Adsz még esélyt?

DooJoon

Este álmatlanul forgolódtam az ágyamban, dobáltam magam. Állandóan azon kattogott az agyam, hogy mi lesz, ha most nem bocsájt meg többé? Akkor...nekem végem. Képtelen vagyok nélküle élni! Ő az Életem, a nagybetűs Ő, a..a Minden. Mi lesz velem nélküle? Annyi mindenen mentünk keresztül...nem veszíthetem el!
Egy óra kínszenvedés után döntöttem. Átmegyek hozzá. És ha még rám is csapja az ajtót, addig fogok ott állni, amíg be nem enged. Annyira hozzászoktam már ahhoz, hogy mellettem alszik, hogy a fejét a mellkasomra hajtja, hogy már nem tudtam az illata nélkül elaludni. Magamra kaptam egy zoknit, és kiosontam a kabinból. Odakinn csend volt, mindenki aludt. Vajon melyik Minie szobája? Ha jól emlékszem vacsoránál a hatvankettes kulcsot láttam nála...Elindultam a hatvanas szobák felé. Viszonylag hamar megtaláltam őket. A hatvankettes előtt vettem egy mély levegőt, és kopogtam. Semmi. Vártam egy kicsit, majd hangosabban próbálkoztam.
- Nyitom már!- kiabált ki Cho nyűgösen. - Mi van?- kukkantott ki. - TE?!
A haja kócos volt, a szeme alatt karikák húzódtak, látszott, hogy felébresztettem.
- Bejöhetek?- kérdeztem félve, hogy rám vágja az ajtót. De nem tett semmi ilyesmit, csak szó nélkül félreállt, én meg beslisszoltam. A szobájában viszonylag rend volt, még nem csomagolt ki. Becsukta az ajtót, és mögém lépett. Megfordultam. Megint közel került hozzám az arca, éreztem az illatát, amivel többször is megőrjített már. Szemeit, azokat a gyönyörűszép szemeit az enyémbe fúrta.
- Mit akarsz?- kérdezte halkan.
- Nem tudtam aludni- nyeltem egyet.
- És?
- Hiányoztál...

Elkapta a pillantását és hátrébb lépett.
- Pedig én egy kurva vagyok- vonta fel a szemöldökét. - Nem igaz?
Nem bírtam tovább, hogy ne érjek hozzá. Muszáj volt! Egyetlen hatalmas lépéssel eltűntettem a távolságot közöttünk, és leültem szorosan mellé. Átöleltem. Meglepetésemre nem húzódott el, csak ült tovább. Elmosolyodtam, arcom a hajába fúrtam.
- Ne haragudj. Kiborultam. Féltékeny lettem. Nem szabadott volna olyan durván beszélnem veled.
- Hű- morogta gúnyosan.
- De ha megengeded...ha adsz még egy esélyt, bebizonyítom, hogy mit jelentesz nekem! Kérlek...tenni fogok érted!
Éreztem, hogy viaskodik önmagával. Szinte hallottam a gondolatait, szinte beleláttam a fejébe. A száját rágta. Szemeim telt ajkaira tapadtak, képtelen voltam elszakadni tőlük. Meredten bámultam rá.
- DooJoon- sóhajtott fel, rám nézett. - Én...én...
- Te?- leheltem halkan, közelebb hajolva hozzá. Ajkainkat csak néhány centiméter választotta el egymástól, szinte már éreztem a csókunkat.
- Legyen- adta be a derekát.

Minie

Ahogy kimondtam azt az egy szót, megcsókolt. Ajkai mohón tapadtak az enyémekre, szinte felfalt. Meglepetten viszonoztam a csókot. Nyelve a számba csúszott, azátn az ölébe ültetett. Elengedtem magam, beletúrtam a hajába. Mitagadás, borzasztóan hiányzott. Eldőltünk az ágyon, de csak egymással foglalkoztunk. Átfordult velem, így ő került felülre. Kissé elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen.
- Hiányoztál- zihálta.
- Hiányoztál- mosolyodtam el.
- Jó hallani- vigyorodott el, és újra megcsókolt. Teljes testsúlyával rám nehezedett, de nem érdekelt, csak a szájával voltam elfoglalva. Hirtelen kopogtak. Zihálva szakadtunk el egymás szájától, eltoltam magamtól.
- Itt maradsz!- suttogtam. - Vagy..sőt! Menj, bújj el a szekrénybe! Gyorsan! Aenny leszedi a fejed ha itt talál- nevettem halkan, és az ajtóhoz siettem. - Igen?- kukucskáltam ki.
- Szia- mosolygott rám bátortalanul KiKi. - Ööö...nem ébresztettelek fel?- kérdezte zavartan.
- Ááá, nem dehogy! Gyere csak be- mosolyogtam, és hátrébb léptem.
- Nem, nem akarok bemenni, csak...
- Csak?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy...ööö...izé...ahh, csak látni akartalak- vallotta be végül elvörösödve.
- Omo, KiKi- öleltem meg. - Aranyos vagy- mosolyogtam. - Pont most készültem lefeküdni, szóval...nem bánod, ha...
- Nem dehogy, én már megyek is- húzta felfelé az ajkait bánatosan. - Aludj jól!
- Köszönöm! Te is...
Becsuktam az ajtót. Hatalmas lelkiismeret furdalás kerített hatalmába ismét. Leültem az ágyam szélére, a sírás kerülgetett. Mi a fenéért szeret?
Két kar kígyózott körbe a derekamon, magához húzott. Ajkait a fülemen éreztem, ahogy belesuttogott és megpuszilt.

- Sajnálom...
- Az én hibám- ráztam meg a fejem. - De lehetnél vele megértőbb is- horkantam fel. - Lemondott értem miattad!
DooJoon letérdelt elém, zavartan fürkészte az arcom.
- Miről beszélsz?
- A tengerparton..este...amit tudni akartál- suttogtam. - Elmondta, hogy szeret. De lemond értem...miattad. Mert tudta, hogy szeretsz. Ő már akkor tudta, amikor te még nem. És elengedett. Érted.
Megilletődve bámult rám, nagyon meghatódott. Nem tudott mondani egy szót sem, csak magához ölelt, és szorított.
- Oppa...
- Hmm?- hüppögött.
- Ööö..egy, ne sírj...kettő...öö...nem kapok levegőt.
- Ohh, bocsánat- engedett el. - De ez...beszélnem kell vele.