Ismerkedünk?

Minie

Ááá, elegem van...Már tizenöt perce itt döglődöm a nyolcvan fokban! És hallgatom a boszi prédikációit, hogy milyen jó méregtelenítő a szauna. Bla-bla-bla! Aish...fogja már be! Nyugi Cho, nyugi!
- Anya! Kik azok a Yoon-ék?- csúszott ki a számon.
Fogalmam sincs, miért ezt kérdeztem, hiszen egész nap nem gondoltam rájuk, és a kis találkánkra. De bejött, mert a banya elhallgatott...Végre!
- Yoon-ék? Tudod, az ő fiuk az a tehetséges énekes az egyetemről, ahova te is menni akartál...
- Anya...nem érdekel az egyetem. Azt mondd meg minek kell velük találkoznom...
- Ők egy nagyon jó kapcsolat nekünk...
- Szóval gazdagok..remek! Újabb felfuvalkodott hólyagok!
- Cho-min! Kislányom, ezt te sem gondolhatod komolyan...Yoon-ék jó emberek. Megegyeztem a szüleivel, hogy velünk töltenek egy pár hetet, és együtt megyünk haza. Addig is...viselkedj! Legyél velük kedves, bájos, és öltözz fel rendesen!
Kezdett gyanús lenni. Ráadásul ez a köntörfalazás! Minek?! Minek viseljem el a pénzeszsákokat? Egyébként a viselkedj, omma nyelvén ezt jelenti: tedd te is azt, amit a hólyagok, és vegyél fel LÁNYOS ruhát. Blaahhh. Kösz. Az üstödbe ne üljek be a békák közé?!
- JiYong nem jön?- nyafogtam.
Kwon JiYong, alias G-Dragon, vagyis a bátyám. Az egyetlen jó dolog a családomban. Csak az a baj, hogy nagyon ritkán jön haza a melóból, így alig látom. Sajnos...
- Nem. Dolgoznia kell. A legújabb lemezüket csinálják.
Szuppper....egyedül halok meg. Színpadiasan felsóhajtottam, és előadtam szülőanyámnak a hattyú halálát.
- És hány éves ez a...Yoon gyerek?
- Huszonegy vagy huszonkettő...nem vagyok benne biztos.
- Fiú? Lány?- kérdeztem reménykedve.
Ha csaj, legalább nem lesz olyan nehéz elviselni, mint a pasikat. Érdekes módon a gazdag srácok sokkal jobban kiakasztottak, mint a csajok. Biztos mert a libaseggekhez már hozzászoktam...
- Fiú. De majd meglátod- nevetett a boszi, és felállt.
Néha elámultam azon, hogy milyen szép. Hosszú, sötétbarna haját kibontva hordta, fekete szemei huncutságot tükröztek. Vajon megbélyegzem őt? Mert az utóbbi időben tényleg jófej volt velem, és érdekelte a véleményem. Még a végén megszeretem- rázott ki a hideg.
- Oké- mosolyodtam el. Na, ez se mindennapi mutatvány nálam. Alig mosolygok. A szám többnyire egyenes, csak néha görbül felfelé. Már csak megszokásból...
- Khm...anya!
- Igen?
- Segítesz majd...ruhát választani?- fintorogtam. Jobb ha megkérem, így legalább felveszem amit mond. Mert ha bejön és dirigál, akkor abból short és póló lesz...
Anyám csak biccentett, és egy hatalmas mosoly kíséretében kivonult a fazékból. Én még üldögéltem egy kicsit, aztán utána mentem. Ránéztem a falon lógó dizájnos órára. Uram atyám! Fél hat...YoSeob fél óra múlva végez...Addig jó lenne zuhanyozni, összekészülődni, satöbbiiii...Gyorsan megfürödtem, felvettem a piros bikinim, magamra kaptam a fekete shortom, és pucolááás! Az ajtóban sikeresen belefejeltem a bosziba...
- Cho! Hova mész?- lepődött me egy kicsit.
- Ööööö...szörfözni néhány...barátommal- nyögtem ki. Jó ám, hogy a háromnegyedét nem is ismerem...de oké...
- Oh! Menj csak- derült fel az arca, és kituszkolt az ajtón. Hú! Nagyon akarhatja, hogy lelépjek...Bakker! Tíz perce múlt hat...Rohantam a bár felé, kezemben a szörfdeszkával. YoSeobot már messziről megismertem. Ott ácsorgott, és az óráját nézte. Shortban volt, pólót nem viselt. Odasiettem hozzá.
- Minhae, minhae, minhae- ziháltam. - Túl sokáig főttem a dobozban- nevettem.
- Semmi- nevetett. - Örülök, hogy eljöttél. Már azt hittem meggondoltad magad...

DooJoon

Mondjááátttooook máááár, nem érek rá egész nap- néztem fürkészve a szüleimet. Annyira hülyeség! Most mit kell így bámulni rám? Ki kéne végre nyögni!
- Kisfiam...pár hetet eltöltünk a Kwon családdal, és...mi...apáddal...- hebegte omma zavartan.
- Abban reménykedtünk, hogy esetleg megkedveled a lányt...
Naaa, egy nagy lószart! Hol élnek ezek?! Mióta érdekelnek engem az elkényeztetett hülye libák? Pff...rossz húzás, rossz, rossz, rossz...
- Ommaaaaa! Appaaa- mondtam szemrehányóan. - Kizárt! És ezt ti is tudjátok...Azt se tudom, hogy néz ki!
- De nem kell azonnal...csak legyél vele kedves, ez minden- mondta anya békítően.
Aish...úgysincs más választásom, szóval...hú, de hülye vagyok, hogy ezt bevállalom!
- Oké...elmegyek Hawaii-ra- fintorogtam. - De...nem fogok enyelegni ezzel a csajjal. Világos? Ha nem jön be, ugyan úgy kiosztom mint a többi nyafka libasegget. Oké?
A szüleim összenéztek, és egy hatalmas sóhaj kíséretében végül rábólintottak. Hurrá. De marha vagyok! Hogy ígérhettem ilyet?!

Minie

Követtem YoSeobot a parton. A homok kellemesen hűvös volt. Milyen fura! Pedig egész délután tűzte a nap...mindegy, kit érdekel? Nem messze tőlünk négy srácot láttam meg. Ott álltak bokáig a tengerben, és hangosan röhögtek. Mindegyikük shortot viselt, kezükben egy-egy szörfdeszka. YoSeobie elmosolyodott, és rám nézett.
- Gyere, bemutatlak nekik.
- Oké- biccentettem.
Hmm...Miért nincs kedvem nekem velük ismerkedni?- töprengtem.
Odaértünk hozzájuk, mire mind elhallgattak, és kíváncsian végigmértek. Mindegyikük ajkán az a fura mosoly játszott, amit annyira utáltam. Megvan, hogy miért utálok ismerkedni- grimaszoltam.
- Mi van YoSeob? Az új csajod?- röhögött fel a kopasz. Na jó, volt haja, de olyan rövid, hogy én magamban elneveztem Kopasznak. Kopasz, ha megütlek mit adsz?- gyúnyolódtam magamban. Ettől nevethetnékem támadt, és alig bírtam elfolytani. A vöröske- sötétvörös, majdnem piros hajú-, érdekesen nézett rám, de nem tehettem róla. Egyszerűen nevetnem kellett. Diszkréten elfordultam, és kivigyorogtam magam...Mikor újra rájuk néztem, már megint mind engem bámultak.
- Te beszélsz, JunHyung?- nevetett YoSeob.
Á, JunHyung a kopasz. Akkor is kopasz marad. A két szőke még mindig néz...Nem akartam rájuk förmedni, még a végén szép kis véleményük lesz rólam...
- Khm...leettem magam?- néztem le a nadrágomra, mire mind a ketten elvörösödtek.
- Neeem....GiKwang- mosolygott rám az alacsonyabb. - Ő meg DongWoon.
Ez így nem jó...elfelejtem a sok nevet...
- Bocs, de ritka szar a névmemóriám, úghogy...- néztem körbe. - Te Kopasz leszel- böktem JunHyungra. - Te meg Szőke- mosolyogtam Woonie-ra. - Te KiKi, de a te neved tetszik, úgyhogy azt megjegyzem. És te...- fordultam a vöröskéhez.
- HyunSeung- vigyorgott rám.
- Kopasz?!- horkant fel a kopcsó.
- Lehetsz felőlem Kopaszka is...
- Nem is vagyok kopasz!
- Fáziskésés- röhögött YoSeob.
- Kopaszka- nyerített fel DongWoon. Gi-vel estek egymásnak a nevetéstől, és nem bírták abbahagyni. JunHyung durcásan nézett rájuk.
- Ha én kopasz vagyok...akkor te meg..sötét!
- Igen. Valóban-  nevettem. HyunSeung már pukkadozott, és YoSeob is alig bírta visszafogni magát. Halkan súgta oda nekem.
- JunHyung rettentő büszke...és most belegyalogoltál a lelkébe...
- Ohh, hogy oda ne szarjak- súgtam vissza, mire elnevette magát.
- YoSeob...grat, hogy megtaláltad ezt a csajt- törölte meg a szemeit KiKi. - Kész...

Mr. X

Bolond. Bolond ez a lány. Mégis mit hisz? Hogy örökké biztonságban van? Tévedsz, aranyom. Hatalmasat- nevettem magamban. Hosszan, elgondolkozva fújtam ki a szivar füstjét. Kubai szivar. A legjobb minőség. Hmmm....nemsokára Nekem fizetnek érte. Hahahaaa! Meg kell várnom a megfelelő pillanatot. Elkaplak, cica. Enyém vagy. Pont úgy, mint az anyád pénze...