Egyezség

DooJoon

Még egy ilyen hülye libát- dühöngtem. Bosszús arccal indultam vissza a kanapé felé, de a lépcső alján Miss Pénzeszsákba botlottam. Kissé ideges lehettem, mert levette, hogy mi a helyzet.

- Cho-min?- kérdezte megértően.
Na most megbánod azt a hangot- gondoltam gonoszkodva. De érdekes módon a szám mást mondott.
- Nem- sóhajtottam. - Csak eltévedtem...
MI?! Normális vagyok? Hogy mondhattam ilyet?! Pff...nem érdekel, azt a libát akkor is most megfogom...sőt! Jobb ötletem van...magam fogom visszaadni neki! Lássa már, hogy nem a pénz számít!
Ahogy az ajtó felé indultam, HyunSeung jött velem szembe. Éppen tömte a fejét. Végre! Olyan sovány, mint egy csontváz...
- Hova mész?- kérdezte.
- Ki. Jössz velem? Várj, hívjuk a többieket is- mondtam, mert megláttam a többieket. - Srácok, jöttök?
Röhögve, a szájukat tömve indultunk mind kifelé. KiKi megtorpant.
- Cho-min nem jön?
- Nem- morogtam a kelleténél kicsit dühösebben. Mellettem HyunSeung felvonyított ez elfojtott röhögéstől, és fulladozva jött tovább. A többiek értetlenül meredtek rá, én meg hátat fordítottam, és a vizet néztem.
- Volt egy kis nézeteltérésük- nyögte ki végül, erősen hangsúlyozva a “kis” szót.
- Ááá, szóval balhéztatok- kuncogott YoSeob.
- Ne hagyjuk már ott- nyafogott DongWoon. - Annyira jó fej! GiKwang, menj vissza érte!
KiKi szó nélkül elhúzta a csíkot. Dühösen meredtem a többiekre.
- Nem tehetitek ezt velem- horkantam fel. Azt hittem felrobbanok, annyira érges voltam. Ha csak beugrott elém az arca, már elöntött a morc. Pff...
- Nyugi már- tette a vállamra a kezét JunHyung. - Csak kibírjátok egymást valahogy. És különben is. A srácokkal megbeszéltünk valamit...

Minie

Hülye, felfuvalkodott hólyag! Utállak- morogtam, és elfeküdtem az ágyamon. A lábam nagyon fájt, de nem akartam nyavalyogni senkinek. Elég erős mérge lehetett ennek a süninek, mert a doki szerint nem kéne önmagában fájnia...
Nyílt az ajtóm, és abanya sétált be rajta, arcán széles mosoly.
- Kislányom, jól vagy?- kérdezte kedvesen.
Életemben először éreztem azt, hogy törődik velem. Hogy úgy igazán az...anyukám. Ettől a felismeréstől könyek szöktek a szemembe.
- Nem igazán- ismertem be.
- Kicsim- ült le mellém, és megölelt. Odabújtam hozzá,megölelgettem. Annyira jól esett érezni, hogy Végre valahára eszébe jutottam.
- Szeretnél pihenni egy kicsit?- simogatta a hátam.
- Nem- szipogtam. - Csak az a hülyegyerek ne jöjjön a közelembe- morrantam fel.
- DooJoonra gondolsz?- kuncogott.
- Aha- fintorogtam. - A szülei jófejek, de ő...pff...egy...- itt inkább elharaptam a mondtatot, és felálltam. Anya is felállt.
- Visszamegyek hozzájuk. Ha kell valami, szólj- mosolygott rám melegen, és elhúzta a csíkot. Meglepetten pislogtam. Szinte sokkot kaptam. Sőt...lehet, hogy azt is kaptam... Arra eszméltem, hogy valaki bökdös.
- Omo- ugrottam egyet. - KiKi! A frászt hoztad rám!
- Bocsi- rémült meg. - Én szóltam mielőtt bejöttem, még kopogtam is..azt hittem rosszul lettél, vagy valami...
- Semmi baj- fújtam egyet, és a hatalmas szekrényhez bicegtem. Kinyitottam, majd eltűntem benne. GiKwang követett.
- Hogy-hogy itt vagy? Többiek?- mosolyogtam rá, és kutakodni kezdtem a sok ruha között. Hol van már az a rohadt fájdalom csillapító?!
- Lenn vannak a arton...nem jössz le?
- De, egy pillanat- mondtam oda sem figyelve arra, hogy miről beszél. Végre megtaláltam a gyógyszert! Villám gyorsan bekaptam kettőt, és lenyeltem. - Mehetünk- mosolyogtam.
Elindultunk, és kimentünk a napsütésbe. Ma nem volt olyan meleg, mint tegnap. Hál’ istennek! Nem volt kedvem megdögleni...
- Hova is megyünk?- eszméltem rá, hogy gőzöm sincs, merre megyünk.
- Hát a srácokhoz.
- Ohh...Mr Egó is ott van?- fintorogtam, ahogy a remélt négy helyett ötöt láttam. Remek...
- Ne utáld már ennyire- nevetett GiKwang. - Ha megismered nagyon rendes.
- Mondd csak, DooJoon fizet neked, hogy népszerűsítsd?- dünnyögtem. Sajnos már oda is értünk. Junny vállba veregetett, DongWoon pacsizott velem, HyunSeung meg csak vigyorgott. YoSeob melegen rámnézett, és kacsintott. Doo rám se nézett. Nem mintha érdekelt volna, de egy kicsit rosszul esett, hogy nem néz rám.
- Na, akkor beszéljünk az mi elvárásunkról- jelentette be JunHyung ünnepélyesen.
- Mivan?- kaptam fel a fejem. Gyanakodni kezdtem.
- Mivel mi mind a kettőtöket nagyon szeretünk, ezért úgy döntöttünk, hogy kénytelenek lesztek elviselni egymást, mert mi mindig együtt lógunk- mosolygott YoSeob.
- Képesek vagytok ejteni egy újonc miatt- nyafogott DooJoon. - Aki ráadásul egy lány!
- Na kösz- horkantam fel. - Hidd el, nekem se nagy élmény elviselni a képed- morogtam.
- Ne csináljátok már! Olyanok vagytok, mint a gyerekek- panaszolta Woonie. - Értünk tegyétek meg, és ne magatokért!

- Oké- adtam be a derekam. Leültem a homokba, és onnan néztem a tengert. Gyönyörű volt.
- Akkor szépen adjatok egy puszit egymásnak, és lássuk a békét- hadonászott Junny. Doojoon meg én egymásra néztünk, és egyszerre fejeztük ki az undorunk.
- Soha!- fordultam el.
- Még csak az kéne- mordult egyet, és újra a vizet bámulta.

Mr.X

A kávémat szürcsölgetve néztem a legfrissebb Róla készült képeket. Az embereim kiváló munkát végeztek. A fotók élesek és jól sikerültek voltak. Megfelelő nagyítással és azzal, ami nekem kellett. Elégedetten hümmögtem. Tökéletes. Tökéletes... Látszik a fiún, hogy szereti. Csak még önmaga előtt is tagadja. Ebből is lesz még valami. Édesem, te meg ne lepődj meg, ha mostanság furcsa dolgok fognak veled történni! 

köbö így nézett rám -.-

Mint a gyerekek...

DooJoon

Eltelt végre a két nap, amit utazással töltöttünk. Hurrá. Korán reggel már akkora volt a hőség, hogy azt hittem megfulladok. A part lassan közeledett, mégis úgy éreztem, hogy a percek rohannak. Pff...hurrá, találkozom “álmaim nőjével”. Remélem nem lesz olyan szörnyű- sóhajtottam. Alapvetően jól kijöttem a csajokkal, de a plázacicák idegesítettek. Az ulzzangokkal még egész jól el is tudtam beszélgetni, de velük valahogy nem. Mindegy...
Kikötöttünk. A szívem hevesebben kezdett kalapálni. Mi lesz ha mégis tetszik? Nem, kizárt. Én nem vagyok olyan.
- Joonie, gyere- noszogatott omma, és elindultunk lefelé.
Lesétáltunk arra a cuccra, ami végigvezet a kikötőn, és én csak nézelődtem. Hol vannak a srácok?

Minie

- Hagyjatok már, minden oké- röhögtem, és nem engedtem KiKi-nek, hogy segítsen járni. Mankó nélkül is egész jól elvoltam.
Miután elájultam, Junny vette észre, hogy valami nem oké. GiKwang berohant a vízbe, és kihozott. Azt mondta nem tudja mi bajom van. HyunSeung észrevette a lábamon a szúrást, és elvittek dokihoz. Tényleg nagyon rendesek voltak, mert mikor felkeltem, mind ott ültek az ágyam körül. Egymás szavába vágva magyaráztak, amíg bejött a boszorkány, és elmagyarázta, hogy Yoon-ék egy óra múlva megérkeznek. Úgyhogy kaptam egy mankót, hogy azzal járjak, és bekötötték a lábam.
- Kössz...nem mentek?- kérdeztem csodálkozva, mikor megálltak mellettünk. Anyám érdeklődve méregette őket, de ők nem zavartatták magukat.
- Nem, várjuk Yoon úrfit- vigyorodtak el.
- Jhaaa, hogy ő a haverotok- nevettem. - Oké..
- És te? Miért várod őket?
Fejemmel csak finoman omma felé biccentettem, és vállat vontam. Nem akartam magyarázni nekik, hogy tulajdon képpen szarok a haverjukra. De elég magasról...Ekkor láttam meg. Ott jött, zsebretett kézzel, arcán az unalom. Pff... De milyen helyes- néztem nagyot, mikor közelebb ért. A srácok mellettem tapsolni kezdtek, füttyögtek nagyokat. A fiú felnézett, és elvigyorodott.
~Úristen, ne vigyorogj- gondoltam magamban.
Anyám széles mosollyal lépett oda a szülőkhöz. Még ők is szimpik voltak. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy felfuvalkodott hólyagok lennének.
- Áá, Mrs Yoon- mosolygott a boszorkány szélesen. - Mr Yoon, nagyon örülök! Hadd mutassam be a lányomat, Kwon Cho-mint- húzott maga elé. A mankómat KiKi kezébe nyomtam, és egy bájos mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Annyeonghaseyo- hajoltam mg udvariasan.
- Nagyon örülünk- mosolyogtam a felnőttek, és az anya maga elé rángatta a fiát. - Ő itt..
- Yoon DooJoon- biccentett aprót felém.
Pff...de undok- horkantam fel magamban. Na megállj...

DooJoon

Amikor meglátta milyen dögös csaj, magamban megeresztettem egy elismerő füttyöt. Aztán az a műmosoly szétrombolta az egész képet. Chh... Én csak egy finom biccentéssel díjaztam a produkcióját...aztán már a srácoknál is voltam.
- Csá- öklözött velem JunHyung. - Hiányoztál haver- vigyorgott.
A többiekkel is öklöztem, és mesélni kezdtek. Én csak néztm ki a fejemből.
- Figyelsz egyáltalán?- csettintett az orrom előtt HyunSeung. Feleszméltem.
- Öhm...bocs, csak elbambultam. Mit is mondtál?
- GiKwang! Add ide a mankóm plíz- jött oda a Csaj, és kivette a kezéből. KiKi utána nézett, és visszafordult.
- Na mivan?- vigyorogtam. - Csak nem bejön?
- Mi? Nem, dehogy is- vörösödött el. - Kedves meg minden. Egyáltalán nem látszik, hogy ilyen anyja van...
- Mi? Te most hülyéskedsz?- röhögtem fel, de mikor mind olyan komolyan néztek rám, hitetlenkedve horkantottam. - Srácok, jól vagytok ti? Egyáltalán honnan...
- YoSeob találkozott vele, és azt mondta elhozza bemutatni nekünk, mondván, hogy milyen kedves. És megismertük. Tegnap elmentünk szörfözni vele. Aztán rájöttünk, hogy tökre bírjuk egymást- magyarázta JunHyung, és átkarolta a nyakam. - Pedig én aztán nem bírtam az elején! Lekopaszozott- nevetett.
- Mert az vagy- mosolyogtam én is, és együtt elindultunk, mert Miss Pénzeszsák azt mondta menjünk be az ő lakásukba nyugodtan. Remek...

Minie

Előre mentem. Pff...micsoda hülyegyerek! Hogy én ezzel nem jópofizom, az tuti. Besiettem a házba, és felmentem a szobámba. Végre egy kis nyugtom lesz. Komolyan! Már most elegem van belőlük. A szülei mondjuk jó fejeknek tűntek. De hát ki tudja...maga a srác viszont egy elkényeztetett, kis...kis...ááá! Nem is tudok rá mit mondani. Egy hólyag! Egy majompofájú...
Nyílt az ajtó. Hangok. Állj. A BANYA IDEHOZZA ŐKET?! Na azt már nem!
- Cho-miiiin! Kislányom, gyere!- kiabálta.
Pff...azt hittem felrobbanok. Felálltam, és lesántikáltam a lépcsőn. Az lépcső alján a falnak támaszkodva megálltam, onnan néztem a srácokat. Elmosolyodtam, mikor JunHyung leült mellém az egyik lépcsőfokra. DooJoon vagy mittudomén mi a neve, de nem is érdekel túlságosan, a kanapéra tette le a pénzes kis seggét. Komolyan...szánalom. Ez a világfájdalom a fején!

- Cho, kérlek segíts! Szórakoztasd DooJoont- mosolygott rám a banya szélesen.
Gyilkos pillantást lövelltem felé, és közelebb csoszogtam a kanapéhoz. De nem ültem le, csak megböktem a fiú hátát. Kérdőn nézett rám, egészen addig, amíg leesett, hogy ki áll mögötte. A szája széle finoman megrándult.
- Mi van?- kérdezte flegmán.
Hé, öreg, vigyázz a szádra! Nem a csicskáddal beszélsz- mordultam volna rá legszívesebben. De erőt vettem magamon, és visszavágtam.
- Óhajt magasságos egód valamit, vagy a hátralévő időben leszarhatlak?- néztem kiskutya szemekkel.
Eltátotta a száját.
- Mi van? Nem ehhez a stílushoz vagy szokva?- vigyorogtam rá, és hátat fordítottam neki. A szülei anyámmal beszélgettek, és HyunSeung, aki hallotta az egész beszélgetést, a földön fetrengett a röhögéstől. Odamentem hozzá, és beleboxoltam a vállába egy aprót.
- Ne röhögj- mosolyogtam rá. - Hol vannak a srácok?
- YoSeob kinn zabál a konyhában, versenyt esznek Junny-val, DongWoon öhm...ne tudom, én itt, KiKi meg felment az emeletre.
- Menjél enni- parancsoltam rá. - Csontváz vagy! Sipirc!
Dünnyögve engedelmeskedett, és elslattyogott a konyha felé. Elindultam a szobám felé, de hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam. Valaki erősen a falnak nyomott.
- Majompofa- bámultam rá unottan. - Mit akarsz?
Arca centikre volt az enyémtől, szemei az enyémebe fúródtak.
- Nem, nem ehez a stílushoz szoktam- sziszegte. - Jobb ha vigyázol- morrant még rám, és eldübögött.
- Ez hülye. Agyára ment a zsozsó- ráncoltam a szemöldököm, és felmentem a szobámba.

Shit!

DooJoon

Utálok repülni. Nem is tudom, miért- gondoltam cinikusan. Hurrá Hawaii, megyünk- “örvendeztem”. Miért is mondtam igent? Én hülye...Mostmár késő bánat- sóhajtottam. Anyám alszik, appa meg a pilótafülkében beszélget. Én meg itt döglök, és szarrá unom az agyam...remek.

Kibámultam az ablakon. A táj tényleg szép, ezt nem tagadom, de U-NAL-MAS! Hát még az a csaj... Nem értem a szüleimet. Komolyan. Eltölteni több hetet Miss Pénzeszsákkal, és Miss Pénzeszsák lányával...Micsoda ötlet! Jó, persze, nekünk is van zsozsónk, de én nem érzem azt, hogy egy beképzelt majom lennék.

Minie

Nevetve, csurom vizesen jöttünk ki a tengerből.

- JunHyung, eszméletlen vagy- nevettem, és öklöztünk.

Na jó, beismerem, nagyon megszerettem. Mindegyikőjüket. És megjegyeztem a neveket is! Háá! Király vagyok! YoSeob átkarolta a nyakam, én az övét, és magam mellé rántottam KiKit, aki meg HyunSeungot húzta közelebb. DongWoont is sikerült elkapnunk, és röhögbe botladoztunk a homokban. A deszkákat valahol már elhagytuk.

- Miért is?- kérdezte Junny.

- Hyung, ne botladozz már, mert eltaknyolok- próbált szabadulni DongWoon, hiába. Bumm, és már a homokban is feküdtünk. Basszus! Nem kapok levegőőőőőt!

- Srácok...nem szállnátok le rólam?- hörögtem, de annyira röhögnöm kellett, hogy nem bírtam megállni. Csak nevettem, és közben a fulladás küszöbén lehettem...

- Help- fuldoklottam tovább.

- Ahh...JunHyung, szállj már le rólam- nyafogott YoSeob, és lerázta magáról a kupac tetején lévő srácot. Lassan a többik is lekászálódtak rólam, de én csak feküdtem ott, és kapkodtam a levegőt. ÉLJEN! Ma még élni fogok...

- Jól vagy?- vigyorgott GiKwang, és leguggolt hozzám. Kicsit kilógattam oldalra a nyelvem, és nem pislogtam.

- Cho-min!- rázogatott. Ekkor felnevettem és lerántottam magam mellé a földre.

- Ne aggódj már annyira- mosolyogtam rá.

- Te...a frászt hoztad rám- ismerte be, és ő is nevetett.

- Nnnaaa, ha a párocskánk abbahagyta a szerelmeskedést, akár mehetünk is- kacsintott HyunSeung.

- Vörös! Fejezd be- morrantam rá vigyorogva, és felálltam.

Együtt indultunk a deszkákért. Mindenki megtalálta a sajátját. Mindenki, kivéve én...

- Srácok! Nem láttátok az enyém?- néztem körbe meglepetten.

- Öhm...ha arra gondolsz ott...- bökött DongWoon a tenger felé, ahol egy hatalmas hullám éppen a keresett holmimat vitte.

- Ne mááár- húztam a szám, és belegyalogoltam a vízbe. Most kellemes volt, mert már nem tűzött annyira a nap, és nem tűnt olyan forrónak. Kezemmel belenyúltam a tiszta, kék vízbe, és elmosolyodtam. Nyajj, hova úszik már ez a szar? Egyre messzebb került tőlem. Én meg csak mentem utána.

- Cho! Gyere vissza!- kiabált YoSeob, de valahogy furcsán halk volt a hangja. Visszanéztem, és elámultam- már több mint kétszáz méterre lehettem a parttól. Hogyhogy nem mélyül a víz?- képedtem el. A deszka a lábaimnál hevert. Na végre- léptem felé. 

Óvatosan felemeltem, és vissza indultam. De hirtelen valami hihetetlenül erős fájdalmat éreztem a talpamban. Felszisszentem, és odanéztem. Bakker! Beleléptem egy tengeri sünbe! Óhh, hogy a rohadás essen belé...Á! Ez kurvára fáj!

Szitkozódva elejtettem a szörfdeszkát, és lehuppantam a földre. A fejem fájt, szédültem és nehezen szedtem a levegőt. Ennyire gyorsan terjedne a méreg?- ez volt az utolsó gondolatom.

DooJoon

A gép lassan ereszkedett le Ausztráliában. Remek! Még egy nap hajóút, és ott is vagyunk. Kifújtam a levegőt. De meleg van! Huhh, nem akarok itt élni...

- DooJoon! Gyere, mennünk kell! A hajó sem vár örökké- kiabált omma, és én utána kullogtam. Nem is értem miért, de hirtelen izgalom fogott el. Izgatott lettem. Hogy láthatom a srácokat. Végre! Nélkülük élni...szar. Tömören mondva. Amikor megláttam a járművünket, leesett az állam. WTF?! Ez egy monstrum! Wáááááooooo!

- Fiam, gyere már!

- Jól van na- morogtam, és zsebretett kezekkel felsétáltam a luxushajóra...

Mr. X

Úgy van édesem. Bele a tengeri sünbe. Hmm...Ha ilyen figyelmetlen vagy, hamarabb a markoman leszel, mint hinnéd...

Elégedetten fordítottam hátat az ablaknak, és elsétáltam.

- Jim! Hol tekeregsz már megint?- horkantam fel.

- Uram- hajolt meg. Sunyi képén pimaszság ült.

- Mit vigyorogsz?- förmedtem rá. - Inkáb csináld a munkád!

- Azon vagyok- biccentett, és elvonult.

Mitugrász. Ha miatta szúrom el...

Ismerkedünk?

Minie

Ááá, elegem van...Már tizenöt perce itt döglődöm a nyolcvan fokban! És hallgatom a boszi prédikációit, hogy milyen jó méregtelenítő a szauna. Bla-bla-bla! Aish...fogja már be! Nyugi Cho, nyugi!
- Anya! Kik azok a Yoon-ék?- csúszott ki a számon.
Fogalmam sincs, miért ezt kérdeztem, hiszen egész nap nem gondoltam rájuk, és a kis találkánkra. De bejött, mert a banya elhallgatott...Végre!
- Yoon-ék? Tudod, az ő fiuk az a tehetséges énekes az egyetemről, ahova te is menni akartál...
- Anya...nem érdekel az egyetem. Azt mondd meg minek kell velük találkoznom...
- Ők egy nagyon jó kapcsolat nekünk...
- Szóval gazdagok..remek! Újabb felfuvalkodott hólyagok!
- Cho-min! Kislányom, ezt te sem gondolhatod komolyan...Yoon-ék jó emberek. Megegyeztem a szüleivel, hogy velünk töltenek egy pár hetet, és együtt megyünk haza. Addig is...viselkedj! Legyél velük kedves, bájos, és öltözz fel rendesen!
Kezdett gyanús lenni. Ráadásul ez a köntörfalazás! Minek?! Minek viseljem el a pénzeszsákokat? Egyébként a viselkedj, omma nyelvén ezt jelenti: tedd te is azt, amit a hólyagok, és vegyél fel LÁNYOS ruhát. Blaahhh. Kösz. Az üstödbe ne üljek be a békák közé?!
- JiYong nem jön?- nyafogtam.
Kwon JiYong, alias G-Dragon, vagyis a bátyám. Az egyetlen jó dolog a családomban. Csak az a baj, hogy nagyon ritkán jön haza a melóból, így alig látom. Sajnos...
- Nem. Dolgoznia kell. A legújabb lemezüket csinálják.
Szuppper....egyedül halok meg. Színpadiasan felsóhajtottam, és előadtam szülőanyámnak a hattyú halálát.
- És hány éves ez a...Yoon gyerek?
- Huszonegy vagy huszonkettő...nem vagyok benne biztos.
- Fiú? Lány?- kérdeztem reménykedve.
Ha csaj, legalább nem lesz olyan nehéz elviselni, mint a pasikat. Érdekes módon a gazdag srácok sokkal jobban kiakasztottak, mint a csajok. Biztos mert a libaseggekhez már hozzászoktam...
- Fiú. De majd meglátod- nevetett a boszi, és felállt.
Néha elámultam azon, hogy milyen szép. Hosszú, sötétbarna haját kibontva hordta, fekete szemei huncutságot tükröztek. Vajon megbélyegzem őt? Mert az utóbbi időben tényleg jófej volt velem, és érdekelte a véleményem. Még a végén megszeretem- rázott ki a hideg.
- Oké- mosolyodtam el. Na, ez se mindennapi mutatvány nálam. Alig mosolygok. A szám többnyire egyenes, csak néha görbül felfelé. Már csak megszokásból...
- Khm...anya!
- Igen?
- Segítesz majd...ruhát választani?- fintorogtam. Jobb ha megkérem, így legalább felveszem amit mond. Mert ha bejön és dirigál, akkor abból short és póló lesz...
Anyám csak biccentett, és egy hatalmas mosoly kíséretében kivonult a fazékból. Én még üldögéltem egy kicsit, aztán utána mentem. Ránéztem a falon lógó dizájnos órára. Uram atyám! Fél hat...YoSeob fél óra múlva végez...Addig jó lenne zuhanyozni, összekészülődni, satöbbiiii...Gyorsan megfürödtem, felvettem a piros bikinim, magamra kaptam a fekete shortom, és pucolááás! Az ajtóban sikeresen belefejeltem a bosziba...
- Cho! Hova mész?- lepődött me egy kicsit.
- Ööööö...szörfözni néhány...barátommal- nyögtem ki. Jó ám, hogy a háromnegyedét nem is ismerem...de oké...
- Oh! Menj csak- derült fel az arca, és kituszkolt az ajtón. Hú! Nagyon akarhatja, hogy lelépjek...Bakker! Tíz perce múlt hat...Rohantam a bár felé, kezemben a szörfdeszkával. YoSeobot már messziről megismertem. Ott ácsorgott, és az óráját nézte. Shortban volt, pólót nem viselt. Odasiettem hozzá.
- Minhae, minhae, minhae- ziháltam. - Túl sokáig főttem a dobozban- nevettem.
- Semmi- nevetett. - Örülök, hogy eljöttél. Már azt hittem meggondoltad magad...

DooJoon

Mondjááátttooook máááár, nem érek rá egész nap- néztem fürkészve a szüleimet. Annyira hülyeség! Most mit kell így bámulni rám? Ki kéne végre nyögni!
- Kisfiam...pár hetet eltöltünk a Kwon családdal, és...mi...apáddal...- hebegte omma zavartan.
- Abban reménykedtünk, hogy esetleg megkedveled a lányt...
Naaa, egy nagy lószart! Hol élnek ezek?! Mióta érdekelnek engem az elkényeztetett hülye libák? Pff...rossz húzás, rossz, rossz, rossz...
- Ommaaaaa! Appaaa- mondtam szemrehányóan. - Kizárt! És ezt ti is tudjátok...Azt se tudom, hogy néz ki!
- De nem kell azonnal...csak legyél vele kedves, ez minden- mondta anya békítően.
Aish...úgysincs más választásom, szóval...hú, de hülye vagyok, hogy ezt bevállalom!
- Oké...elmegyek Hawaii-ra- fintorogtam. - De...nem fogok enyelegni ezzel a csajjal. Világos? Ha nem jön be, ugyan úgy kiosztom mint a többi nyafka libasegget. Oké?
A szüleim összenéztek, és egy hatalmas sóhaj kíséretében végül rábólintottak. Hurrá. De marha vagyok! Hogy ígérhettem ilyet?!

Minie

Követtem YoSeobot a parton. A homok kellemesen hűvös volt. Milyen fura! Pedig egész délután tűzte a nap...mindegy, kit érdekel? Nem messze tőlünk négy srácot láttam meg. Ott álltak bokáig a tengerben, és hangosan röhögtek. Mindegyikük shortot viselt, kezükben egy-egy szörfdeszka. YoSeobie elmosolyodott, és rám nézett.
- Gyere, bemutatlak nekik.
- Oké- biccentettem.
Hmm...Miért nincs kedvem nekem velük ismerkedni?- töprengtem.
Odaértünk hozzájuk, mire mind elhallgattak, és kíváncsian végigmértek. Mindegyikük ajkán az a fura mosoly játszott, amit annyira utáltam. Megvan, hogy miért utálok ismerkedni- grimaszoltam.
- Mi van YoSeob? Az új csajod?- röhögött fel a kopasz. Na jó, volt haja, de olyan rövid, hogy én magamban elneveztem Kopasznak. Kopasz, ha megütlek mit adsz?- gyúnyolódtam magamban. Ettől nevethetnékem támadt, és alig bírtam elfolytani. A vöröske- sötétvörös, majdnem piros hajú-, érdekesen nézett rám, de nem tehettem róla. Egyszerűen nevetnem kellett. Diszkréten elfordultam, és kivigyorogtam magam...Mikor újra rájuk néztem, már megint mind engem bámultak.
- Te beszélsz, JunHyung?- nevetett YoSeob.
Á, JunHyung a kopasz. Akkor is kopasz marad. A két szőke még mindig néz...Nem akartam rájuk förmedni, még a végén szép kis véleményük lesz rólam...
- Khm...leettem magam?- néztem le a nadrágomra, mire mind a ketten elvörösödtek.
- Neeem....GiKwang- mosolygott rám az alacsonyabb. - Ő meg DongWoon.
Ez így nem jó...elfelejtem a sok nevet...
- Bocs, de ritka szar a névmemóriám, úghogy...- néztem körbe. - Te Kopasz leszel- böktem JunHyungra. - Te meg Szőke- mosolyogtam Woonie-ra. - Te KiKi, de a te neved tetszik, úgyhogy azt megjegyzem. És te...- fordultam a vöröskéhez.
- HyunSeung- vigyorgott rám.
- Kopasz?!- horkant fel a kopcsó.
- Lehetsz felőlem Kopaszka is...
- Nem is vagyok kopasz!
- Fáziskésés- röhögött YoSeob.
- Kopaszka- nyerített fel DongWoon. Gi-vel estek egymásnak a nevetéstől, és nem bírták abbahagyni. JunHyung durcásan nézett rájuk.
- Ha én kopasz vagyok...akkor te meg..sötét!
- Igen. Valóban-  nevettem. HyunSeung már pukkadozott, és YoSeob is alig bírta visszafogni magát. Halkan súgta oda nekem.
- JunHyung rettentő büszke...és most belegyalogoltál a lelkébe...
- Ohh, hogy oda ne szarjak- súgtam vissza, mire elnevette magát.
- YoSeob...grat, hogy megtaláltad ezt a csajt- törölte meg a szemeit KiKi. - Kész...

Mr. X

Bolond. Bolond ez a lány. Mégis mit hisz? Hogy örökké biztonságban van? Tévedsz, aranyom. Hatalmasat- nevettem magamban. Hosszan, elgondolkozva fújtam ki a szivar füstjét. Kubai szivar. A legjobb minőség. Hmmm....nemsokára Nekem fizetnek érte. Hahahaaa! Meg kell várnom a megfelelő pillanatot. Elkaplak, cica. Enyém vagy. Pont úgy, mint az anyád pénze...

A sziget

Minie

Ha az unalom fájna, én már régen halott lennék- terültem el az ágyamon. Mit lehet itt csinálni?!- hisztiztem.

Jó, oké, tudom, hogy mások bármit odaadnának azért, hogy nyaralhassanak. Főleg külföldön- nem is mondom ki azt, hogy Hawaii... Igen, a szüleim, illetve az anyám kőgazdag. Apám már rég nem él velünk...Valahogy meg tudom érteni, miért. Az én drága szülőanyám egy undok dög. Mindig frissen maszkírozza magát sminkkel, otthon is magassarkút hord, és a modorától falra lehet mászni...Blaah. Ha csak ránézek, hánynom kell. Tudom, nem szép, hogy ezt gondolom róla. De ilyennek ismerem. Mondjuk az elmúlt pár napban egész jófej volt...

Két napja érkeztünk a szigetre, de egyáltalán nem élveztem. Pedig tényleg gyönyörű volt, de nem vágytam arra, hogy delfinekkel ússzak, dzseckizzek, vizisízzek vagy bármi hasonlót csináljak. Meg egyébként se lenne kivel... Én otthon akartam lenni, a barátaimmal. Az IGAZI barátaimmal, nem az elit gimisekkel, mert azok egytől egyig hülye libaseggek. Mivel anya sokat ad mindenre, aminek köze van hozzá- így rám is-, kénytelen voltam elviselni, hogy az ország legmenőbb gimijébe irasson be. Hiába mondtam, hogy nem megyek, hiába dobtam ki az egyenruhát és hiába kaptam egy rakat intőt. Semmi nem használt. Nem izgatta. Csak az, hogy elmondhassa néhány barátnőjének, hogy a lánya milyen cool suliba is jár...pff...kösz.

Ahogy bámultam a plafont, nagyon semmi értelmes nem jutott eszembe, csak hogy mi mindent vétett ellenem az anyám. Nem éreztem jobban magam attól, hogy szidtam a boszit, de legalább elviselnem nem kellett. Még. Legszívesebben azonnal haza mentem volna...

Amióta megjöttünk, egyszer sem dugtam ki az orrom. Anya már aranybarnára sült, az én bőröm ellenben egy túrórudi reklámhoz passzolt volna leginkább.

Előhalásztam a mobilom- a legújabb modem, hurrá-, és írtam egy SMS-t a legjobb barátnőmnek. Nem kellett sokat várnom a válaszra- szerencsére! Ae-chával egy bő órán keresztül üzengettünk egymásnak, és még garantáltan tovább folytattuk volna, ha nem jön meg a boszi...Hurrá- gondoltam-, lesz társaságom...

- Cho-min! Kislányom, itt vagy?

- Neeeem- kiabáltam vissza.

- Már megint itt kuksolsz?!- nézett be a szobámba. - Olyan fehér vagy, mint a fal! És mik ezek a göncök?- mért végig utálkozó pillantással.

Lenéztem a fekete shortomra, és a lila pólómra. Alatta fekete bikinit viseltem, és az összes körmöm fekete lakk borította. Teljesen normálisan néztem ki.

- Mi a bajod a ruháimmal?- förmedtem a banyára.

- Cho, Hawai-on nem viselünk ilyet- magyarázta anya olyan türelmes hangon, mintha valami fogyihoz beszélne. Ettől a stílustól mindig plafonra másztam. Vonogattam a vállam, és visszafeküdtem az ágyra.

- Legalább egy kicsit gyere ki- kérlelt. - Be akarlak mutatni a Yoon családnak...

Na, azt lesheted, hogy jópofizzak a hólyagoknak- horkantam fel magamban.

- ...és mivel két nap múlva érkeznek, kicsit fel kéne tuningold magad. Még a végén rossz véleménnyel lesznek rólam...

Ennyi. Mindig ezt csinálja. Pff... Hiába, a banya-nyanyák sosem változnak...

- Úgyhogy kislányom, pucolás kifelé! És vedd le ezt az idétlen ruhát- állt fel az ágyamról. - Megvárlak!

Puffogva szabadulta meg a “páncélomtól”, és kelletlenül követtem anyát. Odakinn akkora volt a hőség, hogy azt hittem meghalok. A bőrömet égette a nap. És én nem tudtam mit tenni elleneeee!!!

- Omma! Hol a naptej?- nyafogtam.

- Minek az ilyenkor? Délután négy óra van, talán nem égsz le! Cho, inkább menj fürdeni! Isteni a víz!

Bevonszoltam magam a vízbe. Blaaah, sósvíz...Utáltam a tengert, de a boszi ezt sosem fogta fel. Három éves korom óta minden nyáron elutaztunk- javarészt a tengerre. Gyűlöltem, hogy nekem soha semmiért nem kellett megdolgoznom, mindent megkaptam. Még a széket is a seggem alá tolták. Pff...mintha nem tudnám elintézni egyedül. Gyakran szöktem el otthonról- mondjuk soha nem vette észre senki-, és ilyenkor munkát kerestem Ebből a szemszögből nagyon jól jött, hogy a boszorkány volt az anyám, mert bármilyen melót kipróbálhattam. Elvégre elmúltam 19, békén lehet hagyni.

A víz kellemesen meleg volt, de nem tudtak volna annyit fizetni em, hogy combnál beljebb menjek. Mártír pofával ácsorogtam egy darabig, aztán meguntam és kijöttem. Szép volt, jó volt, elég volt. Odasétáltam a parton álló kis bárhoz, és kértem egy palack hideg buborékmentes vizet.

- Új vagy?- vigyorgott rám a pultos srác. Nagyon szimpi volt. Manó szerű arca mellett  tincseit égnek zselézte. Barna szemei kedvesen csillogtak, fogait kivillantva mosolygott. Nagyon megkedveltem- már elsőre.

- Nem- húztam meg a palackot. - Nemrég jöttünk a boszival- böktem anya felé, aki a napágyon döglött, és vagy hat pasi ücsörgött körülötte. A srác elképedt.

- Te vagy Mrs Kwon lánya?

- Jobban szereti a Miss-t- vigyorogtam. - Egyébként ja. Kwon Cho-min...

- Ha ezt tudom, kedvesebb vagyok, vagy valami...- mondta.

- Na neee..Jobb, ha nem tudod- morogtam, és felültem egy székre. Elém könyökölt, úgy vizslatta az arcom.

- Mert?

- Mert ha tudják ki vagyok, nyaliznak nekem- vontam vállat. - És ezt egy, nem akarom, kettő, utálom a kétszínűséget.

- Értem...akkor viselkedhetek ugyan úgy, mint a többi csajjal?- kérdezte aranyosan.

- Persze- nevettem. - Sőt, el is várom...

- YoSeob- nyújtott kezet kacsintva. - Miss...örülök a találkozásnak.

Csak forgattam a szemeim, és beletúrtam hosszú, barna hajamba. Megittam a maradék vizem.

- Ha végeztem a melóval, nincs kedved eljönni velem meg pár haverommal szörfözni?

- De- mosolyogtam rá. - Mikor végzel?

- Egy óra múlva. Addigra a srácok is ideérnek. Bár DooJoon csak két nap múlva jön, de a többiek már mind itt vannak.

- Hányan vagytok?- kérdeztem szórakozottan.

- Hatan. Mi vagyunk a B2ST- villantotta ki hófehér sztármosolyát.

Letettem a poharam.

- B2ST?- ráncoltam a homlokom.

- B2ST. Vagy BEAST, de az már csak részletkérdés- nevetett.

Én is elmosolyodtam. YoSeob nagyon aranyos srác volt, belopta magát a szívembe. Az órámra néztem, és rájöttem, hogy mit ígértem anyának még reggel. El kell mennem a boszival szaunába...remek...főjünk meg! Éljen a sülés!

- Na, én húzok gőzölögni- fintorodtam el.

- Gőtölögni?- nézett rám kuncogva.

- Szauna- vigyorogtam. - A boszorkánnyal kell mennem.

- Miért hívod így? Talán békát tart otthon, vagy seprűn repül?- támasztotta az arcát a tenyerébe. Annyira aranyos volt!

- Mert az- ugrottam le a székről. - Na, akkor egy óra múlva- intettem vissza, és elhúztam a csíkot.

DooJoon

- Anya, nem megyek Hawaii-ra- ismételtem ezredszerre. - Nem akarok! És különben meg... Van jobb dolgom is!

Bár...itt bevillantak a szexy fürdőrucis csajok...Áhh, nem!

- Joonie, ott vannak a srácok is- mosolygott anya olyan arccal, mint aki már meg is fogott. Sajnos tényleg így volt.

- Tényleg?- csillantak fel a szemeim.

Ha JunHyung, YoSeob, GiKwang, HyunSeung és DongWoon is ott vannak, akkor nyomás! Pedig csak egy hónapja nem láttuk egymást. Már el is kezdtem fejben megtervezni, hogy miket fogunk csinálni- a csjozás és a szörf mellett-, de anya folytatta.

- És be kell mutassunk téged Miss Kwonnak- ült le a kanapéra.

- Az meg ki?- kérdeztem, bár kissé hangosan bődültem a kérdést.

- Egy fontos ember, akire szükségünk lesz. Van egy tienkilenc éves lánya, és szeretném, ha megismernéd.

Aha- gondoltam. Itt jön be a képbea nyafka csaj, akinek a segge is ki van nyalva. Hurrá, és akkor enyelegjek vele...Fújj!

- Minek?- fintorogtam. - Ismerek elég libát nélküle is...

- DooJoon!

- Jó, oké, minhae. De nem akarom megismerni! Komolyan nem érdekel. Az ilyen csajok mindig nyafognak. Nyaff nyaff, anyuci, vedd meg nekem azt a ruhát, nyaff nyaff!- affektáltam.

Omma elkezdett nevetni, még a könnye is kicsordult. Látva a sikerem, folytattam. Ráztam a fenekem, és tovább vernyogtam.

- Nyaff, olyan kövér vagyok! Ohh, nyaff nyaff, ne is nézz rám!

- Joonie, kisfiam, fejezd be- rázkódott anya válla tovább. Ekkor lépett be a szobába apa...

- Fiam! Mit csinálsz?- kérdezte megrökönyödve.

Na, előtte nem akartam égetni magam- vörösödtem el. Motyogtam egy “semmit”-et, és lángoló arccal leültem a kanapéra.

- Éppen kifigurázta Miss Kwon lányát- törölgette a szemeit anya.

- Ohh- lepődött meg appa. - Hát...én személyesen nem ismerem, de tudom, hogy sok gond van azzal a gyerekkel. Elég..makacs és önfejű. És gyűlöli, hogy az édesanyja ismert- mosolygott az öregem.

Remek, most aztán sokkal kíváncsibb lettem rá- fintorodtam el.

- Mi a szarnak kell nekem megismerni őt?- fakadtam ki.

A szüleim összenéztek, és én rájöttem, hogy érzékeny témát tapintottam. De nem érdekel! Tudnom kell, hogy miért erőltetik annyira ezt az egészet...

Mr.X

Végre. Minden lépését figyelem. Mindent tudok róla. Mindent. Enyém leszel, aranybogár...

- Jim! Mit tökörészel már?- mordultam fel dühösen. - Hozzad már a tervrajzokat!

A szürke és jellegtelen, ám kitűnő emberem berohant a raktárba, és a kezembe nyomott egy összetekert papírt.

- Mindent elintéztél?- szűrtem a fogaim között, miközben a szivaromat szorítottam. Ő csak bólinott.

- Remek. Mehetsz- biccentettem a fejemmel, és a tervrajzokat a kabátom zsebébe süllyesztettem. Mindent megkapok. Őt is, és a pénzt is. És a válságdíj nem elég. Nem adom vissza. Muhahahaaaaaaaaa!