Búvárkodás- kaland

Minie

Értetlenül néztem az arcát- vagy inkább a hátát-, végül vállat vontam. Annyira nem érdekelt, hogy foglalkozzak vele. DongWoon visszaérkezett a palackokkal meg a szemüvegekkel, és lassan mindenki felöltözött.
- Ki nem búvárkodott még?- tette fel a költői kérdést HyunSeung.
- Viccelsz? Minden évben- forgattam a szemem. - Ez az egyetlen jó dolog a tengerparti nyaraimban...
DooJoon rám nézett, de mikor viszonoztam a tekintetét, elfordult. Mi a franc baja van már? Nem értem...
- DooJoon...- kezdte Woonie, de a srác elhajtotta.
- Ne most!Menjünk...
Motorcsónakba szálltunk, úgy indultunk el. JunHyung vezetett, és ahogy haladtunk, mind egyre izgatottabbak lettünk. Hajamba belekapott a szél, és lehunytam a szemem. Magamba szívtam a tenger illatát, a friss levegőt. Anyának nem kell tudnia, hogy eljöttem...A banya utálta, ha búvárkodtam. Féltett. Csak tudnám mitől!Vigyáztam magamra, és soha nem egyedül mentem. Ezt hívják mások anyai szeretetnek...
- Itt jók leszünk, szerintem- mondta KiKi, amikor kellően tökéletesnek láttuk a terepet. Junny megállt, én meg fészkelődni kezdtem.
- Fel kéne osztanunk magunkat- vetette fel YoSeob lelkesen.

- Oké...akkor legyen két kettes, és egy hármas pár. Mit szóltok?- mosolygott Woonie.
Mindenki beleegyezett.
- Akkor én leszek DooJoonnal- tette haverja vállára a kezét JunHyung. Mindenki biccentett, csak az említett húzta a száját. DongWoon HyunSeunggal lett, így YoSeob-GiKwang és én kerültünk párba. Vidám lettem. A két hozzám legközelebb álló embert kaptam. Feltettük a szemüvegeket, leteszteltük a légzést.
- Kik mennek elsőnek?- kérdezte Junny.
- Mi- jelentkeztek HyunSeungék, és szépen hátrabukfenceztek. Egyre izgatottabb lettem. Mi jöttünk. YoSeob rám vigyorgott, legalábbis úgy láttam, és beültem közéjük.
- Mehet?
- Aham- bólogattak, és hátraugrottunk. Mint mindig, most is kicsit megszédültem, de aztán ahogy elmúlt, iszonyú boldogság tört rám. Imádtam ezt csinálni.
- Jól vagy?- úszott mellém YoSeobie.
- Aham- mosolyogtam, és elkezdtünk lefelé úszni. Itt nem volt olyan mély a víz, így a korallokat hamar elértük. Rengeteg színes hal, akik éppen HyunSeung alől menekültek.
- Hééé! Gyertek visszaaaaa!- kiabálta, és igyekezett utol érni őket. Nevetnem kellett. Leúsztam a fenékig, ott lézengtem. Kis csikóhalakat találtam, meg pici polipokat és rákokat. A tengeri sünöket széles ívben elkerültem. Brr...soha még egyszer!
- Cho-min! Elmegyek DongWoonnal, mert HyunSeung beszorult- kuncogott YoSeob. - KiKi marad, okés?

- Oké- bólogattam. - Meddig maradunk?
- A tartályok kibírják egy óráig is, úgyhogy maradhatunk nyugodtan- intett, és elúszott. Körbenéztem. Hirtelen valami meglökte a vállam. Odakaptam a fejem, és egy integető KiKivel találtam magam szembe.
- Sziaaaaaa- integettem neki vissza.
- Megnézzük ott a sziklánál azt a kis piros valamit?- mutatott egy égővörös állatra. Vagy korall volt? Nem tudtam eldönteni. Minden esetre elkezdtünk odáig lubickolni. Éreztem, hogy valami nem oké. A levegő, amit belélegeztem olyan...fullasztónak tűnt. Áhh, biztos csak régen csináltam már- nyugtattam magam. Odaértünk.
- Jéé, ez egy tengeri csillag- lepődött meg GiKwang, és nézegetni kezdte az állatot.
-Aham- bólogattam. Aztán hirtelen nem kaptam levegőt. Felhördültem, de a tüdőm nem jutott oxigénhez, csak fuldoklottam. A torkomhoz kaptam.
- Ki...Kii- leheltem.
- Cho! Jól vagy? Minden oké? Cho-min! Mi történt?!
- Nem...kapok...le...ve...-és nem láttam semmit.

DooJoon

Alig buktunk alá JunHyunggal, egyből kérdőre vont.
- Mi az isten bajod van?
- Semmi- vonogattam a vállam.
- Kivele!
Felsóhajtottam. Tudtam, hogy most jön majd a lecseszés, hogy miért menekültem el. De azért elmondtam neki mindent, amit hallottam, és ami nekem lejött. Meglepetésemre hallgatott.
- Szóval? Mit gondolsz? Túlreagáltam?- kérdeztem végül.
Megrázta a fejét.
- Nem. Ez szemét húzás volt GiKwangtól...
- Áhh- mondtam. - Inkább menünk fel, nincs most kedvem ehhez- jelentettem ki, és felfelé vettem az irányt. Felhúztam magam a csónak peremén, és leültem. Levettem a szemüveget és a bigyuszt kihúztam a számból. JunHyung is ledobta magáról a felszerelést.
- Akarod, hogy beszéljek vele?
- Ne- ráztam a fejem. - Ez a csónak már elment- sóhajtottam. - Ezt cseszhetem.
- Ne legyél már ennyire...
- Srácok! Van itt valaki? Segítsetek!!- hallottuk KiKi hangját. Odakaptam a fejem. Cho-mint tartotta a kezében, de a lány nem mozgott. Semmi. Még a mellkasa sem. Rémülten ugrottam oda, és húztam fel a csónakba. Gyorsan lekaptam róla mindent, hogy lássam az arcát. Nem lélegzett.
- Mi történt?- kérdezte JunHyung.
- Nem tudom, egyszer csak azt mondta, hogy nem kap levegőt...
- Cho! Hallasz? Cho-min! Hahó- pofozgattam finoman a pofiját. - Baszki, nem lélegzik- hajoltam oda a szájához. Hát, ezt nem egészen így képzeltem el... Ajkaimat az övére tapasztottam, és levegőt fújtam a tüdejébe. Kétszer. Háromszor. Semmi...

- Cho-min, kérlek- szöktek könnyek a szemembe. - Ne csináld ezt velem! Kérlek...Szeretlek, hallod? Gülüke szeretné, ha visszajönnél...kérlek...

Minie

Egy hatalmasat szippantottam a levegőből, hangtalanul. És hallani kezdtem...
- Cho-min, kérlek...Ne csináld ezt velem! Kérlek...Szeretlek, hallod? Gülüke szeretné, ha visszajönnél...kérlek...
Omo...mi van? Hol vagyok? Nem a vízben? És...DooJoon...szeret? Ez most komoly? Felnyitottam a szemem, és egy hatalmas, könnyes szem volt az első, amit megláttam. Egy hatalmas, könnyes, fekete szem. Ma már másodszorra látom sírni...
- Jól vagy?- vetette rám magát, és míg én ott feküdtem a csónak fenekén, ő ott feküdt rajtam, és ölelgetett. - Tudod, hogy megijesztettél? Soha, soha többé ne csináld ezt! Értetted?
Szólásra nyitottam a szám, de még levegőt sem vettem, hogy belekezdjek, már a szavamba vágott.
- Áhh, tudod mit? Nem érdekel!
Ajkai az enyémekre tapadtak, és vadul, mohón csókolt. Először nem csinált semmit, aztán megnyalta az alsó ajkam, és nyelvét a számba tolta. Én csak beletúrtam gyönyörű barna hajába, és szorosan lehunytam a szemem. Kit érdekel a világ? Szarom le!!!
Fogalmam sincs meddig voltuk így, csak arra lettem figyelmes, hogy hangos füttyögés és tapsolás hallatszik. Kinyitottam a szemem, de nem láttam honnan jön a hang, mert Joonie nagy szemei eltakartak előlem mindent. Belemerültem a pillantásába.
- Hűűű- nyögte ki végül.
- Oké, mostmár leszállhatsz rólam- toltam le magamról. Kissé fancsali képet vágott. Felültem. Egy csomó vigyorgó fej. JunHyung. GiKwang. HyunSeung. DongWoon. YoSeob. Uff...végignézték? Hurrá...

- Mi az? Koszos vagyok?- néztem végig magamon.
- Nem! Te csak szimplán lökött vagy- közölte velem Doojoon a hátam mögül.
- Gülüke...- mondtam komolyan, de a végébe belevigyorogtam. - Fogd be, most az egyszer- nevettem el magam.
- Oké, örüljünk az új...
- Ne mondd ki-kaptam oda a fejem Junnyra, aztán DongWoonra néztem. - Hogy lehet, hogy elfogyott a levegőm? Egy órányira elégnek kellett volna lennie...
- Fogalmam sincs...volt ott valami pasas, aki azt mondta, hogy ha megy velünk lány, neki ilyen palackot vigyek- vont vállat. - Biztos véletlenül elfelejtették utántölteni...

Mr. X

Tökéletes. És nem jöttek rá, hogy Én fúrattam ki azt a palackot. Muhahaaa! Drága kincsem, sok minden vár még rád, azt hiszem...azért az a csók, nem volt semmi- gondoltam. Szövődnek a szálak...helyes-helyes...és anyuci sem sejt semmit. Tökéletes...Perfect!