Ő

Mr. X

Idegesen járkáltam fel és alá, bosszantott a dolog. El sem hiszem, hogy nem jött össze! A fogaimat csikorgatva néztem a friss képeket. Pff...na megálljatok csak! Saját kezűleg fogok intézkedni, most az egyszer!

Minie

Délután mikor felébredtem oppa még békésen aludt mellettem. Sokkal jobban éreztem magam, és jókedvem volt. Nyomtam egy puszit az arcára,és kimásztam az ágyból. Jobban is éreztem magam, és a lábam sem fájt már annyira. Óvatosan kisántikáltam az ajtón, és letotyogtam a lépcsőn. Odalenn senki sem volt, csak egy kis üzenet az asztalon. Ae-cha írta.

Minie, aludtál amikor benéztem hozzád. A srácokkal elmentünk vitorlázni, estefelé jövünk, lesz egy közös piknik party féleség...ott találkozunk. Anyud kérte, hogy öltözz fel valami itteni ruhába, meg engem is megkért rá- fogalmam sincs mire gondoltsz, szóval passzolom... Jobbulj, és ne nagyon járkálj! Csussz Aenny

Felsóhajtottam. Szuper. Itthagytak egyedül? Most mégis mit csináljak? Oppa kinyúlt, anyám nincs itthon, Yoonékkal van, én meg itt állok és bámulok magam elé...Remek. Úgy döntöttem sétálok egyet a parton, legalább addig se nagyon vagyok egyedül. Mivel a papucsomat nem tudtam felvenni, ezért mezítláb indultam el. Egyáltalán nem volt annyira jó idő. Az ég borús volt, és fújt a szél. Legalább a srácok haladnak is... Elindultam a tenger felé. Mindig is vonzott a vihar, és ráadásul tengerparton...hmmm...
Megálltam a parton, de a vízbe nem mehettem be, hogy ne ázzon le a kötésem. Csak élveztem, ahogy a hajamba belekap a szél, fújja és fújja, a bőrömön éreztem a vizet, orromban a tenger sós illatát...Becsuktam a szemem, hagytam magam. Elképzeltem, hogy magával ragad a vihar, hogy repülök, hogy szállok. Hogy a lábaim már nincsenek is a talajon...
- Cho!- kiabált valaki mögöttem. Megfordultam, DooJoon jött mögöttem, mosolyogva integetett. Én is elmosolyodtam, és visszaintegettem. A szemem sarkából megpillantottam valami furcsát. Egy kocogó alakot. Ilyenkor futni? Ráadásul baseball-sapkában? Hát jó, ő tudja- vontam meg a vállam. Oppa már majdnem odaért hozzám, amikor valaki megragadta karom, és az ölébe kapva elfutott velem. DooJoon döbbenten állt ott, én meg annyira meglepődtem, hogy sikítani is elfelejtettem. Nem láttam elrablóm arcát, csak éreztem, hogy nagyon jó kondiban van, és jó gyorsan fut velem. És az illata...annyira ismerős volt! Férfiparfüm...de miért olyan ismerős?
- Minieeeee!- kiabált Gülüke, és utánunk kezdett rohanni, de egy, homokban futni jó nehéz, kettő máris nagyon lemaradt.
- Tegyen le!- parancsoltam az ismeretlennek. - Mit akar tőlem?! Nem hallja?! Tegyen le!- kezdtem el kalimpálni, de az alak erősebb volt nálam, és könnyedén lefogott.
- Maradj nyugton ha jót akarsz- suttogta. Olyan mély hangja volt, hogy belémfagyott a szó. Naná hogy nem maradtam nyugton, eszem ágában sem volt ottmaradni nála! Ki tudja mit akar ez itt velem!?
- Tegyen már le!- puffogtam. - Nem mondom mégegyszer!- fenyegetőztem, de oda sem figyelt. Jó kondiban lehetett, ugyanis még csak szaporábban sem vette a levegőt, pedig jó sok ideje futott már. Mögénk pislogva láttam, hogy oppa már nincs ott. Akkor elkapott a pánik. Mi lesz most velem?

DooJoon

Sprintben futottam az után az ismeretlen alak után, aki elvitte Cho-t. Fél perc után azonban szúrni kezdett az oldalam, és alig kaptam levegőt. Huhh, nem vagyok valami kondiban- ziháltam. Egyre jobban lemaradtam, és láttam hogy semmi esélyem rá, hogy beérjem őket. De nem adhatom fel! Csak azért is futottam tovább, igyekeztem küzdeni. Mi is van arrafelé? A kikötő! Ha minden igaz a többiek most kötnek ki...előkaptam a mobilom, és azonnal hívtam YoSeobot.
- Igen?- szólt bele azonnal.
- Most...rögtön...menjetek...a....pa...partra....és...
- Mi? Nem hallom, fúj a szél!
- MENJETEK A PARTRA ÉS KAPJÁTOK EL!!!- ordítottam, utána pedig vettem egy mély lélegzetet.
- Kit? Mi van?
- Csak menjetek, mindjárt ott vagyok- tettem le.
Muszáj volt megállnom, ha nem akartam összeesni. Nagy nehezen rávettem magam a tovább haladásra, és futottam. Gyorsabban. Gyorsabban! Oda kell érnem...

Minie

- Tegyél már le te fasz!- kiabáltam. - Nem érted meg végre?!
Lassan a kikötő elé értünk. A pasas lassított, de nem emelte fel a sapkáját. A fülemhez hajolt, úgy suttogott bele.
- Ha tudnád ki vagyok nem engednéd meg magadnak ezt a hangot- vigyorgott gonoszul.
- Segítség- suttogtam halkan. Mi lesz most velem? - Hova viszel?
- Egy olyan helyre, ahol biztonságban leszel- mondta lágyan.
Nem értettem. Miért ne lennék biztonságban? Hiszen oppa mellett a legjobb nekem.
- De..itt jó nekem- jelentettem ki.
Megállt, teljesen, de az arcát még mindig sapka takarta. Ki ez? Miért olyan rohadt ismerős?!
- Velem kell lenned- jelentette ki. - Illetve...velem és azzal, aki ezt csinálta veled- bökött a lábam felé. Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz, mert át kellett karolnom a nyakát amíg futott, ha nem akartam leesni. Most azonban ennek nem örültem annyira. Tudtam, hogy az akaimat nézi, illetve inkább éreztem. Közeledett felém az arca...
- Ne- őköltem hátra, de nem érdekelte.
- Hé! Te ott...mit csinálsz?!- hallottam egy ismerős hangot.
Megkönnyebbülten sóhajtottam. JunHyung! Akkor a többiek is itt vannak...
Elrablóm ránézett, aztán rohanni kezdett velem együtt a kiserdő felé.
- Hé! Állj meg!
- Aeeeennnnnny! Segíts!- kalimpáltam. - Tegyél le!- dobáltam magam. Annyira el volt foglalva a meneküléssel, hogy nem fogott rendesen, kezdtem lecsúszni a karjaiból. Ilyen sziklás területen! Segítség! A rázkódástól alig tudtam kapaszkodni. Egy alkalmasnak tűnő területen elengedtem a nyakát, és a földre zuhantam. Ő meg futott tovább, nem is foglalkozott velem. Szerencsére puhára estem, így könnyen fel tudtam pattanni. Elindultam arra, amerről jöttünk.
- Megállni!!! Ááááá!- jött nekem GiKwang teljes erőből, és simán fellökött. Én hátra estem, ő pedig rám.
- Áú- nyögtem fájdalmasan a súlyától. - Nem vagy egy tollpihe súlyú ember- nevettem.
- Jól vagy? Nincs semmi bajod? Minden oké?- ült fel, és megtapogatta az arcom, a hátam, a lábam.
- Öööö, persze, jól vagyok...
- Ohh, hála az égnek- ölelt magához jó szorosan. Tágranyílt szemekkel préselődtem a mellkasához, végül tétován visszaöleltem. Elhúzódott és felhúzott.
- Ki volt ez?- kérdezte mikor már visszafelé battyogtunk.
- Fogalmam sincs- feleltem őszintén. Ismerősnek tűnt, de nem tudom ki lehetett...
- Cho!- ugrott a nyakamba Ae-cha ahogy visszaértünk a kikötőbe. Ott voltak már mind. Oppa is. Amikor Aenny kiölelgette magát, elhúzódtam, és megöleltem KiKit.
- Köszönöm- mosolyogtam rá. - Tényleg.
- N-nincs mit...
Aztán megfordultam és oppa nyakába vetettem magam.
- Edzened kell velem- nevettem, és megcsókoltam.
- Bolond nőszemély- mormogta.

Változás

Minie

Kibontakoztam oppa öleléséből, és megeresztettem egy széles mosolyt. Elhúzódtam, majd Ae-cha segítségével az emelet felé botladoztam.

- Annyira elegem van- panaszoltam. - Mikor is indul a hajó haza?

- Öhh- kezdte a barátnőm. - Fogalmam sincs...de anyud keresett. Szólok neki, hogy itt vagy- mosolygott rám. Résnyire nyitva hagyta maga után az ajtót. Elfeküdtem az ágyamon, és a plafont bámultam. Annyira unatkoztam! Sérült lábbal semmit nem lehet csinálni...Viszont legalább hallottam, hogy mi történik odalenn. HyunSeung és JunHyung meg talán DongWoon röhögcséltek a nappaliban, majd valaki betrappolt melléjük. Hirtelen kiélesedtek az érzékeim, és minden szót hallottam, különösebb koncentrálás nélkül is.

- Hello KiKi- röhögött Seungie. - Miért vagy ilyen letört?

- Semmi- csikordult meg a kanapé a srác súlya alatt.

- Haver, hazudj másnak- próbálkozott Junny. - Szóval? Ki vele!

- De nem...

- GiKwang, ne csináld már- sóhajtott Woonie. - Mondd már meg!

- Cho-min- motyogta. - Nem bírom nézni őket- fakadt ki halkan.  - Borzalmas érzés! Komolyan...mintha nem lenne szívem...valahányszor ránézek,a szívem repül. Kisüt a nap akkor is ha esik. És boldog leszek, ha vele vagyok. Viszont ha meglátom...- akadt el. - Ha meglátom DooJoonnal, akkor..fáj. Besötétedik és egyedül maradok- sóhajtott.

Csendben feküdtem tovább. Becsuktam a szemem, éreztem ahogy a pilláim az arcomat simogatják. Alóluk pedig csorog a könny. Végigfolyik az arcomon, le a párnámra. Miért van az, hogy ami neki fáj, az nekem is fáj? Miért érzem ezt? Miért? Miért és miért? Sajnálom őt? Csak mert nem érzek iránta semmit. Mióta...mióta rádöbbentett, hogy Gülükét szeretem. Azóta hiába látom meg, csak barátként tekintek rá. Hálás vagyok neki a végtelenségig, hogy akkor este elmondta nekem mindezt. Különben most még mindig érte lennék oda, holott valójában DooJoont jobban szeretem...gyorsan megtöröltem a szemem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és anyum lépett be rajta. Egyből kiszúrta a könnyeket a szemem sarkában. Szomorkásan elmosolyodott, és leült mellém. Ölelésre tárta a karját, én pedig gonolkozás nélkül odabújtam, és szabad utat engedtem a kitörni készülő zokogásnak. Sós könnyeim eláztatták omma méregdrága blúzát, de nem érdekelt. Csak sírtam és sírtam, kénytelen voltam kiengedni. Ezekkel a könnyekkel búcsúztam Lee GiKwangtól, az első szerelmemtől.

- Sajnálom Cho- simogatta anya a hátam. - Kicsim...ne sírj- vígasztalt. - Mi a baj?

- Olyan...rossz....hallgatni...hogy....szenved- rázkódott a vállam. - Nem bírom elviselni...de Őt jobban szeretem- suttogtam könnyes szemekkel.

- Értem...a te döntésed. Én és Yoonék nagyon örülünk neki, hogy ti ketten együtt vagytok- hallottam, hogy mosolyog. - Tényleg szép pár vagytok...

- Tudom...oppa a mindenem. És KiKi...ő volt a nagybetűs DooJoon előtt- mosolyodtam el. Megtöröltem a szemem és felnéztem. - Anya...köszönöm. Tényleg. Olyan jó, hogy vagy nekem...

Megváltoztam. Amióta megismertem Őket és Őt. Ők tettek azzá, aki most vagyok. Már nem a régi pukkancs kis Cho-min voltam, hanem egy másik, aki pontosan tudja mit akar, és képes felnőtt módjára viselkedni...

DooJoon

Becaplattam a nappaliba, ahol a srácok ücsörögtek. Meglepetésemre ahogy megláttak, elhallgattak. Meglepetten néztem rájuk.

- Mi van? Meglepetés bulit szerveztek?

- Nem...- motyogta JunHyung. Leültem melléjük. Mind szótlanul rám meredtek.

- Most mi van?- jöttem zavarba, mert idegesített ez a sok szem. - Mit csináltam már megint?

Hallgattak. Egyikük sem szólalt meg, ami mégjobban bosszantott. Komolyan, mintha valami gonosz démon lennék...kérdőn pillantottam Junnyra, aki mélyen a szemembe nézett. Szavak nélkül is megértettük egymást. KiKire sandított, majd fel az emeletre. Én összeráncoltam a szemöldököm, mire ő erőteljesebben nézett GiKwangra, aztán az emelet felé biccentett. Cho...Cho-min! GiKwang...ohh...lelkizés van?- kérdezte a szemem.

Elvigyorodott, és bólintott egyet. Ekkor felkaptam a fejem. A lépcső felől hangokat hallottunk. Cho anyja sétált le. A pólóján egy hatalmas nedves folt éktelenkedett...vajon hogy került oda? Nem önthette le magát...könnyek! Jagiya....jagiya sírt? Egyből felugrottam, és felrohantam a szobába. Halkan koppantottam kettőt az ajtón, és választ sem várva benyitottam. Minie az ágyon feküdt összegömbölyödve, egyenletesen szuszogott. A szemei vörösek és duzzadtak voltak...Leültem mellé.

- Miért nem mondtad el, hogy valami bánt?- suttogtam, és megsimogattam az arcát. Olyan hirtelen ült fel, hogy majdnem összefejeltünk. Meghökkenve pislogtam.

- Mi? Hol? Kit? Oppa- könnyebbült meg. - Mit keresel itt?

- Én..csak..öhh- hebegtem. - Azt hittem, hogy baj van...nem találtalak sehol, gondoltam benézek ide is...

- Ohh...értem. Jól vagyok- mondta, és visszafeküdt. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért csak mellé bújtam, és magamhoz öleltem a derekát. Belepusziltam a nyakába.

- Szeretlek- suttogtam a fülébe.

- Én is téged- súgta vissza.

Aztán csak fogtuk egymás kezét, ujjainkat összefontuk, és élveztük, hogy nem csinálunk semmit sem...

Gondolatok...

Minie

- Neeeeeee- sikítottam nevetve, és kapálózni kezdtem.
- Ne ficeregj, leejtelek- kuncogott DooJoon, és próbált lefogni- nem valami sikeresen.
Inkább csendben maradtam, amúgy is leértünk a nappaliba, ahol a srácok, oppa szülei, Aenny és anyám ültek. Érdeklődéssel vegyes mosolygással méregettek minket, mire leszálltam Gülüke karjaiból, és megpróbáltam járni. Féllábon odaugráltam a kanapéhoz, de hirtelen megcsúsztam. Egy másodpercig kalimpáltam a levegőben, és mindenki rémülten nézett rám, és akkor letettem a fájós lábam. Természetesen megint összecsuklott alattam, én pedig szép kecsesen seggre estem. Most viszont pokolian fájt a lábam, mintha késeket szúrkáltak volna bele.
- Kislányom!- ugrott oda anya, és felsegített. Én csak nyöszörögtem. nem akartam sírni ennyi ember előtt, de így is nagyon be kellett harapnom a szám. KiKi odalépett mellém, és aggódva kérdezte.
- Minden rendben? Jól vagy?
- P-persze- hebegtem, mert gyönyörű ajkai, amik még mindig megbabonáztak csak centikre voltak tőlem. Megborzongtam. Ae-cha rám mosolygott- láttam, hogy DooJoon idegesen méregeti 

GiKwangot- , és elráncigált. Nyaka köré vette a karom, és segített kimenni a szobából.
- Cho! Hova mentek?- pánikolt a boszorkány.
- Csak ki a partra...nyugi, remélhetőleg nem támad meg egy szörny sem...max a sirálykaki- húztam a szám, és barátnőmmel kifelé igyekeztünk. A homokban leültünk. Én csak meredten néztem a gyönyörű, nyugodt, tükörsima vizet. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, hogy valaki figyel. Minden lépésemről tud, és...akar tőlem valamit. De hogy miért éreztem ezt, arról fogalmam sem volt.
- Mi történt?- hajtottam a fejem Aenny vállára.
- Megtámadott egy cápa- mondta komoran. - Annyira megijedtünk! Komolyan...borzalmas volt látni, hogy beleájulsz a vízbe! De Gülüke hősies volt- nevetett fel. Erre felkaptam a fejem. Érdekesen nézhettem rá, mert zavartan kérdezte.
- Mi az?
- DooJoon hősies? Mert?- értetlenkedtem.
- Nem mondott neked semmit?- fordult felém Ae-cha, és kikerekedett szemekkel bámult rám.
Válaszul csak ráztam a fejem, és kérdőn néztem vissza.
- Hát miután elájultál- fogott bele izgatottan-, odaugrott hozzád, és kihúzott, aztán KiKi kezébe nyomott, és elkezdtünk kifelé úszni, mint a hülyék, mert a cápa jött utánunk. A sekély vízben Gülüke kiájult, GiKwang meg elvitt téged orvoshoz, mi meg Seungie-val szóltunk anyudnak.
- Seungie?- kuncogtam. - Már becézitek egymást?
Barátnőm a feje búbjáig elpirult, és inkább elfordította a fejét. Én az alsó ajkamra haraptam, hogy elfojtsam a nevetésem. Aztán magamhoz öleltem.
- Nyaaaaaajj, te bolond, mi lenne velem nélküled?
- És Én?! Tudod milyen volt azt hinni, hogy sose látlak többé mert egy hülye halban végzed?- háborgott, és visszaölelt.
- Tudod- kezdte hosszas hallgatás után. - Nagyon aranyosak vagytok DooJoonnal...
- De?- vágtam közbe, mert a hangsülya jelezte, hogy még nem fejezte be.
- De...nagyon féltékeny- húzta a száját. - És ezzel hosszú távon nagyon sokat fogsz szívni- jegyezte meg.
Én csak néztem a tengert, nem válaszoltam. Fejemben kattogtak a gondolatok. Rá kellett jönnöm, hogy igaza van...

DooJoon

A lányok egész délután a parton ücsörögtek, és nem jöttek be. Nekem meg nem volt pofám odatolakodni hozzájuk, ezért csak az ablakból néha kinéztem. Állandóan az járt a fejemben, hogy mi van, ha valaki szemet vet Cho-ra. Mi van ha megtetszik neki, és rámászik? Mi van ha...ha Cho-min viszont szereti? Felsóhajtottam. Erről nem akartam neki beszélni, mert még úgy venné le, hogy nem bízom benne. Pedig bízom benne! De...itt van GiKwang is. Valahányszor ránéz, a szemében ott van a sóvárgás, a vágyakozás, talán valami más is, amit nem akarok meglátni. Mindig ugrott ha kellett valami Cho-nak, és vele volt. Sajnos...sajnos. Valahányszor őt láttam vele és nem magamat, mardosott a féltékenység. Olyankor dühös voltam és legszívesebben felkaptam volna Cho-mint, hogy elrohanjak vele egy olyan helyre, ahol csak ő és én vagyunk. Csak mi ketten. Egymásnak.
Aztán ott volt a másik probléma is...Tudom, hogy Cho-val még csak max egy hete jöttünk össze, de...vele más volt a kapcsolatom, mint a többi lánnyal, akikkel eddig együtt voltam. ÚGY is. Kezdtem többet akarni tőle. Azt akartam, hogy végre teljesen birtokolhassam őt, hogy az enyém lehessen. Igen. Le akartam feküdni vele. De tudtam, hogy még várnom kell. Már az is boldogsággal töltött el, hogy tudtunk úgy csókolózni. Olyankor kizártuk a külvilágot, csak Mi voltunk. Együtt. Ketten. És hogy a múltkor olyan sokáig el is ment...az...kikészített. Felsóhajtottam, és elkaptam a szemem az ablakról. Cho-minék éppen felálltak, és nevetve léptek be a házba. Lesiettem a lépcsőn, és odaléptem hozzájuk. Szélesen mosolyogva néztem Cho-ra, aki kissé bizonytalanul szökdécselt oda hozzám. Magamhoz öleltem, arcom a hajába fúrtam, ő pedig a mellkasomba temette a sajátját. 

Boldog voltam. Itt van velem, nem is kell más...várni meg tudok rá. Bőven. Ameddig csak akarja...

Mr.X

A tervem csődbe ment. Na megálljatok...nem baj. Van még ezer másik. Játszani akartok? Akkor játszunk...keményítsünk be!

Ébredés

Mr.X

- Hozd- morogtam halkan.
A cápa a házilag betanított, vagy idomított állatom volt, és speciális méregfogakat operáltattam bele. Arra lett betanítva, hogy megmarja áldozatát, aztán óvatosan a elhozza nekem. Tökéletes lesz...remélem félnek annyira tőle, hogy nem mennek a közelébe segíteni a hercegnőn...

DooJoon

- Cho-min!- ordítottam.
A félelem a szívemet összerántva söpört végig rajtam. Ne! Őt ne!
- DooJoon!- kiáltott utánam HyunSeung, de nem érdekelt. Odaúsztam Cho-hoz, és finoman kimeltem az arcát a vízből. Sajnos a cápa ahelyett, hogy elúszott volna, egyre közeledett hozzá. A nyakam köré fontam Minie karjait, és igyekeztem kifelé, de az a dög a lábaimnál dörgölőzött. Idegesen néztem JunHyungra és a többiekre. Ae-cha zokogott, egyenesen HyunSeung mellkasába, DongWoont láttam, hogy befelé igyekszik egy idősebb emberrel a vízbe, YoSeob csak állt és nagyra tágult szemekkel nézett, KiKi meg kétségbeesetten és tehetetlenül csak Cho arcát figyelte. Most mit csináljak? Cho-min élete mindennél fontosabb nekem...Egyszerűen megpróbáltam még gyorsabban úszni. Egy kicsit sikerült lehagynom az állatot, de nem eléggé. Éppen csak elértem a többiekig.
- Vigyétek ki- adtam GiKwang karjaiba. Tudtam, hogy nála biztonságban lesz... - Gyerünk!
Egyszerre kezdtünk kifelé sietni. Így, hogy nem volt plusz terhem könnyebben tudtam haladni, de nagyon fáradt voltam. Ahogy a víz már csak combomig ért, és tudtam hogy a cápa ide már nem jön, már csak botladoztam. A kisebb vízben térdre estem a fáradtságtól, és zihálva kapkodtam levegő után. Homályosan láttam csak azt is, hogy KiKi tovább siet Cho-val, egyenesen ahhoz az idősebb pasashoz, akit DongWoon risztott. Több emlékem nincs, mert annyira kimerültem, hogy beledőltem a vízbe.

Minie

Először csak azt éreztem, hogy fekszem. Valami puhán. Aztán fokozatosan hallani, majd érzékelni kezdtem, és kinyitottam a szemem. A szobámban voltam, feltűnően nagy volt a csend. Kissé felemeltem a fejem, vettem egy mély levegőt. A tüdőmet égette, marta a só, amivel tele lett. Kín volt levegőt venni. A szobámban nem volt senki, csend és béke honolt. Óvatosan elfordítottam a fejem oldalra. Mellettem DooJoon feküdt, elég sápadtnak és nyúzottnak tűnt. Nem volt szívem felkelteni, hogy mi történt már megint. Lehet, hogy csak álmodtam a cápát?
A lábamat kezdtem vizsgálni. Be volt kötve jó vastagon, szóval...megtörtént. A francba is! Kikászálódtam az ágyból, és ránehezedtem a lábamra, de összecsuklott alattam. Nem is éreztem, csak azt, hogy bizsereg. Nagyon fájt...Mérgező cápa? De hát olyan nincs is! Inkább leültem az ágy szélére, mert nem akartam oppát felébreszteni a bénázásommal. Csak néztem az arcát, és gyönyörű ajkait. Vajon hány barátnője volt előttem?- töprengtem. Be kellett vallanom, hogy nem érdekel. Elmosolyodtam, és finoman megsimogattam. Meglepetésemre megmozdult, és elkapta a kezem, és a szájához húzva megpuszilta.
- Hogy vagy?- motyogta álmosan.
- Aludj...majd utána beszélgetünk- suttogtam.
- Gyere ide- kérte aranyosan.
Naná, hogy nem kellett kétszer mondania. Egyből mellé bújtam, és befészkeltem magam a karjai közé. Magához ölelt, és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
- Hány csajod volt eddig?- suttogtam a fülébe, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nem mindegy? És neked hány pasid?- nyitotta ki az egyik szemét. Fürkészve nézte az arcom, de eldöntöttem, hogy nem mondom meg neki, ameddig ő sem.
- Nem mindegy?- kacsintottam.
- Nem- vágta rá ingerülten. Ez a hang nem tetszett, el is fintorodtam. - Bocs...illetve...légyszi mondd el- hajolt közelebb hozzám, és megcsókolt. Ajkait követelőzve nyomta az enyémekre, és a számba motyogta tovább.
- Kérlek! Csak egy számot mondj...egy...aprócska...sz...
Belefojtottam a további részt, mert a nyelvem a szájába került. Erre már felébredt! Átfordult velem, megint én voltam alul, és végigsimított az arcomon. Lábaival leszorította a csípőm, gyakorlatilag rajtam ült. A kezei vándorútra indultak, és most kivételesen hagytam magam. Meg is lepődött, de folytatta. A pólóm alá csúszott a keze, és a hasamat cirógatta, közben pedig egymás ajkait faltuk.A derekamat és a hasamat simogatta, de nem ment tovább. Én már rég megszabadítottam a pólójától, és gyönyörű kidolgozott testét figyeltem. Elámultam mennyire izmos.
- Mondj egy számot- húzódott el. Elnevettem magam.
- Hét- vigyorogtam kajánul.
- Mennyi?- kerekedtek el a szemei. - Hét? Akkor nyolcan, velem együtt kilenen smároltak le?- hüledezett.
Elkapott a röhögőgörcs. Csak rázkódtam, és nem bírtam abbahagyni.
- Bolond vagy oppa- kuncogtam. - És te?
- Négy- húzta a száját.
- Nem rossz- gondolkoztam. De nem jutottam valami sokra, mert egyből lecsapott a számra, és megint átfordultunk. Most én voltam fölül. Kihasználtam ahelyzetet, és felugrottam, aminek következtében összecsuklott a lábam, és eltaknyoltam a szőnyegen.
- Aúú- nyöszörögtem.
- Cho-min! Jól vagy?!- szökkent oda hozzám, és felhúzott. Szorosan megölelgetett.

DooJoon

A szívem kétszer gyorsabban vert, mint általában. Olyan rossz volt látni, hogy nem bír ráállni a lábára. Leültem az ágyra, és az ölembe húztam. A hátát simogattam, masszíroztam, ő meg a fejét a vállamba fúrta.
- Mi történik velem? csuklott el a hangja.
- Fogalmam sincs...de ez már nem normális! Az orvos szerint a cápának beépített fogai voltak, vagyis...operáció által kerültek a szájába. Nincsen mérgező cápa...Valaki rád küldhette.
- Vagy csak elszökött valahonnan...
- Kizárt. A környéken nincs ilyen. És ez egy idomított állatnak tűnt...
Cho nem szólt semmit, csak a lábát birizgálta. Felsóhajtottam.
- Szeretlek, ugye tudod?
- Igen- bólintott, és a fülemhez hajolt. - Én is téged- súgta bele. Elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Egyébként te vagy az egyetlen olyan lány az eddigi barátnőim közül, akitől...többet is akarok- ismertem be elvörösödve. Elhúzódott, és engem kezdett fürkészni, mire lesütöttem a szemem.
- Olyan édes vagy- nevetett, és megpuszilt. - Egyébként nem vagy egyedül...De most segíts, kérlek lemenni, mert éhen halok- jelentette ki, és lemászott rólam, hogy fel tudjak állni. Nem akartam vacakolni vele, egyszerűen az ölembe kaptam, és úgy vittem le a lépcsőn...

Támadás

Mr.X

Fokozott figyelmet kell fordítanom arra a fiúra is...hmmm...érdekes...nagyon nagyon szereti a kislányt. És az a másik csaj...a barátnő. Neki is lesz még itt szerepe! Drágám, már csak az kell, hogy belesétálj a csapdámba...igazán nem kérek mást. A hajó három nap múlva indul, és két teljes hétig utaznak, szóval bőven lesz időm előkészíteni mindent.
- Jim!
A mocskos kis féreg elémjött, és egy biccentéssel jelezte, hogy figyel.
- Ma mennek fürdeni. Tudod a dolgod. Éljen.
Jim biccentett, majd eltűnt. Az ablakon keresztül figyeltem, ahogy meghúzza a kart, és az ajtó kinyílik...

Minie

- Tessék?- képedtem el azon amit mondott. - Hogy veled is foglalkozzak?- kuncogtam, és az ölébe csüccsentem. - Bolond vagy oppa- mosolyogtam szeretetteljesen, és megcsókoltam.
Először meglepődött, de utána elkezdett irányítani. Finoman beleharapott az alsó ajkamba, majd nyelvét a számba tolta. Kezei elindultak a derekamon, és megfordított. Ledöntött az ágyra, úgy folytattuk a csókolózást. Az én kezeim végig a haját markolászták, és teljesen lefoglalt a szája, nem is figyeltem mit csinál. Egyszer csak éreztem, hogy a nadrágommal matat.
- YA!- csattantam fel. - Sicc!
Oda sem figyelt rám, csak belemosolygott a csókba, és lerántotta rólam a shortomat. Megforgattam a szemem, és eltoltam kissé. Mélyen elmerültem gyönyörű szemeiben, végül megráztam a fejem.
- Nem.
Csalódottság ült ki az arcára.
- De Cho, kérlek!
- Oppa, nem- mondtam határozottan, és visszabújtam a ruhámba. - Felejtsd el! Mennyi ideje is vagyunk együtt? Két napja, három? Nem túl korai ez egy kicsit?- vontam fel a szemöldököm.
Nem válaszolt, csak vadul az ajkaimra tapadt. Szenvedélyesen megcsókolt, de semmi mást nem csinált. Visszadöntött az ágyra, én pedig lábaimmal átfontam a derekát. Közelebb húztam magamhoz, mire felnyögött.
- Mi az?- ziháltam.
- Megőrjítesz...azon kívül semmi- vigyorgott, és megint megcsókolt.
Most az ő szájában folytattuk a harcot. Közben erősen harapdáltuk a másik ajkait.
- Choooo-miiiin! Kislányom!
- Aish...a banya- toltam el DooJoont, és felálltam. Az ajtóhoz siettem, és kikukucskáltam.
- Igeeeen?- üvöltöttem vissza.
- Hol vagy?
- A szobámban...mert? Mi van?
- Gyere már le! Nem vonulhatsz el csak úgy!
Erre is most jön rá a kötekedés?- puffogtam. Taktikát kell változtatnom...
- Nem egyedül vagyok!- kiabáltam vissza.
- Ohh...akkor jó...bocsánat!
Hallottam, hogy kiviharzik a lakásból, és becsapja az ajtót.Ez most mire volt jó? Valami ellenőrzés, vagy mi? Sóhajtva visszacsuktam a szobám ajtaját, és éppen meg akartam fordulni, mikor két tenyeret éreztem az oldalamon. Végigsimítottak a derekamon, le a fenekemig, és a combjaimra csúsztak. Aztán puha ajkak érintették meg a nyakam, onnan csúsztak fölfelé egészen a fülemig. Megborzongtam.
- O-oppa...m-mit csinálsz?- hebegtem.
- Szeretlek- fordított magával szembe, és megcsókolt. Illetve nyomott egy puszit a számra. Aztán megint egyet. És még egyet. Utána jött a szemem, az arcom, az orrom, mindenhova százezer puszit kaptam. A végén már nevetnem kellett.
- Elég, ez már csikis. Neee!- visítottam. - Menjünk le a többiekhez- állítottam le. - Most már elégedett az úr a rá fordított figyelemmel?- kuncogtam.
- Tökéletesen. Többet kéne a hölgynek velem lennie- kacsintott, és kézen fogva elindultunk le a lépcsőn.

DooJoon

Lenn a parton a srácok mind ott voltak, és éppen valamin nagyon vitatkoztak. Rámosolyogtam Cho-ra, akinek teljesen ki volt pirulva az arca, és csillogtak a szemei. Rajta is felejtettem a tekintetem. Valahányszor csak rápillantottam, a szívem hevesebben kezdett dobogni.
- Aennyyyy- engedett el Cho-min, és odafutott a barátnőjéhez. - Eljössz velem úszni?
- Persze- mosolygott rá a lány. - Srácok, ti is jöttök?- nevetett.
Úgy láttam, hogy a többiek egész jól kijönnek Ae-chával, úgyhogy annyira rossz nem lehet.
- Skacok, szerintem menjünk- vágta rá HyunSeung kissé gyorsan, és Ae-cha mellé lépett. - Majd keresünk delfineket, jó?
- Ööööö....oké- ráncolta a szemöldökét a lány, és elfordult. Cho-val váltottak egy pajkos pillantást, és nevetve lekapták a ruhájukat. Az én szemeim szerintem majdnem kiestek, és ezzel nem voltam egyedül. KiKi és HyunSeung is tátott szájjal bámultak.
- Öregeim, ne nézzetek már ennyire feltűnően- lökött meg JunHyung. - A csajok nem bírják ha bámulják őket- kuncogott.
- Na, a főcsábász megszólalt- vihogott fel YoSeob, és menekülni kezdett Junny elől. GiKwang, Seung és én már a vízben voltunk, utánunk jött DongWoon és a kergetőzők is. Cho-min és Aenny valahol deréktájon járhattak már.
- Olyan szépek- jegyezte meg álmodozva HyunSeung. - Főleg Ae-cha...
- Neked- nyomta meg KiKi kissé erősebben a szót. - De...na jó, hagyjuk- legyintett inkább, mikor felvont szemöldökkel kérdőn meredtem rá.

Minie

Ae-chával nevetve mentünk egyre beljebb és beljebb.
- Teljesen oda van érted- mosolyogtam barátnőmre.
- Dilis- nyomott fejbe, és egy kis vizet fröcskölt rám.
- Hey!- adtam vissza a kölcsönt.
Hamar egy nagy vízicsatába keveredtünk, és visongva fröcsköltük a másikat. Egyre több és több vizet.
- Pfúúújj, de sós- köpködött Aenny, amikor a szájában landolt egy adag.
- Ez a tenger- röhögtem, közben egyre beljebb mentünk. A végén már egyikünk lába sem ért le, csak tapostuk a vizet, és lebegtünk. Én felfeküdtem a tetejére, becsuktam a szemem, és élveztem, hogy a víz körbevesz. Ahogy a bőrömet simogatja, ahogy a hajam szétterül körülöttem...
- Cho...- kezdte a barátnőm kissé remegő hangon. Olyan volt, mintha messzebb állna.
- Ne most- motyogtam.
- De...
- Ne most- nevettem el magam.
- Cho-min! Vigyázz!- hallottam egy kiáltást. Aggódó hang, ráadásul...Oppa! Felnyitottam a szemem, és körbenéztem. Körülbelül negyven méterre lehettem Aennytől, a srácok pedig ott álltak mellette. És mind rám meredtek, ijesztő, félelemmel teli tekintettel. Valami a lábamat súrolta, mire rémülten megpördültem. Egy...egy...Cápa!
Annyira ledermedtem, hogy képtelen voltam megmozdulni, csak éreztem, hogy elönt a pánik. Mire az egész agyamra leszállt a köd, már hulla sápadt voltam, és remegtem.

- Segítség- nyögtem halkan.
Azt olvastam valahol, hogyha nyugton maradunk elmegy. De ez ahelyett hogy elment volna, egyre kisebb és kisebb köröket írt le körülöttem. A fülem zúgott, a vér lüktetett a fejemben, az adrenalin szintem az egekben volt.
- Menj innen te rusnya dög!- motyogtam, és vettem egy mély levegőt. Gondolkozzunk! Ha megmozdulok, akkor...tuti hogy megharap. De ha itt maradok...akkor is megharap! Ez jó éhes lehet...
- Cho-min! Maradj nyugton! Hívunk segítséget- hallottam YoSeob hangját. Óvatosan feléjük néztem- Woonie rohant kifelé segítségért. DooJoon arcán félelem suhant át, ahogy meglátta az elszánt tekintetem. Döntöttem.
- Cho, ne!
Egyetlen egy hatalmasat rúgtam a most már teljesen körülöttem tekergőző cápába, mire az felém kapott. Sikeresen belemart a lábamba, de én addigra már valahogy kifelé kecmeregtem. Aztán éreztem, hogy a fejem kóvályog és szédülök. Kizárt dolog, hogy ez a cápa véletlenül támadt meg. És mivel nincsen olyan cápa, amelyiknek mérgező fogai vannak tudtommal, biztos hogy valaki rám küldte. De ki? És miért?
Egyre nehezebben ment a járás. Már csak arra emlékszem, hogy a tüdőm megtelt vízzel, és én elmerültem a tengerben...

Velem is!

Minie

HyunSeung arca megváltozott. Szinte már-már tátott szájjal bámulta a barátnőmet, aki miután elhúzta a kezét belém karolva elindult.
- Öööö...Aenny- kuncogtam. - Hova mész? A kocsi a másik irányba van...
Ügyet sem vetett rám, folytatta a beszédet, de idő közben irányt változtatott egy hirtelen mozdulattal. Naná, hogy magával rántott, én meg majdnem eltaknyoltam.
- Bocsi- szakította félbe a mondanivalóját.
- Semmi baj...
- Szóval- kezdte mikor kellő távolság volt köztünk és a srácok között. - Gülüke az a szerencsés?- vonta fel a szemöldökét.
- Milyen szerencsés?- kérdeztem értetlenül.
- Aki..tudod...aish, elég ha rád nézek és rá! Úgy bámuljátok a másikat, mintha valami dísz lenne...volt már csók?- kuncogott.
- Unnie- csattantam fel, de aztán elnevettem magam. - Nem is egy- sóhajtottam. - Utálom ezt az embert...egy köcsög.
- Aha...elhiszem...
- Ez cinizmus akart lenni?
- Szarkazmus- nyújtott nyelvet.
- Mi a különbség?- vontam fel a szemöldököm.
- Passz- nézett rám meglepetten. - De kit érdekel?!
Elnevettem magam, és szorosan megöleltem Aennyt. Annyira hiányzott már! Ő csak mosolygott, mindent tudóan.
- Öhh...Aenny...
- Igen?- húzódott el.
- Egy, mennünk kéne. Kettő, HyunSeung téged bámul- vigyorogtam. Célom volt, hogy összehozom őket, mert mióta megismertem Seungiet a fejemben volt az arcuk együtt. És...tetszett amit láttam. Szóval elhatároztam, hogy összeeresztem őket.

- Egy, oké, kettő, az melyik?- pillantott a srácokra.
- A vörös...
- Sötét vagy világos?- kezdett el vonszolni.
- Sötét- sóhajtottam. - Na, gyertek, menjünk- mosolyogtam a fiúkra.

DooJoon

Mikor hazaértünk, Cho felkísérte a szobába Ae-chát, és megmutogatott neki mindent. Egész nap együtt voltak, le se lehetett vakarni egymásról őket. Ez nagyon bosszantott, főleg hogy Cho-min nem is foglalkozott velem. Kezdtem nem szívelni a barátnőjét...
Betrappoltam a konyhába, ahol HyunSeung ült álmodozó arccal.
- Mi van?- böktem meg.
- Semmi- ébredt fel. - Csak...öhhhh....bambultam.
Arra felé néztem, amerre ő. Ki az ablakon...a parton Cho és Aenny álltak. Illetve a vízben. És nem is álltak, hanem nevetve fröcskölték egymást. A szememet Cho-n felejtettem. Néztem ahogy a haján megcsillan a napfény, és szélesen mosolyog, nevet, nem törődik semmivel. Csak....Él. Mostmár ketten bámultunk ki az ablakon, amikor JunHyung mellénk lépett.
- Hűűű, szép tájkép- vigyorgott, és a hűtőhöz lépett. Kotorászni kezdett benne, sőt, derékig eltűnt benne. Elképedve néztem, hogy hogyan képes abban a pici hűtőben úgy eltűnni.
- Szemét vagy- puffogott HyunSeung. - Ae-cha gyönyörű! Sőt..
- Jó, inkább most fejezd be- sóhajtott Junny. - Nem érdekel...majd találok valakit- vont vállat.
- Tényleg! Hogy hogy még nem csajoztál be? Te, a nagy nőcsábász- vigyorogtam.
Ő csak a szemeit forgatta, és a pultnak támaszkodott.
- Várok Rá. Az...igazira- mosolygott. - Egy aranyos pofikájú, csinos, kedves, gyönyörű lányt szeretnék. És...legyen olyan....mint a...Nap- ábrándozott.
- Álmodj JunHyung- nevettük, és visszafordultunk az ablak felé. A lányok már nem voltak ott, hallottuk, hogy bejönnek a házba. Cho vizesen lépett be a konyhába, Ae-cha követte.
- És? Mit csinált Dae?- nevetett.
- Háááát....kábé annyit, hogy odament JiYonghoz, és ráborította a fagyit- kuncogott Minie. - Olyan vicces volt! Én meg odaültem a kiskanállal...
- Neeeeee- forgatta a szemeit. - Komoly?
- Aha- bólogatott, és ivott egy pohár vizet.
- Cho-min- vágtam közbe.
- Igen?- nézett rám kipirulva.
- Ráérsz egy kicsit?
- Persze- tette le a poharát, és eilnultunk a nappaliba. De én nem álltam meg, hanem egyenesen a szobája felé mentem. Követett. Amikor bement, becsuktam az ajtót.
- Mi az?- kérdezte.
- Figyelj...nem lehetne, hogy...velem is foglalkozz?!- csattantam fel.