Kavarc

DooJoon

Láttam rajta, hogy mennyire meglepődött, hogy én lépek be az ajtón. KiKi még odasúgta nekem, hogy legyek kedves vele, aztán kiment. Cho arca megnyúlt, szemeit tágra nyitotta, és eltátotta a száját.

- Te...te...mit keresel itt?- csattant fel végül dühösen. Pff...szép kis fogadtatás. Éreztem, hogy megrándul a szám széle.

- Látom a kórház sem változtat a modorodon- mondtam gúnyosan. - Szívesen, hogy megmentettelek.

- Chh- durcizott, de láttam rajta, hogy elgondolkozott. Leültem mellé a székre, és csak fürkésztem szép vonásait, nagy szemeit és szép arcát. Észrevette, hogy bámulom, és rám förmedt.

- Mit keresel itt? Miért mondta azt KiKi, hogy elsőbbséget élvezel? He?

- Te mindig csak kérdezni tudsz? Ráadásul ilyen stílusban?- nyafogtam. - Igazán megköszönhetnéd, hogy megmentettelek, és annyi!

- Megmentettél? És mégis mitől? Egy fej betöréstől? Hát nem sikerült! Max csak akartad- károgta. Komolyan mondom már, ez a csaj idegesítő. Elegem van már a hülyeségeiből. Legszívesebben felálltam volna, hogy otthagyjam a francba, de nem ment. Csak ültem ott, és bámultam rá.

- Elájultál. Elég durván vérzett a fejed, és be kellett hozzunk, mert aggódtunk érted. Ha nekem nincs kocsim, nem tudom mi lett volna veled- közöltem flegmán.

- Ez nem érdekel- vonogatta a vállát. - Minden a te hibád!

- Á, szóval az enyém? És mégis miért?

- Mert mióta megtudtam, hogy veled kell töltsek egy “kis” vakációt, azóta állandóan történik velem valami! Hozod nekem a balszerencsét! Nem is vagy malac...ezentúl máshogy foglak hívni...Gülüke- förmedt rám.

Gülüke?! Gülüke?!!!! WTF? Miért pont gülüke?! He? Jobb név nincs?! Nem is vagyok Gülüke!!!

- Hűű...jobb választás nem is lehetett volna- mondtam pikírten.

- Passzol- méregetett vigyorogva, és felállt.

- Hé! Mit csinálsz?- rémüldöztem, és visszanyomtam az ágyba. Nehogy baja legyen itt nekem!

- Felkelek- nyafogta. - Haza akarok menni! Sőt! Maradok, ha megmondod, hogy KiKi miért mondta, hogy elsőbbséget élvezel? Hmmm? Látni akartál?

- Pff...ez hülyeség- morrantam fel. - Azért mondta, mert...mert...

- Mert?

- Mert hülye- vágtam oda.

- Ennek nem fog örülni- csóválta a fejét.

- El ne mondd neki- förmedtem rá.

- Már miért ne? Mikor ilyeneket mondasz róla!- háborgott.

- Ohh, rendes tőled, hogy ennyire véded- mondtam maró gúnnyal. - Talán csak nem tetszik? He? Vagy esetleg több is?

Hiába is tagadnám, fájt kimondani ezeket a szavakat. Égetett belül, mintha egy tüzes vasat nyomnának a szívembe. Miért? Miért érzem ezt? Hiszen semmit sem jelent nekem ez a lány. Semmit. Vagy mégis?

Minie

A szívem hevesen vert. Mi a szar köze van hozzá, hogy mit érzek? Igen, szeretem KiKit, de csak úgy mint a srácokat. Na jó, talán egy kicsit jobban is...

- Közöd?- mordultam fel, és felálltam. Leráztam magamról a kezét, ami vissza akart tolni, és tükörbe néztem. Nem volt kötés a fejemen, semmi extra.

- Sok- vágta oda dühösen.

- Azért jöttél, hogy basztass? Vagy akartál is valamit?- fordultam felé könnyes szemekkel. Bakker. Sírok? Miért sírok? Még magamnak se igazán akartam bevallani, de fájtak a szavai. Hogy miért? Mert egy bántó...Gülüke! Chh...milyen találó név a dudlis szemeire! Pff...

Gyorsan megtöröltem a szemem, és a döbbent arcára néztem. Volt közöttünk távolság. Nem sokáig. Két lépéssel mellettem termett, és hatalmas tenyerei közé fogta az arcom.

- Ne haragudj, én nem aka...

- Nem érdekel- fordultam el, és lelöktem a kezét magamról. - Hazamegyek, és az sem izgat, hogy maradnom kell e, vagy sem. Te meg...ne gyere többet a közelembe! Fogtad? Nem akarlak többet látni, Gülüke- vetettem oda, és kiléptem az ajtón. Anyám ott állt, és rám mosolygott. A könnyeimet mostmár nem fogtam vissza. Patakokban csorogtak le az arcomon. Anya magához ölelt, megértően nézett rám, és én mint egy ovis, a fejem a mellkasába fúrtam, átöleltem, és csak sírtam. Ideje lesz felhívnom Aenny-t...

- Soha többé nem akarom látni ezt a köcsögöt- suttogtam.

Omma kicsit eltolt magától, és melegen nézett rám.

- Szereted?

- Nem- vágtam rá túl hamar. - Utálom!!!

- Kit?- hallottam ismerős hangot a hátam mögül. Megpördültem, de nem kellett volna. A srácok arcán hirtelen a mosolyt döbbenet váltotta fel.

- Mi történt?- kérdezte KiKi.

- Cho! Ne sírj- vígasztalt YoSeob.

- Semmi- ráztam meg a fejem, és elhúztam a csíkot. Nem akartam ottmaradni előttük. Hallottam, hogy anya felsóhajt, és utánam siet. Kopogós cipő. Remek. Utállak te idióta Gülüke!!!

DooJoon

Megríkattam. Én. Mekkora egy köcsög vagyok! Egy gyökér... Szidtam magam, mint a bokrot. Hirtelen nyílt az ajtó, és Junny kukucskált be rajta. Látta rajtam, hogy mit művelek.

- Mit csináltál?- sóhajtott, és leült a kórházi ágyra.

- Semmit- morogtam.

- Kár ostoroznod magad, attól nem lesz jobb. Se neki, se neked- mutatott rá.

- Lehet. De nem érdekel. Csak ne bőgne! Mint egy csecsemő- játszottam a macsót. Mintha JunHyungot át tudnám vágni...

- Haver, hazudj másnak, okés? Na, kivele!

- Kicsit durván kérdeztem meg, hogy tetszik e neki GiKwang- motyogtam. Még kimondani is fájt. - És mivel sírt, valószínűleg igen..hiába, labdába se rúghatok az édibédi, okos, vicces Kiki mellett- sóhajtottam letörten.

- Na szép. Én nem olyannak ismerem Yoon DooJoont, mint aki elsőre feladja- vonta fel a szemöldökét Joker. - Küzdj érte!

Ránéztem, és megijedtem az arcától. Olyan mereven bámult rám, hogy hátrahőköltem.

- O-oké- hebegtem.

- Helyes- vidult fel. - Őt már ismerem- kacsintott, és felrántott az ágyról. - Nyomás! Menj utána, mondd meg neki, hogy sajnálod! Pucolj!

Szó nélkül slattyogtam a tengerpart felé...

Minie

Ma este telihold volt. És hűvös. Ami furcsa, pont itt, de nem bántam. Magamra vettem egy pulcsit, és kisétáltam a tengerparta. A homok langyos volt még a lábam alatt, és én minden lépésnél halványan elmosolyodtam. Bokáig gázoltam a tengerbe, a hulámok simogatták a bőröm. Behunytam a szemem.

Miután hazajöttünk, elmentem otthonról. Vacsoráig a várost jártam, nem mentem haza. Anyu mondta, hogy Gülüke keresett, de csak vállat vontam. Menjen a francba!

- Cho?- hallottam egy vidám hangot. Megfordultam.

- KiKi- mosolyodtam el.

Mosolyogva mellém lépett, és ő is felnézett a Holdra.

- Jól vagy?- sandított rám aggódva.

- Aha- feleltem kissé rekedten. A sok sírástól elment a hangom..szuper...

- Tudod...sokat jelentesz neki- mondta.

Fel sem fogtam, hogy kiről beszél. Pár percig hallgattunk, aztán leesett. Doojoon? Persze...Csakis...

- Ne röhögtess- horkantam fel.

- Szerintem nem úgy nézek ki, mint aki viccel- mosolygott rám melegen. Ettől a nézéstől elöntött a forróság. Inkább elfordultam egy kicsit.

- Nem érdekel. Ő nem. Nem érdekel. Hülye seggfej. Ennyi.

- Persze..Cho, hidd el! Ő ilyen.

- Kérdeztem már. DooJoon fizet neked, hogy népszerűsítsd? Vagy puszta szórakozásból csinálod?- bámultam ismét az égre, szememben könnyek csillogtak. El kell rejtenem előle...

Válaszul csak elfintorodott. Jó, kicsit talán undok voltam...

- Ne haragudj- sóhajtottam. - De...- itt enyhén megráztam a fejem. - Mérges vagyok rá. Bunkó velem, utána meg meg akar csókolni. Szerinted ez normális?

- Tőle? Igen. De hidd el, nagyon tud szeretni. Csak furcsa természete van. De eláruljak valamit?

Kíváncsian néztem rá. A sötétben is jól látszottak telt ajkai, és gyönyörű szemei. Fekete hajába belekapott a szellő. Nagyon aranyosan nézett. A fülemhez hajolt, és bele suttogott.

                                                                                                             ilyen volt, mikor elindultam sétálni...

- Én szeretlek téged. De ismerem őt annyira, hogy tudom mennyire szar neki. Inkább elengedlek.

Kopp. Leesett az állam. Szerintem úgy kellett volna engem onnan összekaparni. Ránéztem, döbbenten. Ő csak kuncogott az arcomon, és újra a Holdat bámulta.

- KiKi...

- Hmm?

- Én...én is...azt hiszem, hogy többet érzek- ismertem be lehajtott fejjel.

- De DooJoont is szereted. Csak őt jobban- mosolygott.

- Talán- húztam a szám.

- Lehet egy kérésem?

- Persze, mondd csak.

Hirtelen történt. Magához szorított, és én az arcom a mellkasába fúrtam. Jól esett a közelsége. Elmosolyodtam. Együtt néztük a csillagokat, az eget és a Holdat.

- Szerinted tudja, hogy szeretem?- kérdeztem összeszűkült gyomorral.

- Nem hinném.

DooJoon

Csak álltam ott, és néztem őket. Ahogy ott állnak egymás mellett, beszélgetnek, fogalmam sincs miről, és hogy GiKwang hirtelen átöleli...Oda kell mennem. El kell mondanom Cho-nak, hogy sajnálom, még mielőtt elkésem. De nem. A büszkeségem felhorkant.

Hyülye tyúk, kit érdekel? Legyenek boldogok együtt! Szarom le...

Épp ezért fordultam sarkon, és léptem le. Engem nem érdekel egyikük sem!

Mr.X

Tökéletes. A szálak bonyolódnak, és ők nem tudják, hogy a maromban vannak. Helyes, helyes. Nagyon helyes. Sokszor elgondolkozom azon, hogy hogyan születhetett a világon ekkora zseni, mint én. Hogy mindent ennyire eltervezzen! Pompás...