Shit!

DooJoon

Utálok repülni. Nem is tudom, miért- gondoltam cinikusan. Hurrá Hawaii, megyünk- “örvendeztem”. Miért is mondtam igent? Én hülye...Mostmár késő bánat- sóhajtottam. Anyám alszik, appa meg a pilótafülkében beszélget. Én meg itt döglök, és szarrá unom az agyam...remek.

Kibámultam az ablakon. A táj tényleg szép, ezt nem tagadom, de U-NAL-MAS! Hát még az a csaj... Nem értem a szüleimet. Komolyan. Eltölteni több hetet Miss Pénzeszsákkal, és Miss Pénzeszsák lányával...Micsoda ötlet! Jó, persze, nekünk is van zsozsónk, de én nem érzem azt, hogy egy beképzelt majom lennék.

Minie

Nevetve, csurom vizesen jöttünk ki a tengerből.

- JunHyung, eszméletlen vagy- nevettem, és öklöztünk.

Na jó, beismerem, nagyon megszerettem. Mindegyikőjüket. És megjegyeztem a neveket is! Háá! Király vagyok! YoSeob átkarolta a nyakam, én az övét, és magam mellé rántottam KiKit, aki meg HyunSeungot húzta közelebb. DongWoont is sikerült elkapnunk, és röhögbe botladoztunk a homokban. A deszkákat valahol már elhagytuk.

- Miért is?- kérdezte Junny.

- Hyung, ne botladozz már, mert eltaknyolok- próbált szabadulni DongWoon, hiába. Bumm, és már a homokban is feküdtünk. Basszus! Nem kapok levegőőőőőt!

- Srácok...nem szállnátok le rólam?- hörögtem, de annyira röhögnöm kellett, hogy nem bírtam megállni. Csak nevettem, és közben a fulladás küszöbén lehettem...

- Help- fuldoklottam tovább.

- Ahh...JunHyung, szállj már le rólam- nyafogott YoSeob, és lerázta magáról a kupac tetején lévő srácot. Lassan a többik is lekászálódtak rólam, de én csak feküdtem ott, és kapkodtam a levegőt. ÉLJEN! Ma még élni fogok...

- Jól vagy?- vigyorgott GiKwang, és leguggolt hozzám. Kicsit kilógattam oldalra a nyelvem, és nem pislogtam.

- Cho-min!- rázogatott. Ekkor felnevettem és lerántottam magam mellé a földre.

- Ne aggódj már annyira- mosolyogtam rá.

- Te...a frászt hoztad rám- ismerte be, és ő is nevetett.

- Nnnaaa, ha a párocskánk abbahagyta a szerelmeskedést, akár mehetünk is- kacsintott HyunSeung.

- Vörös! Fejezd be- morrantam rá vigyorogva, és felálltam.

Együtt indultunk a deszkákért. Mindenki megtalálta a sajátját. Mindenki, kivéve én...

- Srácok! Nem láttátok az enyém?- néztem körbe meglepetten.

- Öhm...ha arra gondolsz ott...- bökött DongWoon a tenger felé, ahol egy hatalmas hullám éppen a keresett holmimat vitte.

- Ne mááár- húztam a szám, és belegyalogoltam a vízbe. Most kellemes volt, mert már nem tűzött annyira a nap, és nem tűnt olyan forrónak. Kezemmel belenyúltam a tiszta, kék vízbe, és elmosolyodtam. Nyajj, hova úszik már ez a szar? Egyre messzebb került tőlem. Én meg csak mentem utána.

- Cho! Gyere vissza!- kiabált YoSeob, de valahogy furcsán halk volt a hangja. Visszanéztem, és elámultam- már több mint kétszáz méterre lehettem a parttól. Hogyhogy nem mélyül a víz?- képedtem el. A deszka a lábaimnál hevert. Na végre- léptem felé. 

Óvatosan felemeltem, és vissza indultam. De hirtelen valami hihetetlenül erős fájdalmat éreztem a talpamban. Felszisszentem, és odanéztem. Bakker! Beleléptem egy tengeri sünbe! Óhh, hogy a rohadás essen belé...Á! Ez kurvára fáj!

Szitkozódva elejtettem a szörfdeszkát, és lehuppantam a földre. A fejem fájt, szédültem és nehezen szedtem a levegőt. Ennyire gyorsan terjedne a méreg?- ez volt az utolsó gondolatom.

DooJoon

A gép lassan ereszkedett le Ausztráliában. Remek! Még egy nap hajóút, és ott is vagyunk. Kifújtam a levegőt. De meleg van! Huhh, nem akarok itt élni...

- DooJoon! Gyere, mennünk kell! A hajó sem vár örökké- kiabált omma, és én utána kullogtam. Nem is értem miért, de hirtelen izgalom fogott el. Izgatott lettem. Hogy láthatom a srácokat. Végre! Nélkülük élni...szar. Tömören mondva. Amikor megláttam a járművünket, leesett az állam. WTF?! Ez egy monstrum! Wáááááooooo!

- Fiam, gyere már!

- Jól van na- morogtam, és zsebretett kezekkel felsétáltam a luxushajóra...

Mr. X

Úgy van édesem. Bele a tengeri sünbe. Hmm...Ha ilyen figyelmetlen vagy, hamarabb a markoman leszel, mint hinnéd...

Elégedetten fordítottam hátat az ablaknak, és elsétáltam.

- Jim! Hol tekeregsz már megint?- horkantam fel.

- Uram- hajolt meg. Sunyi képén pimaszság ült.

- Mit vigyorogsz?- förmedtem rá. - Inkáb csináld a munkád!

- Azon vagyok- biccentett, és elvonult.

Mitugrász. Ha miatta szúrom el...