Minie
- Neeeeeee- sikítottam nevetve, és kapálózni kezdtem.
- Ne ficeregj, leejtelek- kuncogott DooJoon, és próbált lefogni- nem valami sikeresen.
Inkább csendben maradtam, amúgy is leértünk a nappaliba, ahol a srácok, oppa szülei, Aenny és anyám ültek. Érdeklődéssel vegyes mosolygással méregettek minket, mire leszálltam Gülüke karjaiból, és megpróbáltam járni. Féllábon odaugráltam a kanapéhoz, de hirtelen megcsúsztam. Egy másodpercig kalimpáltam a levegőben, és mindenki rémülten nézett rám, és akkor letettem a fájós lábam. Természetesen megint összecsuklott alattam, én pedig szép kecsesen seggre estem. Most viszont pokolian fájt a lábam, mintha késeket szúrkáltak volna bele.
- Kislányom!- ugrott oda anya, és felsegített. Én csak nyöszörögtem. nem akartam sírni ennyi ember előtt, de így is nagyon be kellett harapnom a szám. KiKi odalépett mellém, és aggódva kérdezte.
- Minden rendben? Jól vagy?
- P-persze- hebegtem, mert gyönyörű ajkai, amik még mindig megbabonáztak csak centikre voltak tőlem. Megborzongtam. Ae-cha rám mosolygott- láttam, hogy DooJoon idegesen méregeti
- Neeeeeee- sikítottam nevetve, és kapálózni kezdtem.
- Ne ficeregj, leejtelek- kuncogott DooJoon, és próbált lefogni- nem valami sikeresen.
Inkább csendben maradtam, amúgy is leértünk a nappaliba, ahol a srácok, oppa szülei, Aenny és anyám ültek. Érdeklődéssel vegyes mosolygással méregettek minket, mire leszálltam Gülüke karjaiból, és megpróbáltam járni. Féllábon odaugráltam a kanapéhoz, de hirtelen megcsúsztam. Egy másodpercig kalimpáltam a levegőben, és mindenki rémülten nézett rám, és akkor letettem a fájós lábam. Természetesen megint összecsuklott alattam, én pedig szép kecsesen seggre estem. Most viszont pokolian fájt a lábam, mintha késeket szúrkáltak volna bele.
- Kislányom!- ugrott oda anya, és felsegített. Én csak nyöszörögtem. nem akartam sírni ennyi ember előtt, de így is nagyon be kellett harapnom a szám. KiKi odalépett mellém, és aggódva kérdezte.
- Minden rendben? Jól vagy?
- P-persze- hebegtem, mert gyönyörű ajkai, amik még mindig megbabonáztak csak centikre voltak tőlem. Megborzongtam. Ae-cha rám mosolygott- láttam, hogy DooJoon idegesen méregeti
GiKwangot- , és elráncigált. Nyaka köré
vette a karom, és segített kimenni a szobából.
- Cho! Hova mentek?- pánikolt a boszorkány.
- Csak ki a partra...nyugi, remélhetőleg nem támad meg egy szörny sem...max a sirálykaki- húztam a szám, és barátnőmmel kifelé igyekeztünk. A homokban leültünk. Én csak meredten néztem a gyönyörű, nyugodt, tükörsima vizet. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, hogy valaki figyel. Minden lépésemről tud, és...akar tőlem valamit. De hogy miért éreztem ezt, arról fogalmam sem volt.
- Mi történt?- hajtottam a fejem Aenny vállára.
- Megtámadott egy cápa- mondta komoran. - Annyira megijedtünk! Komolyan...borzalmas volt látni, hogy beleájulsz a vízbe! De Gülüke hősies volt- nevetett fel. Erre felkaptam a fejem. Érdekesen nézhettem rá, mert zavartan kérdezte.
- Mi az?
- DooJoon hősies? Mert?- értetlenkedtem.
- Nem mondott neked semmit?- fordult felém Ae-cha, és kikerekedett szemekkel bámult rám.
Válaszul csak ráztam a fejem, és kérdőn néztem vissza.
- Hát miután elájultál- fogott bele izgatottan-, odaugrott hozzád, és kihúzott, aztán KiKi kezébe nyomott, és elkezdtünk kifelé úszni, mint a hülyék, mert a cápa jött utánunk. A sekély vízben Gülüke kiájult, GiKwang meg elvitt téged orvoshoz, mi meg Seungie-val szóltunk anyudnak.
- Seungie?- kuncogtam. - Már becézitek egymást?
Barátnőm a feje búbjáig elpirult, és inkább elfordította a fejét. Én az alsó ajkamra haraptam, hogy elfojtsam a nevetésem. Aztán magamhoz öleltem.
- Nyaaaaaajj, te bolond, mi lenne velem nélküled?
- És Én?! Tudod milyen volt azt hinni, hogy sose látlak többé mert egy hülye halban végzed?- háborgott, és visszaölelt.
- Tudod- kezdte hosszas hallgatás után. - Nagyon aranyosak vagytok DooJoonnal...
- De?- vágtam közbe, mert a hangsülya jelezte, hogy még nem fejezte be.
- De...nagyon féltékeny- húzta a száját. - És ezzel hosszú távon nagyon sokat fogsz szívni- jegyezte meg.
Én csak néztem a tengert, nem válaszoltam. Fejemben kattogtak a gondolatok. Rá kellett jönnöm, hogy igaza van...
DooJoon
A lányok egész délután a parton ücsörögtek, és nem jöttek be. Nekem meg nem volt pofám odatolakodni hozzájuk, ezért csak az ablakból néha kinéztem. Állandóan az járt a fejemben, hogy mi van, ha valaki szemet vet Cho-ra. Mi van ha megtetszik neki, és rámászik? Mi van ha...ha Cho-min viszont szereti? Felsóhajtottam. Erről nem akartam neki beszélni, mert még úgy venné le, hogy nem bízom benne. Pedig bízom benne! De...itt van GiKwang is. Valahányszor ránéz, a szemében ott van a sóvárgás, a vágyakozás, talán valami más is, amit nem akarok meglátni. Mindig ugrott ha kellett valami Cho-nak, és vele volt. Sajnos...sajnos. Valahányszor őt láttam vele és nem magamat, mardosott a féltékenység. Olyankor dühös voltam és legszívesebben felkaptam volna Cho-mint, hogy elrohanjak vele egy olyan helyre, ahol csak ő és én vagyunk. Csak mi ketten. Egymásnak.
Aztán ott volt a másik probléma is...Tudom, hogy Cho-val még csak max egy hete jöttünk össze, de...vele más volt a kapcsolatom, mint a többi lánnyal, akikkel eddig együtt voltam. ÚGY is. Kezdtem többet akarni tőle. Azt akartam, hogy végre teljesen birtokolhassam őt, hogy az enyém lehessen. Igen. Le akartam feküdni vele. De tudtam, hogy még várnom kell. Már az is boldogsággal töltött el, hogy tudtunk úgy csókolózni. Olyankor kizártuk a külvilágot, csak Mi voltunk. Együtt. Ketten. És hogy a múltkor olyan sokáig el is ment...az...kikészített. Felsóhajtottam, és elkaptam a szemem az ablakról. Cho-minék éppen felálltak, és nevetve léptek be a házba. Lesiettem a lépcsőn, és odaléptem hozzájuk. Szélesen mosolyogva néztem Cho-ra, aki kissé bizonytalanul szökdécselt oda hozzám. Magamhoz öleltem, arcom a hajába fúrtam, ő pedig a mellkasomba temette a sajátját.
- Cho! Hova mentek?- pánikolt a boszorkány.
- Csak ki a partra...nyugi, remélhetőleg nem támad meg egy szörny sem...max a sirálykaki- húztam a szám, és barátnőmmel kifelé igyekeztünk. A homokban leültünk. Én csak meredten néztem a gyönyörű, nyugodt, tükörsima vizet. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, hogy valaki figyel. Minden lépésemről tud, és...akar tőlem valamit. De hogy miért éreztem ezt, arról fogalmam sem volt.
- Mi történt?- hajtottam a fejem Aenny vállára.
- Megtámadott egy cápa- mondta komoran. - Annyira megijedtünk! Komolyan...borzalmas volt látni, hogy beleájulsz a vízbe! De Gülüke hősies volt- nevetett fel. Erre felkaptam a fejem. Érdekesen nézhettem rá, mert zavartan kérdezte.
- Mi az?
- DooJoon hősies? Mert?- értetlenkedtem.
- Nem mondott neked semmit?- fordult felém Ae-cha, és kikerekedett szemekkel bámult rám.
Válaszul csak ráztam a fejem, és kérdőn néztem vissza.
- Hát miután elájultál- fogott bele izgatottan-, odaugrott hozzád, és kihúzott, aztán KiKi kezébe nyomott, és elkezdtünk kifelé úszni, mint a hülyék, mert a cápa jött utánunk. A sekély vízben Gülüke kiájult, GiKwang meg elvitt téged orvoshoz, mi meg Seungie-val szóltunk anyudnak.
- Seungie?- kuncogtam. - Már becézitek egymást?
Barátnőm a feje búbjáig elpirult, és inkább elfordította a fejét. Én az alsó ajkamra haraptam, hogy elfojtsam a nevetésem. Aztán magamhoz öleltem.
- Nyaaaaaajj, te bolond, mi lenne velem nélküled?
- És Én?! Tudod milyen volt azt hinni, hogy sose látlak többé mert egy hülye halban végzed?- háborgott, és visszaölelt.
- Tudod- kezdte hosszas hallgatás után. - Nagyon aranyosak vagytok DooJoonnal...
- De?- vágtam közbe, mert a hangsülya jelezte, hogy még nem fejezte be.
- De...nagyon féltékeny- húzta a száját. - És ezzel hosszú távon nagyon sokat fogsz szívni- jegyezte meg.
Én csak néztem a tengert, nem válaszoltam. Fejemben kattogtak a gondolatok. Rá kellett jönnöm, hogy igaza van...
DooJoon
A lányok egész délután a parton ücsörögtek, és nem jöttek be. Nekem meg nem volt pofám odatolakodni hozzájuk, ezért csak az ablakból néha kinéztem. Állandóan az járt a fejemben, hogy mi van, ha valaki szemet vet Cho-ra. Mi van ha megtetszik neki, és rámászik? Mi van ha...ha Cho-min viszont szereti? Felsóhajtottam. Erről nem akartam neki beszélni, mert még úgy venné le, hogy nem bízom benne. Pedig bízom benne! De...itt van GiKwang is. Valahányszor ránéz, a szemében ott van a sóvárgás, a vágyakozás, talán valami más is, amit nem akarok meglátni. Mindig ugrott ha kellett valami Cho-nak, és vele volt. Sajnos...sajnos. Valahányszor őt láttam vele és nem magamat, mardosott a féltékenység. Olyankor dühös voltam és legszívesebben felkaptam volna Cho-mint, hogy elrohanjak vele egy olyan helyre, ahol csak ő és én vagyunk. Csak mi ketten. Egymásnak.
Aztán ott volt a másik probléma is...Tudom, hogy Cho-val még csak max egy hete jöttünk össze, de...vele más volt a kapcsolatom, mint a többi lánnyal, akikkel eddig együtt voltam. ÚGY is. Kezdtem többet akarni tőle. Azt akartam, hogy végre teljesen birtokolhassam őt, hogy az enyém lehessen. Igen. Le akartam feküdni vele. De tudtam, hogy még várnom kell. Már az is boldogsággal töltött el, hogy tudtunk úgy csókolózni. Olyankor kizártuk a külvilágot, csak Mi voltunk. Együtt. Ketten. És hogy a múltkor olyan sokáig el is ment...az...kikészített. Felsóhajtottam, és elkaptam a szemem az ablakról. Cho-minék éppen felálltak, és nevetve léptek be a házba. Lesiettem a lépcsőn, és odaléptem hozzájuk. Szélesen mosolyogva néztem Cho-ra, aki kissé bizonytalanul szökdécselt oda hozzám. Magamhoz öleltem, arcom a hajába fúrtam, ő pedig a mellkasomba temette a sajátját.
Mr.X
A tervem csődbe ment. Na megálljatok...nem baj. Van még ezer másik. Játszani akartok? Akkor játszunk...keményítsünk be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése