Édes...

Minie

Egy rakéta hozzá képest semmi volt, olyan gyorsan pördültem meg. A szívem kb százezret vert egy pillanatban, és úgy remegtem, mint egy nyárfalevél. KiKi mellettem megdermedt, mozdulni sem mert. Félve pislogtam az ajtó felé, ahol HyunSeung állt döbbenten, tátott szájjal. Huhh....nem az, akire gondoltam...

- Ti meg mi a frászt csináltok?!- kérdezte suttogva, és rémülten nézett körbe. Behúzta az ajtót, hogyha DooJoon jönne, ne lásson/halljon egyből mindent. Mérgesen nézett GiKwangra.

- Mit művelsz?! Tudod, hogy DooJoon hogy reagálna erre, és...mi volt közöttetek?- méregetett minket, mert mind a ketten bűnbánóan néztük a földet. Hirtelen valahogy sokkal érdekesebbek voltak azok a minták...

- Seeeeemmiiiii- tanulmányoztam lelkesen a földet.

- Cho-min...ne hazudj nekem!- fenyegetőzött. - Mondd meg!

- De nem mondhatod el neki- kaptam fel a fejem. Nem veszíthetem el....még akkor sem, ha megcsókoltam valaki mást...

- Lefeküdtetek?- kérdezte mohón, és nagyra nyílt szemeiben megvillant a düh egy szikrája...de a kíváncsiság elnyomta. KiKi olyan arccal meredt rá, mintha szellemet látna. Én meg oldalba vágtam.

- Hülye! Nem! Csak...öhh...

- Az én hibám- sóhajtott GiKwang. - Csak...muszáj volt. Ahogy ott ült a földön, én csak...csak úgy...megcsókoltam- bukott ki belőle.

HyunSeung fontoskodva a derekára tette a kezét, és bepózolt előttünk. Legszívesebben felvihogtam volna, annyira nevetségesen nézett ki. Inkább csak összepréseltem az ajkaim, és visszafogtam magam. Nem akartam szegényt vérig sérteni...

- Mi van itt? Csoportos gyülekezés?- nyitott be JunHyung, és a mosogatóba dobott egy tányért.

- Ezek ketten smároltak- fordult felé Seungie atyáskodva.

- Baszd meg, és most ezt mindenkinek elmondod?- csattantam fel mérgesen. - Leütlek!

- Ajjajj- pislogott félve, és az asztal mögé hátrált. Ekkor lépett be YoSeob.

- Hűűű, Cho, miért nézel ilyen gyilkosan?- lepődött meg.

- Megölöm- meredtem HyunSeungra, és utána rohantam, mert kifelé futott a konyhából. Már majdnem elkaptam, amikor DongWoon besétált a képbe. Én meg...puff, egyenesen belerohantam.

- Áúúú- ültem fenékre a szőnyegen, HyunSeung pedig bezárkózott a fürdőbe. Pff....ez nem ér!!!

- Bocsesz- fogta a fejét Woonie. És otthagyott! Pff....micsoda férfiasság! Yeahh...pasik forevör! Feltápászkodtam, és ekkor vettem észre, hogy megcsörren a mobilom. Egyenesen rávetettem magam. Ae-cha...

- Szijaaaa- visítottam. - Felszálltál?!

- Hellokaaaaaa- ordított vissza. Majdnem megsüketültem... - Igeeeeeen! És juuuuujj, komolyan az első osztályra vettél jegyet?! Olyan király! Naaa, kivisítottam magam- nevetett. - Veled mizujság?

- Ühm- nyögtem ki, mert a szemem sarkából láttam, hogy DooJoon kijön a mosdóból, és a konyha felé veszi az irányt. Vagyis elmegy mellettem....ajjajj...

- Ohh...értem...hülyeséget csináltál?- kérdezte Aenny.

- Igen- sóhajtottam. - De baromi nagyot...nem kellett volna...

- Szegénykém...na, itt magyaráz nekem ez a nő, leteszem, mert mindjárt rám borítja a kancsóját- fintorgott. - Szia!

- Hi- nyomtam ki.

Hirtelen két kar kígyózott körbe a derekamon. Valaki finoman a nyakamba puszilt.

- Kivel beszéltél?- búgta a fülembe.

- Joonie, most ne- toltam el magamtól. Akkora lelkiismeret furdalásom volt, hogy azt hittem kilyukad a mellkasom. Muszáj elmondanom neki...mert ha nem tőlem tudja meg, megöl...

- Valami baj van?- fordított maga felé, és két tenyere közé fogta az arcom. Hiába kerültem a pillantását, megfogta az állam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Mi van?

DooJoon

Tudtam, hogy valami nem oké, mert olyan furcsán viselkedett. Tuti, hogy történt valami közöttük KiKi-vel, mert azóta ilyen, amióta kijöttek onnan. Mélyen a szemébe néztem, és komolyan néztem rá.

- Ki vele! Mit csináltatok ott benn?- vontam kérdőre.

Nem válaszolt, csak visszanézett. De valahogy az a szilárd ellenállás, amit eddig mindig mutatott ellenem, eltűnt. Csak könnyeket láttam a szemeiben, könyörögve nézett rám. Zavartan pislogtam kettőt, és elengedtem. Mi van?

- Ne haragudj- csuklott el a hangja. - De...ööhh...csókolóztunk- szontyolodott el.

Éreztem, hogy megdermedek. Arcomra fagyott a zavartság, és csak bámultam rá. Nem akartam felfogni, hogy mit mondott.

- Nagyon haragszol?- pislogott nagyokat a könnyes szemeivel, és hozzám bújt. Szorosan ölelt meg, gyenge kis karjai- amikkel akkorákat tud ütni-, lágyan szorították meg a derekam, arcát a mellkasomba fúrta. Magától! Most már a döbbenettől nem tudtam megmozdulni. Végül gépiesen megsimogattam a hátát.

- Kérlek ne haragudj! Nem akartam, csak úgy jött...téged jobban szeretlek!

Mi a franc?! Magától mond ilyeneket? Ismerem én ezt a csajt? Eltoltam magamtól, és kutatva néztem az arcát.

- Mi az?- törölte meg a szemét.

- Ismerlek én téged?- kérdeztem. - Sose mondtad, hogy szeretsz! Meg sem öleltél még magadtól!

- Hátöööhhh- pirult el. - Itt az ideje! Akkor...nem haragszol?- kérdezte reménykedve.

Gondolatban felírtam magamnak, hogy KiKivel beszélgetnem kell, őt meg magamhoz öleltem újra, és felnevettem.

- Hogy haragudjak rád?- nevettem. - Olyan édes vagy...

- Pff...kikérem magamnak- csattant fel, és elhúzódott. Durcás arcot vágott. - Nem vagyok édes! Max cuki..nem, még az sem.

- Akkor mi vagy?

- Semmi- nyújtott nyelvet. - Hol van HynSeung? Számolnom kell vele...

Meglepetten néztem, aztán csak az emelet felé böktem. Zavartan láttam, hogy felrohan a lépcsőn, és fél perc múlva már csak hangos sikítozást, és Seungie sivalkodását lehetett hallani. Meg hogy Cho kiabál, és valamival püföli az említettet...

Mr. X

Szóval jön még valaki...hmmhmm...remek, egy lány...Tizenkilenc éves, drágaságom legjobb barátnője, remek. Tipikus lázadozó. Remek. Gyere csak! Ideje, hogy te is belekeveredj....veled fogok kezdeni! Készülj fel, Kwon Cho-min, ezt a menetet én viszem....

Minie

Mikor reggel felkeltem, egy iszonyú sikítás ébresztett. Összeugrottam, és oldalra nyúltam, de nem találtam magam mellett DooJoont. Pedig itt volt...rémülten ültem fel, és magamra kaptam egy pulcsit. Ledübörögtem a lépcsőn...és azt hittem elájulok....