DooJoon
- MI?!- tört ki belőlem. - Te bántani merted őt?- ragadtam meg mostmár két kézzel a nyakánál.
- Dehogyis! Te idióta! Én raboltam el- röhögött.
Ez hülye. Egy...féreg...Cho exe mit akar tőle?! Automatikusan lendült a kezem, és behúztam egyet ennek a tetűnek. Hogy képzelte?
- Idióta? Igen? És akkor te mi vagy?- dobtam le a homokba pár bemosás után. A szájából már ömlött a vér, a szeme alatt lilult a bőre.
Nem uraltam a saját fejem, mert...egyszerűen annyira utáltam, gyűlöltem őt. Hogy tehetett ilyet Vele?! Minie-vel...mit ártott ő neki? Képtelen voltam elhinni, hogy nem miatta támadott a cápa. Az öklöm újabb ütésre lendült, de valaki hátrarántott.
- DooJoon! Térj észhez!- fogott le JunHyung. - Ne csináld már! Mit művelsz?!
- Megölöööm- ziháltam. - Bántotta! Érted?! Ő rabolta el- fújtam. - Eressz el!
- YoSeob, segíts! Szólj a többieknek! Vagy hozzátok ide Cho-mint!
Cho-min...már a nevétől is megvadultam. Állandóan az lebegett a szemem előtt, hogy jagiya ennek az embernek a karjaiban volt, és...áá, akkor is!
- Eressz el!
Minie
- KiKi?- nyílt nagyra a szemem, amikor megláttam, hogy ő van a maszk mögött. - E-ezt nem szabadna- húzódtam el, de visszahúzott magához.
- Nem akarlak..megcsókolni vagy ilyesmi- nyugtatott. - Csak táncolunk. Ennyi.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam ebben a helyzetben.
- Szóval én vagyok a párod?- kérdeztem halkan, bár tudtam hogy úgy is hallja. Egy magasságban voltunk, ezzel nem volt baj. A kezei a derekamon voltak, én a vállát öleltem.
- Ezt régóta tudhatnád- vont vállat. - Nem akarok bajt okozni kettőtök között. Nem tudom, hogy neked feltűnt e, de DooJoon sosincs ott veled, amikor kéne- jegyezte meg.
Normális esetben, ha nem lettem volna zaklatott, felcsattantam volna, hogy ez nem igaz. De a helyzetem nem olyan volt, hogy ezt tehessem. Csak hallgattam, és meredten bámultam a mögöttünk táncoló hátát.
- Mire célzol ezzel?
- Semmire, csak egy ténymegállapítás volt.
Hallgattunk. A szám végén elhúzódtam tőle.
- Kösz a táncot, de én most...nekem most...- nem fejeztem be a mondatot, csak visszakötöttem a maszkomat. Épp időben fordultam meg, hogy egy felém siető DongWoont meglássak. Kérdőn néztem rá. A szemei GiKwangra villantak, majd rám, aztán csak legyintett.
- Gyertek!- rángatott minket.
- Hé! Mi van? Mi történt?
- DooJoon- mondott egy szót, amire máris elöntött a pánik. Mi van vele? Mi történt?
Kiértünk a tömegből. Aggódva pislogtam KiKire, aki gondterhelten bámult vissza rám. Woonie arra felé igyekezett, amerről nem olyan régen elmenekültem. Hat alak állt ott, kettő egy harmadikat fogott le, egy tanácstalanul álldogállt, és egy a homokban fekvő hatodikat próbálta összevakarni. A számhoz kaptam a kezem. Mit műveltek ezek?
- Kik ezek?- remegett meg a hangom.
- JunHyung és YoSeob éppen Doo-t próbálják észhez téríteni, HyunSeung az exedet próbálja feltámasztani, Ae-cha meg sír.
- Meghalt?!- rémüldöztem a feltamsztani szót hallva.
- Nem, nem halt meg. Csak DooJoon kicsit összeverte...de ha nincs JunHyung tuti nekimegy még párszor...
- És..én most...mit csináljak?
- Menj és nyugtassad meg- bökött oppa felé a fejével. - KiKi te gyere velem vakarjuk össze azt a srácot.
Ők elhúztak HyunSeung felé, én meg Aennyhez siettem. Ott állt, és sírt.
- Mi történt?
- Dehogyis! Te idióta! Én raboltam el- röhögött.
Ez hülye. Egy...féreg...Cho exe mit akar tőle?! Automatikusan lendült a kezem, és behúztam egyet ennek a tetűnek. Hogy képzelte?
- Idióta? Igen? És akkor te mi vagy?- dobtam le a homokba pár bemosás után. A szájából már ömlött a vér, a szeme alatt lilult a bőre.
Nem uraltam a saját fejem, mert...egyszerűen annyira utáltam, gyűlöltem őt. Hogy tehetett ilyet Vele?! Minie-vel...mit ártott ő neki? Képtelen voltam elhinni, hogy nem miatta támadott a cápa. Az öklöm újabb ütésre lendült, de valaki hátrarántott.
- DooJoon! Térj észhez!- fogott le JunHyung. - Ne csináld már! Mit művelsz?!
- Megölöööm- ziháltam. - Bántotta! Érted?! Ő rabolta el- fújtam. - Eressz el!
- YoSeob, segíts! Szólj a többieknek! Vagy hozzátok ide Cho-mint!
Cho-min...már a nevétől is megvadultam. Állandóan az lebegett a szemem előtt, hogy jagiya ennek az embernek a karjaiban volt, és...áá, akkor is!
- Eressz el!
Minie
- KiKi?- nyílt nagyra a szemem, amikor megláttam, hogy ő van a maszk mögött. - E-ezt nem szabadna- húzódtam el, de visszahúzott magához.
- Nem akarlak..megcsókolni vagy ilyesmi- nyugtatott. - Csak táncolunk. Ennyi.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam ebben a helyzetben.
- Szóval én vagyok a párod?- kérdeztem halkan, bár tudtam hogy úgy is hallja. Egy magasságban voltunk, ezzel nem volt baj. A kezei a derekamon voltak, én a vállát öleltem.
- Ezt régóta tudhatnád- vont vállat. - Nem akarok bajt okozni kettőtök között. Nem tudom, hogy neked feltűnt e, de DooJoon sosincs ott veled, amikor kéne- jegyezte meg.
Normális esetben, ha nem lettem volna zaklatott, felcsattantam volna, hogy ez nem igaz. De a helyzetem nem olyan volt, hogy ezt tehessem. Csak hallgattam, és meredten bámultam a mögöttünk táncoló hátát.
- Mire célzol ezzel?
- Semmire, csak egy ténymegállapítás volt.
Hallgattunk. A szám végén elhúzódtam tőle.
- Kösz a táncot, de én most...nekem most...- nem fejeztem be a mondatot, csak visszakötöttem a maszkomat. Épp időben fordultam meg, hogy egy felém siető DongWoont meglássak. Kérdőn néztem rá. A szemei GiKwangra villantak, majd rám, aztán csak legyintett.
- Gyertek!- rángatott minket.
- Hé! Mi van? Mi történt?
- DooJoon- mondott egy szót, amire máris elöntött a pánik. Mi van vele? Mi történt?
Kiértünk a tömegből. Aggódva pislogtam KiKire, aki gondterhelten bámult vissza rám. Woonie arra felé igyekezett, amerről nem olyan régen elmenekültem. Hat alak állt ott, kettő egy harmadikat fogott le, egy tanácstalanul álldogállt, és egy a homokban fekvő hatodikat próbálta összevakarni. A számhoz kaptam a kezem. Mit műveltek ezek?
- Kik ezek?- remegett meg a hangom.
- JunHyung és YoSeob éppen Doo-t próbálják észhez téríteni, HyunSeung az exedet próbálja feltámasztani, Ae-cha meg sír.
- Meghalt?!- rémüldöztem a feltamsztani szót hallva.
- Nem, nem halt meg. Csak DooJoon kicsit összeverte...de ha nincs JunHyung tuti nekimegy még párszor...
- És..én most...mit csináljak?
- Menj és nyugtassad meg- bökött oppa felé a fejével. - KiKi te gyere velem vakarjuk össze azt a srácot.
Ők elhúztak HyunSeung felé, én meg Aennyhez siettem. Ott állt, és sírt.
- Mi történt?
- Nyugi- simogattam meg. Eltoltam magamtól, és odasiettem az őrjöngő DooJoonhoz. JunHyung és YoSeob egyre nehezebben fogták le.
- Haver, nyugodj már le!- lihegte Junny. Az arca kivörösödött az erőfeszítésektől. Oppa homlokáról szakadt a víz, eléggé megvadult. Odaléptem hozzá. Nem...ez nem ő. Mi történhetett vele?
- Oppa- szólítottam meg halkan. Felkapta a fejét, rám nézett. Kitépte magát JunHyungék szorításából, akik rémülten kaptak utána, hátha Dan felé veszi az irányt, de csak rám vetette magát, és össze vissza szorongatott.
- YA! Nem...kapok...levegőőőőőt!
- Jól vagy?- fürkészett végig, szemeiben aggodalom csillant.
- Igen! Mi van veled?- csattantam fel. - Normális vagy, hogy csak úgy szétvered?- böktem Daniel felé. - Egyáltalán...miért csináltad?
- Cho...- motyogta fájdalmasan. - Még akkor is őt véded, ha ő rabolt el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése