Itt az idő!

Mr. X

Lassan elérkezik az én időm is. Lassan...
- Jim!
- Igen?- lépett oda mellém elgyötört arccal.
- Tudod a dolgod- mosolyodtam el gúnyosan.
- Igen uram...most?
- Mehetsz- bólintottam.
- Egy, kettő vagy négy?- kérdezte még az ajtóból visszafordulva.
Eltűnődtem. Miközben a nyugodt, tükörsima vizet néztem, megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha...aztán elhessegettem a gondolatot.
- Amennyit akarsz- vontam vállat. - De lehetőleg kettőt.
Biccentett, és elindult.

DooJoon

Mikor reggel kinyitottam a szemem, először fel se fogtam, hogy hol vagyok. Jobbra fordítottam a fejem, ahol...nem feküdt mellettem senki. Lassan felültem, közben megvakartam a tarkóm. Laposakat pislogva néztem körbe. Hol van Cho-min? Nem együtt aludtunk el?
Kikászálódtam az ágyból, és körülhordoztam a tekintetem a szobán. Hol a fürdő? Áhh, az lesz az...Elindultam a csukott ajtó felé. Alig tettem egy lépést felé, kivágódott, és Minie viharzott ki rajta, de mivel nem látta, hogy ott vagyok, ezért lazán feldöntött. Mindketten elterültünk az ágyon.
- Jó reggelt- pislogott bűnbánóan. - Minhae, nem volt szándékos...
- Semmi baj- nevettem, és csókot nyomtam a szájára. - Neked is jó reggelt- néztem az arcára ellágyulva. Már ilyenkor is tündéri...Elég volt rá vetnem egy pillantást, és a szívem ki akart ugrani a mellkasomból.
- Mit csinálunk ma?- kíváncsiskodtam.
- Óóó, nekem délelőtt találkozóm van Aennyvel és a lányokkal a medencénél, utána ráérek- mászott le rólam, és a tükörhöz lépett.
Ekkor néztem csak végig rajta. Egy fekete bikinit viselt, meg egy fekete shortot. A haját lófarokba kötötte, megigazította a tükörben, aztán felém fordulva rám mosolygott.
- Megyek- mászott oda egy pusziért.
- Itt hagysz?- háborogtam. - Az úgy nem ér!- tiltakoztam. Elkaptam a derekát, lerántottam magam mellé.
- Oppaaaaa- nevetett, ahogy csikizni kezdtem. - Nee! Na, fejezd be, mennem kell- állított le. Felült, így arcunk egy vonalba került. - Szeretlek- nyomott puszit a számra.
- És akkor én mit mondjak?- csókoltam meg rendesen.
- Semmit- vigyorgott. Felállt, visszaintett, és eltűnt. Sóhajtva néztem utána, végül csak elterültem az ágyon.

Minie

Mosolyogva értem oda a medencéhez, ahol Myeongdo és Silie már vártak rám.
- Ae-cha?- kérdeztem vidáman. Kikaptam a jégkockákkal teli hűtőtáskából egy üveg üdítőt, és leültem melléjük a nyugágyak egyikére.
- Nem láttad? Azt hittük veled jön- lepődött meg Hyun-sil. - Biztos csak elaludt- vont vállat végül.
- Vagy HyunSeung feltartja- kuncogott Myeonie.
- Mint téged JunHyung, mi?- bökte oldalba barátnője cukkolva.
- YA!- pirult el. - Mondtam, hogy csak beszélgettünk egy kicsit...
- Perszeeee...és ha nem megyek simán le is smárolt volna...
Én csak vigyorogtam rajtuk.
- És mi volt tegnap este?
- Tényleg! Ezért még számolunk veled- néztek rám villámló szemekkel. Megijedtem.
- M-miért?
- Mert csak úgy leléptél!
- Jólvanna...csak oppa nem jött, úgy meg nem ér- húztam a szám. De este kárpótolt- tettem még hozzá magamban. - Azért jól éreztétek magatokat?
- Viccelsz? DongWoon lenyomott ott egymaga egy party-t- nevetett fel Silie. Olyan szép mosolya volt! Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Tisztára modell-alkat!

- Junny se volt semmi- jegyezte meg Myeongdo.
- Már becézed? Húúúú- cukkolta tovább Hyun-sil.
Myeonie egy laza mozdulattal leöntötte. A lány megdermedt egy pillanatra, majd visszaöntött. Nevetve pattantak fel, egymást kergették a medence körül. Aztán belökték a másikat a vízbe. Illetve Myeonie belökte Silie-t, aki magával rántotta. Mosolyogva néztem őket. Hirtelen valaki leült elém.
- Szia- támadott le.
- Szia HyunSeung- mosolyogtam rá. De a vigyorom lelohadt, ahogy aggódó arcára néztem. - Valami baj van?
- Nem láttad Ae-chát? Reggel azt mondta idejön, de nem találom sehol! Eltűnt!
A vér is megfagyott bennem. Hogy lehet az, hogy eltűnt?!
- Hogy érted?- kérdeztem lefagyva. - Az lehetetlen!
- Nem! Egyszerűen nincs sehol- emelte fel a hangját. Idegesen a hajába markolt. - Cho-min! Ugye nem....ugye nem esett át a korláton? Kérlek! Mondd, hogy nem!
Képtelen voltam válaszolni. Csak meredtem magam elé, az arcomból szép fokozatosan eltűnt a vér. Felpattantam, és elrohantam. Meg kell találnom őt!
- Cho! Minie, hova mész?- hallottam a hátam mögül Myeonie kérdését, de már messze jártam.

Ae-cha

Vidáman igyekeztem a csajos találkánkra. Alig vártam már, hogy beszélgessek egy jót Cho-val, hiszen mindketten elég elfoglaltak voltunk ez elmúlt napokban, nem sokat beszélgettünk. Befordultam a sarkon, mikor hirtelen belefejeltem valakibe.

- Bocsi- néztem fel. - Daniel?- lepődtem meg. Nem számítottam Cho exére, főleg nem itt. Mit akar ez itt? - Mit keresel itt?

- Csak gondoltam sétálok egyet- vigyorodott el gonoszan.

Megremegtem. Minden porcikám azt súgta, hogy meneküljek előle, mégsem tettem. Mi ez az egész?

- Oké- vontam vállat, ki akartam kerülni. Elkapta a csuklóm, visszarántott.

- Engedj el- rángattam a karom.

- Talán majd máskor- vicsorgott.

És nem láttam semmit...

Minie

Idegesen jártam körbe az egész hajót. Időközben szembejött velem anyám is, kedvesen mosolyogva megkérdezte, hogy érzem magam. Mondtam hogy kösz jól, aztán elviharzottam. Nem igazán értett, de nem foglalkozott velem. Fáradtan, könnyeimmel küszködve támaszkodtam a korlátnak. Hol vagy?- csorogtak le a könnyek az arcomon. Valaki hátulról átölelt. Megfordultam. Arra számítottam, hogy DooJoon mosolyával találom magam szembe, de meglepetésemre Daniel állt mögöttem.

- Mit csinálsz?- toltam el azonnal. - Mondtam, hogy ezt ne!

- Én meg mondtam, hogy még egyszer velem leszel- nevetett fel.

- Mire célzol ezzel?- húzódtam még jobban el. Kezdtem undorodni tőle. Hagyjon már békén!

- Semmire...csak erre- nyomott az orromba egy zsepit.

- Mi a...- és összecsuklottam.

Mondd el!

Minie

- Ezt meg hogy érted?- húztam el a kezem.
- Majd rájössz- mosolygott rám szélesen. Felállt, és elindult valamerre. Bambán néztem utána, nem értettem, mit akart ezzel mondani. Sóhajtva tápászkodtam fel a földről, hogy elinduljak vissza a kabinomba. Késő van...aludnom kéne. Végigtrappoltam a fedélzeten. Az ajtóm előtt megálltam. Miért nincs ott oppa sosem, amikor kéne?- kérdeztem magamtól csalódottan. Benyitottam. A szobában sötétség és csend uralkodott. Felnyomtam a lámpát, hogy azért lássak is valamit.
- Cho-min!- szólalt meg valaki a hátam mögött, mire ugrottam egy hatalmasat. Ijedten pördültem meg.
- Jesszusom! YoSeob! A frászt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz. A lábaim felmondták a szolgálatot, lerogytam a földre. Kapkodva szedtem a levegőt, a szívem úgy vert, mint akit kergetnek. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak.
- Bocsánat- segített fel a látogatóm.
- Semmi- terültem el az ágyon. - Hogy hogy itt vagy?- kérdeztem végül.

- Nem tudok aludni- vont vállat, és leült mellém. - Gondoltam szétnézek, hogy ki van ébren, de se JunHyung se HyunSeung se DongWoon nincsenek a kabinjukban, DooJoon-é szintén üres, KiKi meg már lefeküdt tudtommal. Ae-cha pedig Myeongdoval és Hyun-sillel ment valahova.
- Én onnan jövök- mormogtam. - A csajos estéből egy éjszakai tripla randi lett- ráztam a fejem. Hallható volt a hangomban a keserűség és a csalódottság.
- És DooJoon?- kérdezte YoSeob együtt érzőn. Megsimogatta a hátam, én pedig megöleltem őt.
- Sosincs ott amikor kellene- panaszoltam. - Mindig elmegy valahova...állítólag GiKwangnál van, de te azt mondtad hogy ő már lefeküdt. Biztos visszament aludni- fintorogtam. - Annyira jól esne ha erre magától jönne rá- puffogtam tovább. - Fogadni merek, hogy abból áll neki a nagy szerelem, hogy néha idejön, lesmárol aztán lelép!
Sikerült magam teljesen felhúznom. Szegény YoSeob csak pislogott, és nézte ahogy csapkodok. Ingerülten járkáltam össze-vissza. Aztán eldöntöttem, hogy tök fölösleges ezen balhéznom. Egyszerűen csak szarom le! Nem fogom most emiatt felfújni a dolgokat...
- Bocs- huppantam vissza mosolyogva YoSeob mellé. Lemaradt egy lépéssel, nehezen követte a hirtelen hangulatváltozásaimat, de igyekezett. Ő is elmosolyodott. Fél óra beszélgetés után elálmosodott.
- De én megyek is- állt fel végül. - Jó éjt, és köszönöm- dobott egy tízpontos mosolyt.
- Bye-yeom!- integettem utána.
Alig csukódott be mögötte a kabin ajtaja, kopogtak. Ilyen nincs- gondoltam.
- Igen?
- Szia kicsim- kukucskált be rajta DooJoon. - Ne haragudj, KiKivel beszélgettem- mászott be mellém a takaró alá. Én tüntetően hátat fordítottam neki. Látszólag semmit sem vett észre, csak magához ölelt, mire még jobban elhúzódtam.

DooJoon

- Valami baj van?- kérdeztem, és felkönyököltem a párnámra. Cho hozzám se szólt, de tudtam, hogy még nem alszik. - Jagiya, mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Semmi- vágta rá morcosan.
- Én nem úgy látom- fordítottam magam felé. Mélyen a szemébe néztem, de nem nézett rám, csak mellém. - Nézz rám!- utasítottam finoman.
- Nem- makacsolta meg magát, oldalára fordult, és úgy tett, mint aki alszik.

- Cho-min! Hazudj másnak- fordítottam meg ismét, ezúttal fölé másztam, hogy ne tudjon más pózba fordulni. Közel hajoltam az arcához, orrunk összeért. - Kérlek! Mondd el, hogy mi van!
- Az van kérlek, hogy sosem vagy ott, amikor kellenél!- csattant fel, de a mondat végére elcsuklott a hangja. - Csajos estéből tripla randi! És ki nincs ott? Na ki? Naná, hogy te!
Összeszűkült szemekkel néztem rá. Ismertem annyira, hogy tudjam, hogy nem ez a teljes baja. Valami még van. Valami, amit nem mond el.
- És utána?- vontam fel a szemöldököm.
Láthatóan nem számított erre, megdöbbent.
- Mit utána?- kérdezte végül nehézkesen.
- Ez nem elég ok arra, hogy ennyire kiborulj. Ismerlek...mi történt?- kezdtem aggódni érte.
- Semmi- rázta a fejét. Megpróbált letolni magáról, hogy elfordulhasson, de megfogtam az állát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Vonakodva ugyan, de megtette. Próbáltam rájönni, hogy mi történhetett, de nem jártam sikerrel.
- Nekem mindent elmondhatsz, ugye tudod?- pusziltam meg az arcát. - Kérlek! Így nem tudok segíteni...
- Nem kell segítség! Az kell, hogy ezentúl ott legyél, ahol én!- förmedt rám.
- Hát jó- sóhajtottam megadóan. - Ez alap dolog- hajoltam még közelebb hozzá, és megcsókoltam. Teljes súlyommal ránehezedtem, nyelvem becsúszott a szájába. Az ő kezei a hajamba túrtak, a nyakam simogatta. Megfogtam az egyik lábát, és a derekam köré kulcsoltam, majd a másikkal is megcsináltam ugyan ezt. Közben egyetlen percre sem szakítottam meg a csókunkat. Kezdett felforrósodni a levegő közöttünk, az én bőröm már égett, és ahogy megsimítottam a karját, éreztem hogy az még forróbb, mint az enyém. Belemosolyogtam a csókunkba.
- Cho-min- szakadtam el tőle zihálva, a fülébe csókoltam. - Ha most nem állunk le, én nem...én nem leszek képes abbahagyni- lihegtem.
- O-oké- tolt le magáról. Elterültem az ágyon, felé fordítottam a fejem. Csak néztük egymást. Hihetetlen ez a nő! Egyetlen csókjával, egyetlen pillantásával a világból ki tud kergetni. Beharaptam a szám, hogy ne vessem rá magam megint.
- Aludjunk- vetette fel Minie végül.
- Oké- bólintottam megadóan. Lehet, hogy nem lenne túl jó ötlet most megölelni...? Sajnos ő addigra már hozzám bújt, és átölelte a nyakam. Felhúzta magát az arcomig, megcsókolt. Gyakorlatilag egyből becsúsztatta a nyelvét a számba, én pedig olvadozni kezdtem. Kuncogva húzódott el, nyomott egy puszit az orromra.
- Jó éjt- nevetett.
- Teee- vigyorodtam el. - Egyszer megölsz, komolyan...megjárod még!

Beszélgetések

Mr. X

Kibámultam a kabin ablakán. Közel van a cél...elmondhatatlanul közel. Már a markomban van, bármikor elkaphatom, csak a megfelelő alkalomra van szükségem. Egy jól elkészített terv...szerencse, hogy Jim ellopta nekem még régebben a hajó tervrajzát. Jim, akiről kiderült, hogy Daniel, és Cho-minnel járt régen...szóval azért ragaszkodott ennyire ehhez a munkához! Hogy újra a lány közelében lehessen...Hmm...vannak még terveim- gondoltam magamban elégedetten. Daniel nem kért mást fizetségül, mint a lányt. Felőlem viheti...azt csinál vele amit akar. Elégedetten újabb szivarra gyújtottam. Bombabiztos terv, bombabiztos ember. A szerénység sosem volt erős oldalam- néztem a csillámló vizet. Kisétáltam a fedélzetre, majd a korlátnak támaszkodtam. Hirtelen lépteket hallottam. Ááá! Az a fiú...Elmosolyodtam. Mikor elhaladt mellettem biccentettem neki egy aprót. Meglepetten megállt, és felém fordult.

- Találkoztunk már?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem hinném- mosolyodtam el. Illetve te nem tudsz róla...
- Értem...hogy hogy nem alszik?- lépett mellém, ő is a korlátra könyökölt. - Nem is tudtam, hogy utazik a családokon kívül más is...
- Óó, a kapitány jó ismerősöm- hazudtam. - És te? Hogy hogy nem alszol?
- Csak a...barátnőm mondott valamit, ami miatt kicsit sokkot kaptam- sóhajtott. A kezét bámulta. - És eljött az ideje, hogy beszéljek valakivel, de fogalmam sincs mit mondjak neki...
Valamiért megsajnáltam a fiút. Pedig nem vagyok egy hű de emberekkel együttérző típus...ennek ellenére megfogott valami a srácban. Klassz csávó volt, és pont a lányhoz illett. Elgondolkoztam...lehet, hogy Daniel nem kapja meg amit akar...

DooJoon

Nem értettem, hogy miért mondom el ennek az embernek a problémáim, de mivel appa szinte sosem ér rá, hogy meghallgasson, jól esett egy férfinak kiönteni a szívem. Oké Cho, de...az nem ugyan az. Ő lány. Nem ért meg úgy...és ez az ember meglehetősen kedvesnek tűnt. Szimpatikus mosollyal, és...állj. Annyira..ismerős vonásai voltak...Ki lehet ez?- töprengtem tovább.
- Hmm...az igazat- válaszolta hosszú hallgatás után. Elmosolyodott, ahogy ráemeltem a tekintetem.
- Bár olyan könnyű lenne...és itt van a barátnőm is- folytattam. Ha már elkezdtem...
- Mi van vele?- rágcsálta a szivarját a fazon.
- Kezdek nehezen bírni magammal- tértem ki a konkrét válaszadás alól. - Mégis...miatta képes vagyok rá. Csak a saját érzelmeimet nem tudom kontrollálni sokszor. A féltékenységet főleg, úgy érzem. Azzal van a legtöbb bajom- fújtam egyet. Lelki szemeim előtt Cho-min gyönyörű pofija lebegett, mire megborzongtam. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon.
- Értem.
Hallgattunk. Aztán ellöktem magam a korláttól, és a pasasra bámultam.
- Köszönöm. Jó éjt!
- Jó éjt- biccentett, és tovább kémlelte a vizet.
Én tovább folytattam az utamat a kabinok felé. Nagy nehezen odataláltam, ahol a srácok laktak. Hányas is az Ő szobája? Áá, ez lesz az...Kettő halkat koppantottam az ajtón, mire az kinyílt. GiKwang kócos feje kukucskált ki álmos szemekkel, amik hatalmasra tágultak ahogy megpillantottak. Úgy látszik ma mindenkit felverek...
- Szia- mosolyogtam erőltetetten. - Beszélhetnénk?
- S-szia! P-persze! Gyere csak be- pislogott még mindig meglepetten.
Szorongva trappoltam be a kabinba. Leültem az ágya szélére, mire ő mellém huppant.
- Bocs, hogy felébresztettelek- bámultam a kezemet.
- Semmi- ásított. - De ha már itt tartunk, miért is keltettél fel?

- Beszélnünk kell- jelentettem ki komolyan.
- Igen, ezt tudom...de miről?
Hirtelen magamhoz öleltem, jó szorosan. Éreztem, hogy meleg könnyek csorognak végig az arcomon. Annyira igazságtalan voltam vele!
- Köszönöm- suttogtam halkan.
Visszaölelt, de tudtam, hogy fogalma sincs róla miről beszélek.
- Ööö...nincs mit...
Elhúzódtam, megtöröltem a szemem.
- Tényleg...Cho-min elmondta, hogy...lemondtál róla...Miattam...És bocsánatot akarok kérni azért, hogy annyira undokul viselkedtem veled, amikor megtudtam, hogy szereted. Bár az a csók azért kicsit húzós volt, de...- abbahagytam, mert láttam hogy mennyire vörös.
- Nézd, DooJoon...- kezdte. - Én nagyon szeretem Őt. De mivel tudom, hogy neked mennyivel többet jelent ez, ezért...érted- bólintottam. Értettem. Nagyon is...
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy remélem boldogok lesztek együtt, és te meg tudod neki adni azt, amit én nem.
- Köszönöm...

Minie

Amikor oppa elment sóhajtva terültem el az ágyamon. Végre megbeszélik...Végre!Hátha befejezik ezt az egészet. Csak feküdtem és bámultam a plafont. Most mi legyen?
Kopogtak.
- Tessék!- kiabáltam ki.
- Cho! Gyere gyorsan!
Villámgyorsan felültem.
- Aenny! Valami baj van?
- Nem, de gyere már!- rángatott izgatottan. Kiráncigált a kabinból, csak rohantunk végig, le a lépcsőn, aztán a kis báron át egy luxusszobába jutottunk. Myeongdo és Hyun-sil már ott ültek, érdeklődve.
- Mi van?- kérdeztem értetlenül.
- Csajos esteeeee- szökdécselt Ae-cha. Nevetve néztük, aztán leültünk a földre a kényelmes, kerek párnákra.
- Oké..miről fogunk beszélgetni?
- Hmm...én...- kezdtem volna, amikor valamit meghallottam, amit nem kellett volna. - Egy pillanatra bocs- álltam fel mosolyogva. Silie és Myeonie értetlenül pislogtam, Aenny csak elvolt. Kimentem az ajtón, így már tisztábban hallottam.
- Elment?
- Nem tudom...
- JunHyung, DongWoon, mit kerestek itt?- léptem melléjük hirtelen. - Ohh! HyunSeung...te is?! Sicc!- pirítottam rájuk.
- De Choooo- nyafizott Seungie. - Ae-cha csak hirtelen elszaladt...pedig olyan jól aludtam! Plüssmaci helyett ő százszor jobb!
Elmosolyodtam. A srácok arcán mind izgalom tükröződött, akkor most zavarjam el őket? Dilemmába estem. Igen vagy ne? A számat rágtam, ők meg hatalmas bociszemekkel méregettek.
- Jó, oké, mehettek- forgattam meg a szemem. - Én elmegyek aludni- sóhajtottam.
- Oké, szia- viharzott el mindegyikőjük. Egy hatalmas sóhaj kíséretében leguggoltam a fal tövébe. Megint...Megint miért csak Ő nincs itt? Mindenkinek a szerelme tud erről a találkáról, csak DooJoon nem...
- Minden rendben?- hallottam egy hangot. Felkaptam a fejem. Daniel...? Ez meg hogy kerül ide?
- Te meg...- néztem nagyot.
- Csak ide szólt a jegyem- mosolygott. Az arca már lohadni kezdett, de még elég ijesztően festett. Több lila folt és zúzódás csúfította el. Akaratlanul nyúltam oda, és simítottam meg a sebeit. Érintésemre lehunyta a szemeit, és vett egy mély levegőt.
- Ne haragudj- súgta.
- Ohh, semmi baj- húztam el a kezem, de elkapta a csuklóm. Meglepetten néztem rá. Engem bámult azokkal a hatalmas szemeivel.
- Komolyan mondtam...nem kellett volna annyira szemétnek lennem veled. És nem kellett volna felhúznom a...barátodat- rándult meg az arca, ahogy kimondta. Felsóhajtottam.
- Sajnálom. Tényleg...de...tudod, hogy mi már régóta nem vagyunk együtt.
- Tudod csak egy dolog vígasztal- vágott közbe. - Hogy egyszer még úgyis velem leszel...

Adsz még esélyt?

DooJoon

Este álmatlanul forgolódtam az ágyamban, dobáltam magam. Állandóan azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha most nem bocsájt meg többé? Akkor...nekem végem. Képtelen vagyok nélküle élni! Ő az Életem, a nagybetűs Ő, a..a Minden. Mi lesz velem nélküle? Annyi mindenen mentünk keresztül...nem veszíthetem el!
Egy óra kínszenvedés után döntöttem. Átmegyek hozzá. És ha még rám is csapja az ajtót, addig fogok ott állni, amíg be nem enged. Annyira hozzászoktam már ahhoz, hogy mellettem alszik, hogy a fejét a mellkasomra hajtja, hogy már nem tudtam az illata nélkül elaludni. Magamra kaptam egy zoknit, és kiosontam a kabinból. Odakinn csend volt, mindenki aludt. Vajon melyik Minie szobája? Ha jól emlékszem vacsoránál a hatvankettes kulcsot láttam nála...Elindultam a hatvanas szobák felé. Viszonylag hamar megtaláltam őket. A hatvankettes előtt vettem egy mély levegőt, és kopogtam. Semmi. Vártam egy kicsit, majd hangosabban próbálkoztam.
- Nyitom már!- kiabált ki Cho nyűgösen. - Mi van?- kukkantott ki. - TE?!
A haja kócos volt, a szeme alatt karikák húzódtak, látszott, hogy felébresztettem.
- Bejöhetek?- kérdeztem félve, hogy rám vágja az ajtót. De nem tett semmi ilyesmit, csak szó nélkül félreállt, én meg beslisszoltam. A szobájában viszonylag rend volt, még nem csomagolt ki. Becsukta az ajtót, és mögém lépett. Megfordultam. Megint közel került hozzám az arca, éreztem az illatát, amivel többször is megőrjített már. Szemeit, azokat a gyönyörűszép szemeit az enyémbe fúrta.
- Mit akarsz?- kérdezte halkan.
- Nem tudtam aludni- nyeltem egyet.
- És?
- Hiányoztál...

Elkapta a pillantását és hátrébb lépett.
- Pedig én egy kurva vagyok- vonta fel a szemöldökét. - Nem igaz?
Nem bírtam tovább, hogy ne érjek hozzá. Muszáj volt! Egyetlen hatalmas lépéssel eltűntettem a távolságot közöttünk, és leültem szorosan mellé. Átöleltem. Meglepetésemre nem húzódott el, csak ült tovább. Elmosolyodtam, arcom a hajába fúrtam.
- Ne haragudj. Kiborultam. Féltékeny lettem. Nem szabadott volna olyan durván beszélnem veled.
- Hű- morogta gúnyosan.
- De ha megengeded...ha adsz még egy esélyt, bebizonyítom, hogy mit jelentesz nekem! Kérlek...tenni fogok érted!
Éreztem, hogy viaskodik önmagával. Szinte hallottam a gondolatait, szinte beleláttam a fejébe. A száját rágta. Szemeim telt ajkaira tapadtak, képtelen voltam elszakadni tőlük. Meredten bámultam rá.
- DooJoon- sóhajtott fel, rám nézett. - Én...én...
- Te?- leheltem halkan, közelebb hajolva hozzá. Ajkainkat csak néhány centiméter választotta el egymástól, szinte már éreztem a csókunkat.
- Legyen- adta be a derekát.

Minie

Ahogy kimondtam azt az egy szót, megcsókolt. Ajkai mohón tapadtak az enyémekre, szinte felfalt. Meglepetten viszonoztam a csókot. Nyelve a számba csúszott, azátn az ölébe ültetett. Elengedtem magam, beletúrtam a hajába. Mitagadás, borzasztóan hiányzott. Eldőltünk az ágyon, de csak egymással foglalkoztunk. Átfordult velem, így ő került felülre. Kissé elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen.
- Hiányoztál- zihálta.
- Hiányoztál- mosolyodtam el.
- Jó hallani- vigyorodott el, és újra megcsókolt. Teljes testsúlyával rám nehezedett, de nem érdekelt, csak a szájával voltam elfoglalva. Hirtelen kopogtak. Zihálva szakadtunk el egymás szájától, eltoltam magamtól.
- Itt maradsz!- suttogtam. - Vagy..sőt! Menj, bújj el a szekrénybe! Gyorsan! Aenny leszedi a fejed ha itt talál- nevettem halkan, és az ajtóhoz siettem. - Igen?- kukucskáltam ki.
- Szia- mosolygott rám bátortalanul KiKi. - Ööö...nem ébresztettelek fel?- kérdezte zavartan.
- Ááá, nem dehogy! Gyere csak be- mosolyogtam, és hátrébb léptem.
- Nem, nem akarok bemenni, csak...
- Csak?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy...ööö...izé...ahh, csak látni akartalak- vallotta be végül elvörösödve.
- Omo, KiKi- öleltem meg. - Aranyos vagy- mosolyogtam. - Pont most készültem lefeküdni, szóval...nem bánod, ha...
- Nem dehogy, én már megyek is- húzta felfelé az ajkait bánatosan. - Aludj jól!
- Köszönöm! Te is...
Becsuktam az ajtót. Hatalmas lelkiismeret furdalás kerített hatalmába ismét. Leültem az ágyam szélére, a sírás kerülgetett. Mi a fenéért szeret?
Két kar kígyózott körbe a derekamon, magához húzott. Ajkait a fülemen éreztem, ahogy belesuttogott és megpuszilt.

- Sajnálom...
- Az én hibám- ráztam meg a fejem. - De lehetnél vele megértőbb is- horkantam fel. - Lemondott értem miattad!
DooJoon letérdelt elém, zavartan fürkészte az arcom.
- Miről beszélsz?
- A tengerparton..este...amit tudni akartál- suttogtam. - Elmondta, hogy szeret. De lemond értem...miattad. Mert tudta, hogy szeretsz. Ő már akkor tudta, amikor te még nem. És elengedett. Érted.
Megilletődve bámult rám, nagyon meghatódott. Nem tudott mondani egy szót sem, csak magához ölelt, és szorított.
- Oppa...
- Hmm?- hüppögött.
- Ööö..egy, ne sírj...kettő...öö...nem kapok levegőt.
- Ohh, bocsánat- engedett el. - De ez...beszélnem kell vele.

Csók

DooJoon

JunHyung leért a lépcsőn, én pedig követtem. De a kis luxus-bárban nem volt ott akit én kerestem. YoSeob, HyunSeung DongWoon és KiKi beszélgettek, nevetgéltek, És még néhány felnőtt kis csoportba verődve állt oldalt.
- Hol van Cho?- kérdeztem idegesen.
- Ohh! A lányok elmentek körbenézni! Valahol fenn lehetnek- kapta fel a fejét Seungie.
Nem vártam meg amíg valaki mond valamit, csak felrohantam a fedélzetre. Körbenéztem. Sehol senki....merre menjek? Ekkor hangokat hallottam. Nevetést. Elindultam abba az irányba, ahonnan jött a gyöngyöző kacagás, és kikukucskáltam a fal mögül. Négy lány állt ott, mind akorlátra könyököltek, és valamit nagyon beszéltek. Fülelni kezdtem.
- Cho, ez kész- nevetett a szőke.
- Tudom- vigyorodott el. - Aenny, szerinted?
- Hmm....Myeonie. De..nem, nem tudom- nevette el magát.
- Akkor...Hyun-sil?
- Cho-min.
- Na kösz- fintorgott a lány.
- Minie- hallottam meg a saját hangom. A szám önkéntelenül nyílt szólásra, nem is akartam megmukkanni. Hát ár késő...
- DooJoon? Mit keresel te itt?!- csattant fel.
- Beszélhetnénk?
- Nincs mit beszélnem veled- lépett mellém, és közvetlenül az arcomba hajolva közölte ezt. A mellkasom összeszorult, ahogy ezt hallottam. Nem marhatom el magamtól!
Mire feleszméltem, már elment valamerre, a többiek pedig érdeklődve méregettek. Illetve Ae-cha felhorkant, és intett a másik kettőnek, akik elmentek. Én pedig elindultam ismét megkeresni azt a személyt, aki a SZÍVEMET jelentette.

Minie

A könnyeimmel küszködtem ismét. Miért kell mindig megjelennie amikor éppen azon vagyok, hogy kiverjem a fejemből? Állandóan csak az jutott eszembe, amit mondott...kurva...És ahogy mondta...
Odaértem a korláthoz, és nekitámaszkodtam. Aigoo, Yoon DooJoon, miért, miértszeretlek ennyire? Miért vagy te a nagybetűs Ő? Miért forgatod fel az életem minden egyes másodpercét? Sokszor utálom hogy szeretem- fordultam meg, és a korlátra könyököltem. Avizet néztem, a távolodó szigetet, a gyönyörű emlékeket. Mennyire jó volt! Életem legszebb nyaralása...
Két könnycsepp gürdült le a pofimon, és beleesett a tengerbe. Arra gondoltam, hogy folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a veszekedéseket, az utálatot, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. És hogy DooJoon sose tudja meg, hogy sírtam miatta. Nem szabad tudnia. Nincs miről beszélnem vele. Nem hallgatott végig, igazságtalan volt, és többször is...
Túlreagálnám?- töprengtem immár száraz szemekkel. Lehet. Vagy mégsem?

- Cho-min...
Óvatosan felé fordítottam a fejem, hogy megpillantsam azt a gyönyörű mandula vágású, barna szempárt, aminek a látványa a szívem összefacsarodását követelte.
- Mit akarsz?- csuklott el a hangom.
- Kérlek...hallgass meg!
- Te sem tetted! Nekem miért kéne végighallgatnom téged?!- löktem el magam a korláttól. - Nincs. Miről. Beszélnünk- tagoltam lassan, érthetően.
- Nem vagyok fogyi, felfogtam! De könyörgöm...Kérlek! Nekem van mondanivalóm!
- Hallgatlak- közöltem fagyosan.
Vett egy mély levegőt, közelebb lépett hozzám. Mélyen a szemembe nézett, felemelte a kezét. Egy pillanatig azt hittem, hogy meg akar ütni. De nem tette. Két tenyere közé fogta az arcom, és közelebb húzott magához. Dühösen méregettem, semmi kedvem nem volt most ehhez.
És ajkai az én ajkaimhoz értek, csak egyszerűen...én mérgesen összepréseltema szám, nem voltam hajlandó belemenni a játékba. Hah! Még mit nem!
Sajnos tudta mi a gyengém, finoman megharapta az alsó ajkam, a szám elnyílt, hogy tiltakozzak, de nyelve máris a számban volt. Boldogan belemosolygott a csókba, és pedig eltoltam. Csillogó szemekkel nézett rám, akár egy kisgyerek aki megkapta a régóta áhított játékát.
- Ezzel nem változtattál semmin- vontam fel a szemöldököm, majd kikerülve otthagytam. Nagyot sóhajtotva caplattam le a lépcsőn, vissza a többiekhez. A felnőttek még mindig egy csoportba tömörülve csevegtek, Aenny HyunSeunggal táncolt a halk kis háttérzenére, YoSeob és KiKi a kanapén döglöttek.Ami felkeltette a figyelmemet az a Myeongdo-JunHyung-Hyun-sil-DongWoon páros volt. Érdeklődve figyeltem őket.

Myeonie a bárpulthoz lépett, mögötte Silie ment nevetve.
- Egy Mojito-t kérek- mosolygott Myeongdo szélesen. - Illetve bocsánat, kettőt- helyesbített.
Junny és Woonie a lányok mögül figyelték őket, és összenéztek. Bólintottak egyet, majd felültek jobbról és balról melléjük.
- Nem bánjátok ha csatlakozunk?- vigyorgott JunHyung.
- Nem, dehogy- pirult el Myeonie. - Ööö...ismerlek valahonnan? Olyan ismerős az arcod...
- Kizártnak tartom- jelentette ki a srác. - Egy ilyen lányt, mint te, ezer százalékig megjegyeztem volna- nevetett fel, mire a barátnőm teljesen zavarba jött.
- Szabad megtudnom a hölgy nevét?- emelt kalapot DongWoon, és kezet csókolt Hyun-silnek.

- Lee Hyun-sil. Silie- mosolygott. - Te...illetve Ön pedig biztosan DongWoon- méregette érdeklődve.
- Nem csak csinos, de okos is- kacsintott Woonie. Elcsórta Silie poharát, és tett bele még egy szívószálat. Inni kezdett.
- Kérsz?- tolta a lány felé.
- Nem, majd nézem ahogy megiszod- kuncogott Hyun-sil, és belekortyolt az italba.