Ae-cha

DooJoon

Este kissé álmosan ültem fel az ágyban. Eddig csak forgolódtam. Nem tudtam elaludni. Valahogy képtelen voltam felfogni, hogy KiKi meg ő... Csak ültem ott a matracon, és néztem ahogy alszik. Szempillái az arcát simogatták, ajkai enyhén eltávolodtak egymástól. Azok az ajkak, amiket nem csak Én csókoltam meg... Hirtelen valami bevillant. Omo! Fogalmam sincs, hogy hány pasija volt ezelőtt! Pislogtam kettőt...reggel meg kell kérdeznem! Sóhajtva felálltam, hogy lemenjek a konyhába egy pohár vízért. Uhh... Ahogy a lépcsőn botladoztam lefelé, valami kis dudort láttam a lábam előtt. Na, azt kikerüljük...
A konyhában égett a villany. Milyen fura! Ki nem tud aludni? Kicsoszogtam. Meglepetésemre GiKwang ült az asztalnál, előtte valami ital, ujjával a pohár száján körözgetett. Mellé léptem.

- Hello- ültem le vele szemben.
Csak biccentett egyet nekem, nem válaszolt. Nem is mert rám nézni. Magam elé húztam a poharát, és beleszagoltam. Valami gyümölcslét ihatott...kiittam a maradékot.
- Bocs- mondtam.
- Semmi- rázta a fejét.
- Figyelj- sóhajtottam.  - Azt aka...
- Ne haragudj- vágott közbe. - Tényleg nem akartam...tudom, mennyire szereted, és komolyan meg is értem, és nem akarom őt elvenni tőled. De ha már soha nem lehet az enyém, az az egy csók...bocsáss meg- hajtotta le a fejét.
Annyira meglepett, hogy el is felejtettem mit akartam mondani. Csak meresztettem rá nagy szemeket, aztán elmosolyodtam. Tőle megtudhatom, amit Cho-min nem akart nekem elmondani!
- Oké...nem haragszom...nem is haragudtam egyébként csak lesokkolt- kuncogtam. - De valamit elmondhatnál.
- Mit?- nézett rám meglepődve.
- Mit csináltatok ott a parton? Tudod, amikor berúgtam...
KiKi elvörösödött, és lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy nem akarja elmondani. Bosszús lettem. Mi a szart csináltak ezek ketten, hogy nem akarják elmondani?
- Semmit- jelentette ki végül, és felállt. - Én megyek aludni...köhm...jóéjszakát- sietett ki a konyhából.
Felsóhajtottam, és én is elhatároztam, hogy megyek aludni. Rám fér...főleg a mai nap után... Felfelé botorkáltam a lépcsőn. Vajon melyik lépcsőfokon van is az a kis bütyök?- tűnődtem. Harmadik? Máso...
Abban a pillanatban egy hatalmasat vágódtam, és minden elsötétült...

Minie

A boszorkány ott állt a lépcső aljában, a lábánál DooJoon feküdt, nem volt magánál. Ijedten ugrottam oda hozzá. Nem csak engem keltett fel a sikításával a banya, mert kirohantak a srácok is, és Gülüke szülei is.
- Anya, mi történt?- guggoltam oda a fejéhez.
- F-fogalmam sincs, csak itt feküdt...
- Kisfiam- hebegte Mrs Yoon, és a szája elé kapta a kezét. Az én szemem is könnyben úszott, és felemeltem Joonie fejét. Finoman pofozgatni kezdtem.
- Oppa...oppa, ébredj fel! Kérlek...reggel van!- rázogattam.
Mellettem a srácok csak néztek, a szüleink meg nagyokat néztek. Oppa? Hogy lehet oppa?
Na jó...ebből elég!
- Yoon DooJoon! Kelj fel- rikácsoltam, és jó erősen megráztam. Laposakat pislogva nyitotta fel a szemeit.
- Nem kaphatnék kedvesebb ébresztést?- nyafogott, én pedig a nyakába ugrottam, és leszarva mindenkit ott helyben megcsókoltam. Nyelvem egyből a szájába toltam, és a hajába túrtam. Könnyek csorogtak le az arcomon, ő meg meglepetten, de viszonozta a csókot.
- Soha többé ne merészelj megijeszteni- förmedtem rá, mikor elhúzódtam. - Érted? Soha többé! Azt hittem meghaltál!
- Öhh- hebegte zavartan.
Felálltam, és felhúztam. Magam után ráncigáltam fel a szobámba, ügyet sem vetettem a döbbent szülői arcokra. Lenyomtam az ágyra, én meg elvonultam készülődni. Elvégre Aenny mindjárt megérkezik! Éppen előtte mentem el, mikor megfogta a csuklóm, és magához húzott.
- Mi volt ez?- kuncogott a nyakamba. Tiszta libabőr lettem.
- Azt hittem bajod van- bújtam hozzá jó szorosan. - Tudod, hogy megijedtem?!
- Áááá, szóval aggódtál értem- nevetett elégedetten. - Helyes.
- Hogy kerültél oda?- vontam kérdőre.
- Este lementem inni- mondta, de megvillant valami a szemében. Valamiért éreztem, hogy eltitkol egy aprócska részletet...
- És?
- És mikor jöttem felfelé megbotlottam. Ennyi.
- Igen, és mi történt közben- vontam fel a szemöldököm. Zavartan nézett rám, aztán átváltott póker arcra. Egyik pillanatról a másikra. Gyanakodva méregettem, mostmár nyakig benne volt.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- YA! Ne hazudj nekem- fenyegetőztem. - És egyébként meg...ÚRISTEN! Aenny! Ááá, ki kell vinned a reptérre!- felejtettem el a mondanivalóm. Felpattantam, és magamra kapkodtam a ruháim, fogat mostam, és gyorsen kifésültem a loboncom. Mikor DooJoon felé fordultam, már ott állt menetkészen.
- Helyes- bólogattam vigyorogva, és lerángattam a kocsihoz.

DooJoon

Ááhhh, nem értem Cho hova rohan- gondoltam. Úgy ráncigált, mintha egy csomag lennék, akit cipel maga után.
- Finomabban nem lehetne?- álltunk meg a kocsinál. Megigazítottam a pólóm nyakát, amit eddig tépkedett.
- Srácok! Hová mentek?- jött oda HyunSeung. Mögé lépett JunHyung is, és persze DongWoon, 

YoSeob és KiKi sem maradhatott ki a buliból.
- El a barátnőmért a reptérre- vigyorgott Cho, és bevágódott a kocsiba. - Vagy szálljatok be, vagy ne, de menjünk már! Aenny nem szeret várni! Gyerünk!
Sóhajtva megforgattam a szemem, és beszálltam. Beszállt hátulra a sok dilinyós, és elindultunk. Ami nagyon nem tetszett, hogy Cho-min mellé GiKwang ült. Nyugi DooJoon, nyugi!
A reptéren Minie szinte kirobbant a kocsiból, és rohant a váróterem felé. Mi meg loholtunk utána. Sosem láttam még ennyire izgatottnak. Jó, nem mintha olyan sok ideje ismerném, de akkor is, na. Amíg ő össze-vissza mászkált, mi megálltunk, és csak röhögtünk rajta.
- Olyan édes- nevettem.
- Szerintem inkább lökött- vigyorgott Junny.
- Jajam, igazad van- karolta át a nyakát YoSeob.
- Ti meg hüyék vagytok- kuncogott Woonie.
- Tudjuk. De szerethetőek- kacsintott JunHyung.
Én csak néztem Cho arcán az izgalmat, ahogy a tekintete csak keresi, keresi a barátnőjét, és izgatottan járkál...

Minie

Ae-cha, hol vagy már?- siránkoztam magamban. Össze-vissza kapkodtam a fejem, hátha valahol meglátom. Végül megpillantottam. Egy hatalmas bőröndőt maga után húzva, egy nő a nyomában loholt, és magyarázott neki. Már hallottam is miről beszélnek.
- Hagyjon már engem békén, nem veszek semmilyen szart!
- De hölgyem, a legújabb fürdősó...
- Hagyjon békén! Nem érti?! Nem érdekel!

- Aeeeeennnyyyyyyyyyyyy- visítottam egy hatalmasat, és rohanni kezdtem felé. Mint egy kis bomba úgy csapódtam neki, egyenesen a nyakába ugrottam, és szorongattam.

- Minieeeeeee- lelkesedett ő is, és eldobta a táskáját. Ott szorongattuk egymást, mint két idióta, és hangosan sikítoztunk hozzá.

- Annyira hiányoztál- engedtem el egy kicsit, majd ismét megszorongattam.

- Te is nekem...rég láttalak- mért végig. - Hmm...boldogságmérő maxon- kuncogott. - Virulsz...

- Van is rá okom- kacsintottam. Elvettem tőle a napszemüvégét, és a fejemre biggyesztettem. Mosolyogva léptünk a srácokhoz.

- Fiúk, bemutatom a barátnőmet, Shin Ae-chát- vigyorogtam. - Aenny, ők itt Lee GiKwang, Yong JunHyung, Yang YoSeob, Son DongWoon, Jang HyunSeung, és...Gülüke- nevettem.

- Gülüke?- röhögött fel a barátnőm. - Szép név!

Mindenkivel kezet rázott. Seungie maradt utolsónak...

- Shin Ae-cha...