Csók

DooJoon

JunHyung leért a lépcsőn, én pedig követtem. De a kis luxus-bárban nem volt ott akit én kerestem. YoSeob, HyunSeung DongWoon és KiKi beszélgettek, nevetgéltek, És még néhány felnőtt kis csoportba verődve állt oldalt.
- Hol van Cho?- kérdeztem idegesen.
- Ohh! A lányok elmentek körbenézni! Valahol fenn lehetnek- kapta fel a fejét Seungie.
Nem vártam meg amíg valaki mond valamit, csak felrohantam a fedélzetre. Körbenéztem. Sehol senki....merre menjek? Ekkor hangokat hallottam. Nevetést. Elindultam abba az irányba, ahonnan jött a gyöngyöző kacagás, és kikukucskáltam a fal mögül. Négy lány állt ott, mind akorlátra könyököltek, és valamit nagyon beszéltek. Fülelni kezdtem.
- Cho, ez kész- nevetett a szőke.
- Tudom- vigyorodott el. - Aenny, szerinted?
- Hmm....Myeonie. De..nem, nem tudom- nevette el magát.
- Akkor...Hyun-sil?
- Cho-min.
- Na kösz- fintorgott a lány.
- Minie- hallottam meg a saját hangom. A szám önkéntelenül nyílt szólásra, nem is akartam megmukkanni. Hát ár késő...
- DooJoon? Mit keresel te itt?!- csattant fel.
- Beszélhetnénk?
- Nincs mit beszélnem veled- lépett mellém, és közvetlenül az arcomba hajolva közölte ezt. A mellkasom összeszorult, ahogy ezt hallottam. Nem marhatom el magamtól!
Mire feleszméltem, már elment valamerre, a többiek pedig érdeklődve méregettek. Illetve Ae-cha felhorkant, és intett a másik kettőnek, akik elmentek. Én pedig elindultam ismét megkeresni azt a személyt, aki a SZÍVEMET jelentette.

Minie

A könnyeimmel küszködtem ismét. Miért kell mindig megjelennie amikor éppen azon vagyok, hogy kiverjem a fejemből? Állandóan csak az jutott eszembe, amit mondott...kurva...És ahogy mondta...
Odaértem a korláthoz, és nekitámaszkodtam. Aigoo, Yoon DooJoon, miért, miértszeretlek ennyire? Miért vagy te a nagybetűs Ő? Miért forgatod fel az életem minden egyes másodpercét? Sokszor utálom hogy szeretem- fordultam meg, és a korlátra könyököltem. Avizet néztem, a távolodó szigetet, a gyönyörű emlékeket. Mennyire jó volt! Életem legszebb nyaralása...
Két könnycsepp gürdült le a pofimon, és beleesett a tengerbe. Arra gondoltam, hogy folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a veszekedéseket, az utálatot, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. És hogy DooJoon sose tudja meg, hogy sírtam miatta. Nem szabad tudnia. Nincs miről beszélnem vele. Nem hallgatott végig, igazságtalan volt, és többször is...
Túlreagálnám?- töprengtem immár száraz szemekkel. Lehet. Vagy mégsem?

- Cho-min...
Óvatosan felé fordítottam a fejem, hogy megpillantsam azt a gyönyörű mandula vágású, barna szempárt, aminek a látványa a szívem összefacsarodását követelte.
- Mit akarsz?- csuklott el a hangom.
- Kérlek...hallgass meg!
- Te sem tetted! Nekem miért kéne végighallgatnom téged?!- löktem el magam a korláttól. - Nincs. Miről. Beszélnünk- tagoltam lassan, érthetően.
- Nem vagyok fogyi, felfogtam! De könyörgöm...Kérlek! Nekem van mondanivalóm!
- Hallgatlak- közöltem fagyosan.
Vett egy mély levegőt, közelebb lépett hozzám. Mélyen a szemembe nézett, felemelte a kezét. Egy pillanatig azt hittem, hogy meg akar ütni. De nem tette. Két tenyere közé fogta az arcom, és közelebb húzott magához. Dühösen méregettem, semmi kedvem nem volt most ehhez.
És ajkai az én ajkaimhoz értek, csak egyszerűen...én mérgesen összepréseltema szám, nem voltam hajlandó belemenni a játékba. Hah! Még mit nem!
Sajnos tudta mi a gyengém, finoman megharapta az alsó ajkam, a szám elnyílt, hogy tiltakozzak, de nyelve máris a számban volt. Boldogan belemosolygott a csókba, és pedig eltoltam. Csillogó szemekkel nézett rám, akár egy kisgyerek aki megkapta a régóta áhított játékát.
- Ezzel nem változtattál semmin- vontam fel a szemöldököm, majd kikerülve otthagytam. Nagyot sóhajtotva caplattam le a lépcsőn, vissza a többiekhez. A felnőttek még mindig egy csoportba tömörülve csevegtek, Aenny HyunSeunggal táncolt a halk kis háttérzenére, YoSeob és KiKi a kanapén döglöttek.Ami felkeltette a figyelmemet az a Myeongdo-JunHyung-Hyun-sil-DongWoon páros volt. Érdeklődve figyeltem őket.

Myeonie a bárpulthoz lépett, mögötte Silie ment nevetve.
- Egy Mojito-t kérek- mosolygott Myeongdo szélesen. - Illetve bocsánat, kettőt- helyesbített.
Junny és Woonie a lányok mögül figyelték őket, és összenéztek. Bólintottak egyet, majd felültek jobbról és balról melléjük.
- Nem bánjátok ha csatlakozunk?- vigyorgott JunHyung.
- Nem, dehogy- pirult el Myeonie. - Ööö...ismerlek valahonnan? Olyan ismerős az arcod...
- Kizártnak tartom- jelentette ki a srác. - Egy ilyen lányt, mint te, ezer százalékig megjegyeztem volna- nevetett fel, mire a barátnőm teljesen zavarba jött.
- Szabad megtudnom a hölgy nevét?- emelt kalapot DongWoon, és kezet csókolt Hyun-silnek.

- Lee Hyun-sil. Silie- mosolygott. - Te...illetve Ön pedig biztosan DongWoon- méregette érdeklődve.
- Nem csak csinos, de okos is- kacsintott Woonie. Elcsórta Silie poharát, és tett bele még egy szívószálat. Inni kezdett.
- Kérsz?- tolta a lány felé.
- Nem, majd nézem ahogy megiszod- kuncogott Hyun-sil, és belekortyolt az italba.