A sziget

Minie

Ha az unalom fájna, én már régen halott lennék- terültem el az ágyamon. Mit lehet itt csinálni?!- hisztiztem.

Jó, oké, tudom, hogy mások bármit odaadnának azért, hogy nyaralhassanak. Főleg külföldön- nem is mondom ki azt, hogy Hawaii... Igen, a szüleim, illetve az anyám kőgazdag. Apám már rég nem él velünk...Valahogy meg tudom érteni, miért. Az én drága szülőanyám egy undok dög. Mindig frissen maszkírozza magát sminkkel, otthon is magassarkút hord, és a modorától falra lehet mászni...Blaah. Ha csak ránézek, hánynom kell. Tudom, nem szép, hogy ezt gondolom róla. De ilyennek ismerem. Mondjuk az elmúlt pár napban egész jófej volt...

Két napja érkeztünk a szigetre, de egyáltalán nem élveztem. Pedig tényleg gyönyörű volt, de nem vágytam arra, hogy delfinekkel ússzak, dzseckizzek, vizisízzek vagy bármi hasonlót csináljak. Meg egyébként se lenne kivel... Én otthon akartam lenni, a barátaimmal. Az IGAZI barátaimmal, nem az elit gimisekkel, mert azok egytől egyig hülye libaseggek. Mivel anya sokat ad mindenre, aminek köze van hozzá- így rám is-, kénytelen voltam elviselni, hogy az ország legmenőbb gimijébe irasson be. Hiába mondtam, hogy nem megyek, hiába dobtam ki az egyenruhát és hiába kaptam egy rakat intőt. Semmi nem használt. Nem izgatta. Csak az, hogy elmondhassa néhány barátnőjének, hogy a lánya milyen cool suliba is jár...pff...kösz.

Ahogy bámultam a plafont, nagyon semmi értelmes nem jutott eszembe, csak hogy mi mindent vétett ellenem az anyám. Nem éreztem jobban magam attól, hogy szidtam a boszit, de legalább elviselnem nem kellett. Még. Legszívesebben azonnal haza mentem volna...

Amióta megjöttünk, egyszer sem dugtam ki az orrom. Anya már aranybarnára sült, az én bőröm ellenben egy túrórudi reklámhoz passzolt volna leginkább.

Előhalásztam a mobilom- a legújabb modem, hurrá-, és írtam egy SMS-t a legjobb barátnőmnek. Nem kellett sokat várnom a válaszra- szerencsére! Ae-chával egy bő órán keresztül üzengettünk egymásnak, és még garantáltan tovább folytattuk volna, ha nem jön meg a boszi...Hurrá- gondoltam-, lesz társaságom...

- Cho-min! Kislányom, itt vagy?

- Neeeem- kiabáltam vissza.

- Már megint itt kuksolsz?!- nézett be a szobámba. - Olyan fehér vagy, mint a fal! És mik ezek a göncök?- mért végig utálkozó pillantással.

Lenéztem a fekete shortomra, és a lila pólómra. Alatta fekete bikinit viseltem, és az összes körmöm fekete lakk borította. Teljesen normálisan néztem ki.

- Mi a bajod a ruháimmal?- förmedtem a banyára.

- Cho, Hawai-on nem viselünk ilyet- magyarázta anya olyan türelmes hangon, mintha valami fogyihoz beszélne. Ettől a stílustól mindig plafonra másztam. Vonogattam a vállam, és visszafeküdtem az ágyra.

- Legalább egy kicsit gyere ki- kérlelt. - Be akarlak mutatni a Yoon családnak...

Na, azt lesheted, hogy jópofizzak a hólyagoknak- horkantam fel magamban.

- ...és mivel két nap múlva érkeznek, kicsit fel kéne tuningold magad. Még a végén rossz véleménnyel lesznek rólam...

Ennyi. Mindig ezt csinálja. Pff... Hiába, a banya-nyanyák sosem változnak...

- Úgyhogy kislányom, pucolás kifelé! És vedd le ezt az idétlen ruhát- állt fel az ágyamról. - Megvárlak!

Puffogva szabadulta meg a “páncélomtól”, és kelletlenül követtem anyát. Odakinn akkora volt a hőség, hogy azt hittem meghalok. A bőrömet égette a nap. És én nem tudtam mit tenni elleneeee!!!

- Omma! Hol a naptej?- nyafogtam.

- Minek az ilyenkor? Délután négy óra van, talán nem égsz le! Cho, inkább menj fürdeni! Isteni a víz!

Bevonszoltam magam a vízbe. Blaaah, sósvíz...Utáltam a tengert, de a boszi ezt sosem fogta fel. Három éves korom óta minden nyáron elutaztunk- javarészt a tengerre. Gyűlöltem, hogy nekem soha semmiért nem kellett megdolgoznom, mindent megkaptam. Még a széket is a seggem alá tolták. Pff...mintha nem tudnám elintézni egyedül. Gyakran szöktem el otthonról- mondjuk soha nem vette észre senki-, és ilyenkor munkát kerestem Ebből a szemszögből nagyon jól jött, hogy a boszorkány volt az anyám, mert bármilyen melót kipróbálhattam. Elvégre elmúltam 19, békén lehet hagyni.

A víz kellemesen meleg volt, de nem tudtak volna annyit fizetni em, hogy combnál beljebb menjek. Mártír pofával ácsorogtam egy darabig, aztán meguntam és kijöttem. Szép volt, jó volt, elég volt. Odasétáltam a parton álló kis bárhoz, és kértem egy palack hideg buborékmentes vizet.

- Új vagy?- vigyorgott rám a pultos srác. Nagyon szimpi volt. Manó szerű arca mellett  tincseit égnek zselézte. Barna szemei kedvesen csillogtak, fogait kivillantva mosolygott. Nagyon megkedveltem- már elsőre.

- Nem- húztam meg a palackot. - Nemrég jöttünk a boszival- böktem anya felé, aki a napágyon döglött, és vagy hat pasi ücsörgött körülötte. A srác elképedt.

- Te vagy Mrs Kwon lánya?

- Jobban szereti a Miss-t- vigyorogtam. - Egyébként ja. Kwon Cho-min...

- Ha ezt tudom, kedvesebb vagyok, vagy valami...- mondta.

- Na neee..Jobb, ha nem tudod- morogtam, és felültem egy székre. Elém könyökölt, úgy vizslatta az arcom.

- Mert?

- Mert ha tudják ki vagyok, nyaliznak nekem- vontam vállat. - És ezt egy, nem akarom, kettő, utálom a kétszínűséget.

- Értem...akkor viselkedhetek ugyan úgy, mint a többi csajjal?- kérdezte aranyosan.

- Persze- nevettem. - Sőt, el is várom...

- YoSeob- nyújtott kezet kacsintva. - Miss...örülök a találkozásnak.

Csak forgattam a szemeim, és beletúrtam hosszú, barna hajamba. Megittam a maradék vizem.

- Ha végeztem a melóval, nincs kedved eljönni velem meg pár haverommal szörfözni?

- De- mosolyogtam rá. - Mikor végzel?

- Egy óra múlva. Addigra a srácok is ideérnek. Bár DooJoon csak két nap múlva jön, de a többiek már mind itt vannak.

- Hányan vagytok?- kérdeztem szórakozottan.

- Hatan. Mi vagyunk a B2ST- villantotta ki hófehér sztármosolyát.

Letettem a poharam.

- B2ST?- ráncoltam a homlokom.

- B2ST. Vagy BEAST, de az már csak részletkérdés- nevetett.

Én is elmosolyodtam. YoSeob nagyon aranyos srác volt, belopta magát a szívembe. Az órámra néztem, és rájöttem, hogy mit ígértem anyának még reggel. El kell mennem a boszival szaunába...remek...főjünk meg! Éljen a sülés!

- Na, én húzok gőzölögni- fintorodtam el.

- Gőtölögni?- nézett rám kuncogva.

- Szauna- vigyorogtam. - A boszorkánnyal kell mennem.

- Miért hívod így? Talán békát tart otthon, vagy seprűn repül?- támasztotta az arcát a tenyerébe. Annyira aranyos volt!

- Mert az- ugrottam le a székről. - Na, akkor egy óra múlva- intettem vissza, és elhúztam a csíkot.

DooJoon

- Anya, nem megyek Hawaii-ra- ismételtem ezredszerre. - Nem akarok! És különben meg... Van jobb dolgom is!

Bár...itt bevillantak a szexy fürdőrucis csajok...Áhh, nem!

- Joonie, ott vannak a srácok is- mosolygott anya olyan arccal, mint aki már meg is fogott. Sajnos tényleg így volt.

- Tényleg?- csillantak fel a szemeim.

Ha JunHyung, YoSeob, GiKwang, HyunSeung és DongWoon is ott vannak, akkor nyomás! Pedig csak egy hónapja nem láttuk egymást. Már el is kezdtem fejben megtervezni, hogy miket fogunk csinálni- a csjozás és a szörf mellett-, de anya folytatta.

- És be kell mutassunk téged Miss Kwonnak- ült le a kanapéra.

- Az meg ki?- kérdeztem, bár kissé hangosan bődültem a kérdést.

- Egy fontos ember, akire szükségünk lesz. Van egy tienkilenc éves lánya, és szeretném, ha megismernéd.

Aha- gondoltam. Itt jön be a képbea nyafka csaj, akinek a segge is ki van nyalva. Hurrá, és akkor enyelegjek vele...Fújj!

- Minek?- fintorogtam. - Ismerek elég libát nélküle is...

- DooJoon!

- Jó, oké, minhae. De nem akarom megismerni! Komolyan nem érdekel. Az ilyen csajok mindig nyafognak. Nyaff nyaff, anyuci, vedd meg nekem azt a ruhát, nyaff nyaff!- affektáltam.

Omma elkezdett nevetni, még a könnye is kicsordult. Látva a sikerem, folytattam. Ráztam a fenekem, és tovább vernyogtam.

- Nyaff, olyan kövér vagyok! Ohh, nyaff nyaff, ne is nézz rám!

- Joonie, kisfiam, fejezd be- rázkódott anya válla tovább. Ekkor lépett be a szobába apa...

- Fiam! Mit csinálsz?- kérdezte megrökönyödve.

Na, előtte nem akartam égetni magam- vörösödtem el. Motyogtam egy “semmit”-et, és lángoló arccal leültem a kanapéra.

- Éppen kifigurázta Miss Kwon lányát- törölgette a szemeit anya.

- Ohh- lepődött meg appa. - Hát...én személyesen nem ismerem, de tudom, hogy sok gond van azzal a gyerekkel. Elég..makacs és önfejű. És gyűlöli, hogy az édesanyja ismert- mosolygott az öregem.

Remek, most aztán sokkal kíváncsibb lettem rá- fintorodtam el.

- Mi a szarnak kell nekem megismerni őt?- fakadtam ki.

A szüleim összenéztek, és én rájöttem, hogy érzékeny témát tapintottam. De nem érdekel! Tudnom kell, hogy miért erőltetik annyira ezt az egészet...

Mr.X

Végre. Minden lépését figyelem. Mindent tudok róla. Mindent. Enyém leszel, aranybogár...

- Jim! Mit tökörészel már?- mordultam fel dühösen. - Hozzad már a tervrajzokat!

A szürke és jellegtelen, ám kitűnő emberem berohant a raktárba, és a kezembe nyomott egy összetekert papírt.

- Mindent elintéztél?- szűrtem a fogaim között, miközben a szivaromat szorítottam. Ő csak bólinott.

- Remek. Mehetsz- biccentettem a fejemmel, és a tervrajzokat a kabátom zsebébe süllyesztettem. Mindent megkapok. Őt is, és a pénzt is. És a válságdíj nem elég. Nem adom vissza. Muhahahaaaaaaaaa!