DooJoon
Eltelt végre a két nap, amit utazással töltöttünk. Hurrá. Korán reggel már akkora volt a hőség, hogy azt hittem megfulladok. A part lassan közeledett, mégis úgy éreztem, hogy a percek rohannak. Pff...hurrá, találkozom “álmaim nőjével”. Remélem nem lesz olyan szörnyű- sóhajtottam. Alapvetően jól kijöttem a csajokkal, de a plázacicák idegesítettek. Az ulzzangokkal még egész jól el is tudtam beszélgetni, de velük valahogy nem. Mindegy...
Kikötöttünk. A szívem hevesebben kezdett kalapálni. Mi lesz ha mégis tetszik? Nem, kizárt. Én nem vagyok olyan.
- Joonie, gyere- noszogatott omma, és elindultunk lefelé.
Lesétáltunk arra a cuccra, ami végigvezet a kikötőn, és én csak nézelődtem. Hol vannak a srácok?
Minie
Eltelt végre a két nap, amit utazással töltöttünk. Hurrá. Korán reggel már akkora volt a hőség, hogy azt hittem megfulladok. A part lassan közeledett, mégis úgy éreztem, hogy a percek rohannak. Pff...hurrá, találkozom “álmaim nőjével”. Remélem nem lesz olyan szörnyű- sóhajtottam. Alapvetően jól kijöttem a csajokkal, de a plázacicák idegesítettek. Az ulzzangokkal még egész jól el is tudtam beszélgetni, de velük valahogy nem. Mindegy...
Kikötöttünk. A szívem hevesebben kezdett kalapálni. Mi lesz ha mégis tetszik? Nem, kizárt. Én nem vagyok olyan.
- Joonie, gyere- noszogatott omma, és elindultunk lefelé.
Lesétáltunk arra a cuccra, ami végigvezet a kikötőn, és én csak nézelődtem. Hol vannak a srácok?
Minie
- Hagyjatok már, minden oké- röhögtem, és nem engedtem KiKi-nek, hogy segítsen járni. Mankó nélkül is egész jól elvoltam.
Miután elájultam, Junny vette észre, hogy valami nem oké. GiKwang berohant a vízbe, és kihozott. Azt mondta nem tudja mi bajom van. HyunSeung észrevette a lábamon a szúrást, és elvittek dokihoz. Tényleg nagyon rendesek voltak, mert mikor felkeltem, mind ott ültek az ágyam körül. Egymás szavába vágva magyaráztak, amíg bejött a boszorkány, és elmagyarázta, hogy Yoon-ék egy óra múlva megérkeznek. Úgyhogy kaptam egy mankót, hogy azzal járjak, és bekötötték a lábam.
- Kössz...nem mentek?- kérdeztem csodálkozva, mikor megálltak mellettünk. Anyám érdeklődve méregette őket, de ők nem zavartatták magukat.
- Nem, várjuk Yoon úrfit- vigyorodtak el.
- Jhaaa, hogy ő a haverotok- nevettem. - Oké..
- És te? Miért várod őket?
Fejemmel csak finoman omma felé biccentettem, és vállat vontam. Nem akartam magyarázni nekik, hogy tulajdon képpen szarok a haverjukra. De elég magasról...Ekkor láttam meg. Ott jött, zsebretett kézzel, arcán az unalom. Pff... De milyen helyes- néztem nagyot, mikor közelebb ért. A srácok mellettem tapsolni kezdtek, füttyögtek nagyokat. A fiú felnézett, és elvigyorodott.
~Úristen, ne vigyorogj- gondoltam magamban.
Anyám széles mosollyal lépett oda a szülőkhöz. Még ők is szimpik voltak. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy felfuvalkodott hólyagok lennének.
- Áá, Mrs Yoon- mosolygott a boszorkány szélesen. - Mr Yoon, nagyon örülök! Hadd mutassam be a lányomat, Kwon Cho-mint- húzott maga elé. A mankómat KiKi kezébe nyomtam, és egy bájos mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Annyeonghaseyo- hajoltam mg udvariasan.
- Nagyon örülünk- mosolyogtam a felnőttek, és az anya maga elé rángatta a fiát. - Ő itt..
- Yoon DooJoon- biccentett aprót felém.
Pff...de undok- horkantam fel magamban. Na megállj...
DooJoon
Amikor meglátta milyen dögös csaj, magamban megeresztettem egy elismerő füttyöt. Aztán az a műmosoly szétrombolta az egész képet. Chh... Én csak egy finom biccentéssel díjaztam a produkcióját...aztán már a srácoknál is voltam.
- Csá- öklözött velem JunHyung. - Hiányoztál haver- vigyorgott.
A többiekkel is öklöztem, és mesélni kezdtek. Én csak néztm ki a fejemből.
- Figyelsz egyáltalán?- csettintett az orrom előtt HyunSeung. Feleszméltem.
- Öhm...bocs, csak elbambultam. Mit is mondtál?
- GiKwang! Add ide a mankóm plíz- jött oda a Csaj, és kivette a kezéből. KiKi utána nézett, és visszafordult.
- Na mivan?- vigyorogtam. - Csak nem bejön?
- Mi? Nem, dehogy is- vörösödött el. - Kedves meg minden. Egyáltalán nem látszik, hogy ilyen anyja van...
- Mi? Te most hülyéskedsz?- röhögtem fel, de mikor mind olyan komolyan néztek rám, hitetlenkedve horkantottam. - Srácok, jól vagytok ti? Egyáltalán honnan...
- YoSeob találkozott vele, és azt mondta elhozza bemutatni nekünk, mondván, hogy milyen kedves. És megismertük. Tegnap elmentünk szörfözni vele. Aztán rájöttünk, hogy tökre bírjuk egymást- magyarázta JunHyung, és átkarolta a nyakam. - Pedig én aztán nem bírtam az elején! Lekopaszozott- nevetett.
- Mert az vagy- mosolyogtam én is, és együtt elindultunk, mert Miss Pénzeszsák azt mondta menjünk be az ő lakásukba nyugodtan. Remek...
Minie
Miután elájultam, Junny vette észre, hogy valami nem oké. GiKwang berohant a vízbe, és kihozott. Azt mondta nem tudja mi bajom van. HyunSeung észrevette a lábamon a szúrást, és elvittek dokihoz. Tényleg nagyon rendesek voltak, mert mikor felkeltem, mind ott ültek az ágyam körül. Egymás szavába vágva magyaráztak, amíg bejött a boszorkány, és elmagyarázta, hogy Yoon-ék egy óra múlva megérkeznek. Úgyhogy kaptam egy mankót, hogy azzal járjak, és bekötötték a lábam.
- Kössz...nem mentek?- kérdeztem csodálkozva, mikor megálltak mellettünk. Anyám érdeklődve méregette őket, de ők nem zavartatták magukat.
- Nem, várjuk Yoon úrfit- vigyorodtak el.
- Jhaaa, hogy ő a haverotok- nevettem. - Oké..
- És te? Miért várod őket?
Fejemmel csak finoman omma felé biccentettem, és vállat vontam. Nem akartam magyarázni nekik, hogy tulajdon képpen szarok a haverjukra. De elég magasról...Ekkor láttam meg. Ott jött, zsebretett kézzel, arcán az unalom. Pff... De milyen helyes- néztem nagyot, mikor közelebb ért. A srácok mellettem tapsolni kezdtek, füttyögtek nagyokat. A fiú felnézett, és elvigyorodott.
~Úristen, ne vigyorogj- gondoltam magamban.
Anyám széles mosollyal lépett oda a szülőkhöz. Még ők is szimpik voltak. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy felfuvalkodott hólyagok lennének.
- Áá, Mrs Yoon- mosolygott a boszorkány szélesen. - Mr Yoon, nagyon örülök! Hadd mutassam be a lányomat, Kwon Cho-mint- húzott maga elé. A mankómat KiKi kezébe nyomtam, és egy bájos mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Annyeonghaseyo- hajoltam mg udvariasan.
- Nagyon örülünk- mosolyogtam a felnőttek, és az anya maga elé rángatta a fiát. - Ő itt..
- Yoon DooJoon- biccentett aprót felém.
Pff...de undok- horkantam fel magamban. Na megállj...
DooJoon
Amikor meglátta milyen dögös csaj, magamban megeresztettem egy elismerő füttyöt. Aztán az a műmosoly szétrombolta az egész képet. Chh... Én csak egy finom biccentéssel díjaztam a produkcióját...aztán már a srácoknál is voltam.
- Csá- öklözött velem JunHyung. - Hiányoztál haver- vigyorgott.
A többiekkel is öklöztem, és mesélni kezdtek. Én csak néztm ki a fejemből.
- Figyelsz egyáltalán?- csettintett az orrom előtt HyunSeung. Feleszméltem.
- Öhm...bocs, csak elbambultam. Mit is mondtál?
- GiKwang! Add ide a mankóm plíz- jött oda a Csaj, és kivette a kezéből. KiKi utána nézett, és visszafordult.
- Na mivan?- vigyorogtam. - Csak nem bejön?
- Mi? Nem, dehogy is- vörösödött el. - Kedves meg minden. Egyáltalán nem látszik, hogy ilyen anyja van...
- Mi? Te most hülyéskedsz?- röhögtem fel, de mikor mind olyan komolyan néztek rám, hitetlenkedve horkantottam. - Srácok, jól vagytok ti? Egyáltalán honnan...
- YoSeob találkozott vele, és azt mondta elhozza bemutatni nekünk, mondván, hogy milyen kedves. És megismertük. Tegnap elmentünk szörfözni vele. Aztán rájöttünk, hogy tökre bírjuk egymást- magyarázta JunHyung, és átkarolta a nyakam. - Pedig én aztán nem bírtam az elején! Lekopaszozott- nevetett.
- Mert az vagy- mosolyogtam én is, és együtt elindultunk, mert Miss Pénzeszsák azt mondta menjünk be az ő lakásukba nyugodtan. Remek...
Minie
Előre
mentem. Pff...micsoda hülyegyerek! Hogy én ezzel nem jópofizom, az
tuti. Besiettem a házba, és felmentem a szobámba. Végre egy kis nyugtom
lesz. Komolyan! Már most elegem van belőlük. A szülei mondjuk jó
fejeknek tűntek. De hát ki tudja...maga a srác viszont egy
elkényeztetett, kis...kis...ááá! Nem is tudok rá mit mondani. Egy
hólyag! Egy majompofájú...
Nyílt az ajtó. Hangok. Állj. A BANYA IDEHOZZA ŐKET?! Na azt már nem!
- Cho-miiiin! Kislányom, gyere!- kiabálta.
Pff...azt hittem felrobbanok. Felálltam, és lesántikáltam a lépcsőn. Az lépcső alján a falnak támaszkodva megálltam, onnan néztem a srácokat. Elmosolyodtam, mikor JunHyung leült mellém az egyik lépcsőfokra. DooJoon vagy mittudomén mi a neve, de nem is érdekel túlságosan, a kanapéra tette le a pénzes kis seggét. Komolyan...szánalom. Ez a világfájdalom a fején!
Nyílt az ajtó. Hangok. Állj. A BANYA IDEHOZZA ŐKET?! Na azt már nem!
- Cho-miiiin! Kislányom, gyere!- kiabálta.
Pff...azt hittem felrobbanok. Felálltam, és lesántikáltam a lépcsőn. Az lépcső alján a falnak támaszkodva megálltam, onnan néztem a srácokat. Elmosolyodtam, mikor JunHyung leült mellém az egyik lépcsőfokra. DooJoon vagy mittudomén mi a neve, de nem is érdekel túlságosan, a kanapéra tette le a pénzes kis seggét. Komolyan...szánalom. Ez a világfájdalom a fején!
Gyilkos pillantást lövelltem felé, és közelebb csoszogtam a kanapéhoz. De nem ültem le, csak megböktem a fiú hátát. Kérdőn nézett rám, egészen addig, amíg leesett, hogy ki áll mögötte. A szája széle finoman megrándult.
- Mi van?- kérdezte flegmán.
Hé, öreg, vigyázz a szádra! Nem a csicskáddal beszélsz- mordultam volna rá legszívesebben. De erőt vettem magamon, és visszavágtam.
- Óhajt magasságos egód valamit, vagy a hátralévő időben leszarhatlak?- néztem kiskutya szemekkel.
Eltátotta a száját.
- Mi van? Nem ehhez a stílushoz vagy szokva?- vigyorogtam rá, és hátat fordítottam neki. A szülei anyámmal beszélgettek, és HyunSeung, aki hallotta az egész beszélgetést, a földön fetrengett a röhögéstől. Odamentem hozzá, és beleboxoltam a vállába egy aprót.
- Ne röhögj- mosolyogtam rá. - Hol vannak a srácok?
- YoSeob kinn zabál a konyhában, versenyt esznek Junny-val, DongWoon öhm...ne tudom, én itt, KiKi meg felment az emeletre.
- Menjél enni- parancsoltam rá. - Csontváz vagy! Sipirc!
Dünnyögve engedelmeskedett, és elslattyogott a konyha felé. Elindultam a szobám felé, de hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam. Valaki erősen a falnak nyomott.
- Majompofa- bámultam rá unottan. - Mit akarsz?
Arca centikre volt az enyémtől, szemei az enyémebe fúródtak.
- Nem, nem ehez a stílushoz szoktam- sziszegte. - Jobb ha vigyázol- morrant még rám, és eldübögött.
- Ez hülye. Agyára ment a zsozsó- ráncoltam a szemöldököm, és felmentem a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése