat.
- YA!- csattantam fel. - Sicc!
Oda sem figyelt rám, csak belemosolygott a csókba, és lerántotta rólam a shortomat. Megforgattam a szemem, és eltoltam kissé. Mélyen elmerültem gyönyörű szemeiben, végül megráztam a fejem.
- Nem.
Csalódottság ült ki az arcára.
- De Cho, kérlek!
- Oppa, nem- mondtam határozottan, és visszabújtam a ruhámba. - Felejtsd el! Mennyi ideje is vagyunk együtt? Két napja, három? Nem túl korai ez egy kicsit?- vontam fel a szemöldököm.
Nem válaszolt, csak vadul az ajkaimra tapadt. Szenvedélyesen megcsókolt, de semmi mást nem csinált. Visszadöntött az ágyra, én pedig lábaimmal átfontam a derekát. Közelebb húztam magamhoz, mire felnyögött.
- Mi az?- ziháltam.
- Megőrjítesz...azon kívül semmi- vigyorgott, és megint megcsókolt.
Most az ő szájában folytattuk a harcot. Közben erősen harapdáltuk a másik ajkait.
- Choooo-miiiin! Kislányom!
- Aish...a banya- toltam el DooJoont, és felálltam. Az ajtóhoz siettem, és kikukucskáltam.
- Igeeeen?- üvöltöttem vissza.
- Hol vagy?
- A szobámban...mert? Mi van?
- Gyere már le! Nem vonulhatsz el csak úgy!
Erre is most jön rá a kötekedés?- puffogtam. Taktikát kell változtatnom...
- Nem egyedül vagyok!- kiabáltam vissza.
- Ohh...akkor jó...bocsánat!
Hallottam, hogy kiviharzik a lakásból, és becsapja az ajtót.Ez most mire volt jó? Valami ellenőrzés, vagy mi? Sóhajtva visszacsuktam a szobám ajtaját, és éppen meg akartam fordulni, mikor két tenyeret éreztem az oldalamon. Végigsimítottak a derekamon, le a fenekemig, és a combjaimra csúsztak. Aztán puha ajkak érintették meg a nyakam, onnan csúsztak fölfelé egészen a fülemig. Megborzongtam.
- O-oppa...m-mit csinálsz?- hebegtem.
- Szeretlek- fordított magával szembe, és megcsókolt. Illetve nyomott egy puszit a számra. Aztán megint egyet. És még egyet. Utána jött a szemem, az arcom, az orrom, mindenhova százezer puszit kaptam. A végén már nevetnem kellett.
- Elég, ez már csikis. Neee!- visítottam. - Menjünk le a többiekhez- állítottam le. - Most már elégedett az úr a rá fordított figyelemmel?- kuncogtam.
- Tökéletesen. Többet kéne a hölgynek velem lennie- kacsintott, és kézen fogva elindultunk le a lépcsőn.

DooJoon

Lenn a parton a srácok mind ott voltak, és éppen valamin nagyon vitatkoztak. Rámosolyogtam Cho-ra, akinek teljesen ki volt pirulva az arca, és csillogtak a szemei. Rajta is felejtettem a tekintetem. Valahányszor csak rápillantottam, a szívem hevesebben kezdett dobogni.
- Aennyyyy- engedett el Cho-min, és odafutott a barátnőjéhez. - Eljössz velem úszni?
- Persze- mosolygott rá a lány. - Srácok, ti is jöttök?- nevetett.
Úgy láttam, hogy a többiek egész jól kijönnek Ae-chával, úgyhogy annyira rossz nem lehet.
- Skacok, szerintem menjünk- vágta rá HyunSeung kissé gyorsan, és Ae-cha mellé lépett. - Majd keresünk delfineket, jó?
- Ööööö....oké- ráncolta a szemöldökét a lány, és elfordult. Cho-val váltottak egy pajkos pillantást, és nevetve lekapták a ruhájukat. Az én szemeim szerintem majdnem kiestek, és ezzel nem voltam egyedül. KiKi és HyunSeung is tátott szájjal bámultak.
- Öregeim, ne nézzetek már ennyire feltűnően- lökött meg JunHyung. - A csajok nem bírják ha bámulják őket- kuncogott.
- Na, a főcsábász megszólalt- vihogott fel YoSeob, és menekülni kezdett Junny elől. GiKwang, Seung és én már a vízben voltunk, utánunk jött DongWoon és a kergetőzők is. Cho-min és Aenny valahol deréktájon járhattak már.
- Olyan szépek- jegyezte meg álmodozva HyunSeung. - Főleg Ae-cha...
- Neked- nyomta meg KiKi kissé erősebben a szót. - De...na jó, hagyjuk- legyintett inkább, mikor felvont szemöldökkel kérdőn meredtem rá.

Minie

Ae-chával nevetve mentünk egyre beljebb és beljebb.
- Teljesen oda van érted- mosolyogtam barátnőmre.
- Dilis- nyomott fejbe, és egy kis vizet fröcskölt rám.
- Hey!- adtam vissza a kölcsönt.
Hamar egy nagy vízicsatába keveredtünk, és visongva fröcsköltük a másikat. Egyre több és több vizet.
- Pfúúújj, de sós- köpködött Aenny, amikor a szájában landolt egy adag.
- Ez a tenger- röhögtem, közben egyre beljebb mentünk. A végén már egyikünk lába sem ért le, csak tapostuk a vizet, és lebegtünk. Én felfeküdtem a tetejére, becsuktam a szemem, és élveztem, hogy a víz körbevesz. Ahogy a bőrömet simogatja, ahogy a hajam szétterül körülöttem...
- Cho...- kezdte a barátnőm kissé remegő hangon. Olyan volt, mintha messzebb állna.
- Ne most- motyogtam.
- De...
- Ne most- nevettem el magam.
- Cho-min! Vigyázz!- hallottam egy kiáltást. Aggódó hang, ráadásul...Oppa! Felnyitottam a szemem, és körbenéztem. Körülbelül negyven méterre lehettem Aennytől, a srácok pedig ott álltak mellette. És mind rám meredtek, ijesztő, félelemmel teli tekintettel. Valami a lábamat súrolta, mire rémülten megpördültem. Egy...egy...Cápa!
Annyira ledermedtem, hogy képtelen voltam megmozdulni, csak éreztem, hogy elönt a pánik. Mire az egész agyamra leszállt a köd, már hulla sápadt voltam, és remegtem.

- Segítség- nyögtem halkan.
Azt olvastam valahol, hogyha nyugton maradunk elmegy. De ez ahelyett hogy elment volna, egyre kisebb és kisebb köröket írt le körülöttem. A fülem zúgott, a vér lüktetett a fejemben, az adrenalin szintem az egekben volt.
- Menj innen te rusnya dög!- motyogtam, és vettem egy mély levegőt. Gondolkozzunk! Ha megmozdulok, akkor...tuti hogy megharap. De ha itt maradok...akkor is megharap! Ez jó éhes lehet...
- Cho-min! Maradj nyugton! Hívunk segítséget- hallottam YoSeob hangját. Óvatosan feléjük néztem- Woonie rohant kifelé segítségért. DooJoon arcán félelem suhant át, ahogy meglátta az elszánt tekintetem. Döntöttem.
- Cho, ne!
Egyetlen egy hatalmasat rúgtam a most már teljesen körülöttem tekergőző cápába, mire az felém kapott. Sikeresen belemart a lábamba, de én addigra már valahogy kifelé kecmeregtem. Aztán éreztem, hogy a fejem kóvályog és szédülök. Kizárt dolog, hogy ez a cápa véletlenül támadt meg. És mivel nincsen olyan cápa, amelyiknek mérgező fogai vannak tudtommal, biztos hogy valaki rám küldte. De ki? És miért?
Egyre nehezebben ment a járás. Már csak arra emlékszem, hogy a tüdőm megtelt vízzel, és én elmerültem a tengerben...