Tudás

Minie

Megdermedtem. DooJoon? Mit keres ez itt? Idegesen megfordultam, elmentem mellette. Nem akartam, hogy most elkezdjen ölelgetni meg puszilgatni. Bevetettem magam a tömegbe, a maszkom maradt. Sok ember még mindig kereste a párját, szóval azzal nem volt baj, hogy elvegyüljek. Nekitámaszkodtam a pultnak, a számhoz emeltem egy poharat.
- Wow!- csúszott ki a számon, amikor Aennyről lekerült a maszk, és HyunSeung állt vele szemben. Kíváncsian vigyorogva figyeltem a fejleményeket. Seungie megsimította barátnőm arcát, közben végig egymás szemébe néztek jó mélyen. Ae-cha elmosolyodott. Végül a srác óvatosan közeledni kezdett szájával a lányéhoz, és megcsókolták egymást. Diszkréten elfordultam, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy őket bámulom. Egy srác lépett mellém. Maszkban volt, nem ismertem fel. Ő is elvett egy üdítővel teli poharat, és beleivott.
- Nem találod a párod?- kérdezte tőlem.
Mivel a száját is takarta az álarc, a hangja torzított lett, és nem igazán ismertem fel. Megráztam a fejem.
- Akkor..táncolunk?
- Persze- mosolyodtam el.
Megfogta a kezem, finoman magához húzott, és átölelte a derekam. Pont egy lassabb szám következett...remek. Ae-cha és HyunSeung táncoltak el mellettünk, még mindig csókolóztak. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd a partnerem arcát kezdtem fürkészni, már amennyi látszott belőle.  Mivel nem igazán ment, a mozdulataira figyeltem. Ismerem? Nem ismerem?
A kezei végigcsúsztak a gerincem vonalát követve, ujjai a combomnál fogtak meg, és a levegőbe emelt, pont mint a többi táncos a partnerét. Aztán visszaeresztett a földre.

- Azt hiszem, tudom ki vagy- annyit hallottam azért, hogy mosolyog.
- Igen? Hát...nekem viszont fogalmam sincs róla, hogy te ki vagy- ismertem be.
- Tényleg? Hát...- hajolt közelebb az arcomhoz. Ujjai ügyesen eloldozták az álarcom zsinórját, én pedig hagytam. Még mielőtt levette volna rólam, ujjbegyével megsimogatta az ajkaim és az arcom. És elhúzta a maszkot.
- Tudtam- jegyezte meg csendesen.
- Nekem viszont fogal...
Belémfagyott a szó. Kezemet a tarkójához húzta, hogy kössem ki a madzagot. Zavartan, szó nélkül szétbogoztam, és lélegzetvisszafojtva vártam. Szemei megcsillantak, elmosolyodott. És elhúzta a maszkot...

DooJoon

Cho-min szó nélkül otthagyott, és elrohant. Dühösen néztem arra a fiúra, bár fogalmam sem volt róla, hogy ki a frász ez.
- Ki vagy te?- mordultam rá.
- Az exe- mosolyodott el gúnyosan. - Az egyik...
- Ezt hogy érted?
Nem válaszolt, csak a tenger felé nézett, szemében megcsillant valami fájdalom. Amit én nem értettem. Abban biztos voltam, hogy szereti még mindig az én jagiya-mat, de csak próbáljon a közelébe kerülni...!

- Miből gondolod, hogy veled nem játszik?- nézett rám. - Miből gondolod, hogy őszinte és nem csak azért kellesz neki, mert...nem tudja mit érez? És ott volt az a csók a házban azzal a másik sráccal...a haveroddal. Látnod kellett volna, mennyire másképp volt vele, mint veled!- nevetett kegyetlenül.
Mintha ezer kést szurkáltak volna a mellkasomba. Tudtam arról a csókról, hiszen Cho bevallotta, de...abba nem gondoltam bele, hogy milyen lehetett. Elborzadtam. Ezt most hogy érti?!
- Te erről honnan tudsz?- nyögtem ki nagy nehezen.
- Az nem lényeg. De én a helyedben meggondolnám, hogy akarok e vele lenni- hátat fordított nekem, és elindult a másik irányba.
- Mondod ezt pont te, aki még mindig szereti- jegyeztem meg cinikusan. - Nem kéne beleszólnod abba, amihez semmi közöd- fújtam. Idegesen indultam el befelé a tömegbe. Meg kell keresnem Cho-t! Csak az volt a baj, hogy még három lépést sem tettem, mikor az a srác visszarántott a vállamnál fogva.
- Nem tudsz te semmit!- sziszegte. - Azt sem, hogy ki rabolta el! azt sem, hogy miért- röhögött már.
- Miről beszélsz?- ragadtam meg a nyakánál fogva a pólóját, és a falnak nyomtam.
- Én tettem- nevetett.