Mr.X
- Hozd- morogtam halkan.
A cápa a házilag betanított, vagy idomított állatom volt, és speciális méregfogakat operáltattam bele. Arra lett betanítva, hogy megmarja áldozatát, aztán óvatosan a elhozza nekem. Tökéletes lesz...remélem félnek annyira tőle, hogy nem mennek a közelébe segíteni a hercegnőn...
DooJoon
- Cho-min!- ordítottam.
A félelem a szívemet összerántva söpört végig rajtam. Ne! Őt ne!
- DooJoon!- kiáltott utánam HyunSeung, de nem érdekelt. Odaúsztam Cho-hoz, és finoman kimeltem az arcát a vízből. Sajnos a cápa ahelyett, hogy elúszott volna, egyre közeledett hozzá. A nyakam köré fontam Minie karjait, és igyekeztem kifelé, de az a dög a lábaimnál dörgölőzött. Idegesen néztem JunHyungra és a többiekre. Ae-cha zokogott, egyenesen HyunSeung mellkasába, DongWoont láttam, hogy befelé igyekszik egy idősebb emberrel a vízbe, YoSeob csak állt és nagyra tágult szemekkel nézett, KiKi meg kétségbeesetten és tehetetlenül csak Cho arcát figyelte. Most mit csináljak? Cho-min élete mindennél fontosabb nekem...Egyszerűen megpróbáltam még gyorsabban úszni. Egy kicsit sikerült lehagynom az állatot, de nem eléggé. Éppen csak elértem a többiekig.
- Vigyétek ki- adtam GiKwang karjaiba. Tudtam, hogy nála biztonságban lesz... - Gyerünk!
Egyszerre kezdtünk kifelé sietni. Így, hogy nem volt plusz terhem könnyebben tudtam haladni, de nagyon fáradt voltam. Ahogy a víz már csak combomig ért, és tudtam hogy a cápa ide már nem jön, már csak botladoztam. A kisebb vízben térdre estem a fáradtságtól, és zihálva kapkodtam levegő után. Homályosan láttam csak azt is, hogy KiKi tovább siet Cho-val, egyenesen ahhoz az idősebb pasashoz, akit DongWoon risztott. Több emlékem nincs, mert annyira kimerültem, hogy beledőltem a vízbe.
Minie
Először csak azt éreztem, hogy fekszem. Valami puhán. Aztán fokozatosan hallani, majd érzékelni kezdtem, és kinyitottam a szemem. A szobámban voltam, feltűnően nagy volt a csend. Kissé felemeltem a fejem, vettem egy mély levegőt. A tüdőmet égette, marta a só, amivel tele lett. Kín volt levegőt venni. A szobámban nem volt senki, csend és béke honolt. Óvatosan elfordítottam a fejem oldalra. Mellettem DooJoon feküdt, elég sápadtnak és nyúzottnak tűnt. Nem volt szívem felkelteni, hogy mi történt már megint. Lehet, hogy csak álmodtam a cápát?
A lábamat kezdtem vizsgálni. Be volt kötve jó vastagon, szóval...megtörtént. A francba is! Kikászálódtam az ágyból, és ránehezedtem a lábamra, de összecsuklott alattam. Nem is éreztem, csak azt, hogy bizsereg. Nagyon fájt...Mérgező cápa? De hát olyan nincs is! Inkább leültem az ágy szélére, mert nem akartam oppát felébreszteni a bénázásommal. Csak néztem az arcát, és gyönyörű ajkait. Vajon hány barátnője volt előttem?- töprengtem. Be kellett vallanom, hogy nem érdekel. Elmosolyodtam, és finoman megsimogattam. Meglepetésemre megmozdult, és elkapta a kezem, és a szájához húzva megpuszilta.
- Hogy vagy?- motyogta álmosan.
- Aludj...majd utána beszélgetünk- suttogtam.
- Gyere ide- kérte aranyosan.
Naná, hogy nem kellett kétszer mondania. Egyből mellé bújtam, és befészkeltem magam a karjai közé. Magához ölelt, és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
- Hány csajod volt eddig?- suttogtam a fülébe, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nem mindegy? És neked hány pasid?- nyitotta ki az egyik szemét. Fürkészve nézte az arcom, de eldöntöttem, hogy nem mondom meg neki, ameddig ő sem.
- Nem mindegy?- kacsintottam.
- Nem- vágta rá ingerülten. Ez a hang nem tetszett, el is fintorodtam. - Bocs...illetve...légyszi mondd el- hajolt közelebb hozzám, és megcsókolt. Ajkait követelőzve nyomta az enyémekre, és a számba motyogta tovább.
- Kérlek! Csak egy számot mondj...egy...aprócska...sz...
Belefojtottam a további részt, mert a nyelvem a szájába került. Erre már felébredt! Átfordult velem, megint én voltam alul, és végigsimított az arcomon. Lábaival leszorította a csípőm, gyakorlatilag rajtam ült. A kezei vándorútra indultak, és most kivételesen hagytam magam. Meg is lepődött, de folytatta. A pólóm alá csúszott a keze, és a hasamat cirógatta, közben pedig egymás ajkait faltuk.A derekamat és a hasamat simogatta, de nem ment tovább. Én már rég megszabadítottam a pólójától, és gyönyörű kidolgozott testét figyeltem. Elámultam mennyire izmos.
- Mondj egy számot- húzódott el. Elnevettem magam.
- Hét- vigyorogtam kajánul.
- Mennyi?- kerekedtek el a szemei. - Hét? Akkor nyolcan, velem együtt kilenen smároltak le?- hüledezett.
Elkapott a röhögőgörcs. Csak rázkódtam, és nem bírtam abbahagyni.
- Bolond vagy oppa- kuncogtam. - És te?
- Négy- húzta a száját.
- Nem rossz- gondolkoztam. De nem jutottam valami sokra, mert egyből lecsapott a számra, és megint átfordultunk. Most én voltam fölül. Kihasználtam ahelyzetet, és felugrottam, aminek következtében összecsuklott a lábam, és eltaknyoltam a szőnyegen.
- Aúú- nyöszörögtem.
- Cho-min! Jól vagy?!- szökkent oda hozzám, és felhúzott. Szorosan megölelgetett.
DooJoon
- Hozd- morogtam halkan.
A cápa a házilag betanított, vagy idomított állatom volt, és speciális méregfogakat operáltattam bele. Arra lett betanítva, hogy megmarja áldozatát, aztán óvatosan a elhozza nekem. Tökéletes lesz...remélem félnek annyira tőle, hogy nem mennek a közelébe segíteni a hercegnőn...
DooJoon
- Cho-min!- ordítottam.
A félelem a szívemet összerántva söpört végig rajtam. Ne! Őt ne!
- DooJoon!- kiáltott utánam HyunSeung, de nem érdekelt. Odaúsztam Cho-hoz, és finoman kimeltem az arcát a vízből. Sajnos a cápa ahelyett, hogy elúszott volna, egyre közeledett hozzá. A nyakam köré fontam Minie karjait, és igyekeztem kifelé, de az a dög a lábaimnál dörgölőzött. Idegesen néztem JunHyungra és a többiekre. Ae-cha zokogott, egyenesen HyunSeung mellkasába, DongWoont láttam, hogy befelé igyekszik egy idősebb emberrel a vízbe, YoSeob csak állt és nagyra tágult szemekkel nézett, KiKi meg kétségbeesetten és tehetetlenül csak Cho arcát figyelte. Most mit csináljak? Cho-min élete mindennél fontosabb nekem...Egyszerűen megpróbáltam még gyorsabban úszni. Egy kicsit sikerült lehagynom az állatot, de nem eléggé. Éppen csak elértem a többiekig.
- Vigyétek ki- adtam GiKwang karjaiba. Tudtam, hogy nála biztonságban lesz... - Gyerünk!
Egyszerre kezdtünk kifelé sietni. Így, hogy nem volt plusz terhem könnyebben tudtam haladni, de nagyon fáradt voltam. Ahogy a víz már csak combomig ért, és tudtam hogy a cápa ide már nem jön, már csak botladoztam. A kisebb vízben térdre estem a fáradtságtól, és zihálva kapkodtam levegő után. Homályosan láttam csak azt is, hogy KiKi tovább siet Cho-val, egyenesen ahhoz az idősebb pasashoz, akit DongWoon risztott. Több emlékem nincs, mert annyira kimerültem, hogy beledőltem a vízbe.
Minie
Először csak azt éreztem, hogy fekszem. Valami puhán. Aztán fokozatosan hallani, majd érzékelni kezdtem, és kinyitottam a szemem. A szobámban voltam, feltűnően nagy volt a csend. Kissé felemeltem a fejem, vettem egy mély levegőt. A tüdőmet égette, marta a só, amivel tele lett. Kín volt levegőt venni. A szobámban nem volt senki, csend és béke honolt. Óvatosan elfordítottam a fejem oldalra. Mellettem DooJoon feküdt, elég sápadtnak és nyúzottnak tűnt. Nem volt szívem felkelteni, hogy mi történt már megint. Lehet, hogy csak álmodtam a cápát?
A lábamat kezdtem vizsgálni. Be volt kötve jó vastagon, szóval...megtörtént. A francba is! Kikászálódtam az ágyból, és ránehezedtem a lábamra, de összecsuklott alattam. Nem is éreztem, csak azt, hogy bizsereg. Nagyon fájt...Mérgező cápa? De hát olyan nincs is! Inkább leültem az ágy szélére, mert nem akartam oppát felébreszteni a bénázásommal. Csak néztem az arcát, és gyönyörű ajkait. Vajon hány barátnője volt előttem?- töprengtem. Be kellett vallanom, hogy nem érdekel. Elmosolyodtam, és finoman megsimogattam. Meglepetésemre megmozdult, és elkapta a kezem, és a szájához húzva megpuszilta.
- Hogy vagy?- motyogta álmosan.
- Aludj...majd utána beszélgetünk- suttogtam.
- Gyere ide- kérte aranyosan.
Naná, hogy nem kellett kétszer mondania. Egyből mellé bújtam, és befészkeltem magam a karjai közé. Magához ölelt, és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
- Hány csajod volt eddig?- suttogtam a fülébe, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nem mindegy? És neked hány pasid?- nyitotta ki az egyik szemét. Fürkészve nézte az arcom, de eldöntöttem, hogy nem mondom meg neki, ameddig ő sem.
- Nem mindegy?- kacsintottam.
- Nem- vágta rá ingerülten. Ez a hang nem tetszett, el is fintorodtam. - Bocs...illetve...légyszi mondd el- hajolt közelebb hozzám, és megcsókolt. Ajkait követelőzve nyomta az enyémekre, és a számba motyogta tovább.
- Kérlek! Csak egy számot mondj...egy...aprócska...sz...
Belefojtottam a további részt, mert a nyelvem a szájába került. Erre már felébredt! Átfordult velem, megint én voltam alul, és végigsimított az arcomon. Lábaival leszorította a csípőm, gyakorlatilag rajtam ült. A kezei vándorútra indultak, és most kivételesen hagytam magam. Meg is lepődött, de folytatta. A pólóm alá csúszott a keze, és a hasamat cirógatta, közben pedig egymás ajkait faltuk.A derekamat és a hasamat simogatta, de nem ment tovább. Én már rég megszabadítottam a pólójától, és gyönyörű kidolgozott testét figyeltem. Elámultam mennyire izmos.
- Mondj egy számot- húzódott el. Elnevettem magam.
- Hét- vigyorogtam kajánul.
- Mennyi?- kerekedtek el a szemei. - Hét? Akkor nyolcan, velem együtt kilenen smároltak le?- hüledezett.
Elkapott a röhögőgörcs. Csak rázkódtam, és nem bírtam abbahagyni.
- Bolond vagy oppa- kuncogtam. - És te?
- Négy- húzta a száját.
- Nem rossz- gondolkoztam. De nem jutottam valami sokra, mert egyből lecsapott a számra, és megint átfordultunk. Most én voltam fölül. Kihasználtam ahelyzetet, és felugrottam, aminek következtében összecsuklott a lábam, és eltaknyoltam a szőnyegen.
- Aúú- nyöszörögtem.
- Cho-min! Jól vagy?!- szökkent oda hozzám, és felhúzott. Szorosan megölelgetett.
DooJoon
- Mi történik velem? csuklott el a hangja.
- Fogalmam sincs...de ez már nem normális! Az orvos szerint a cápának beépített fogai voltak, vagyis...operáció által kerültek a szájába. Nincsen mérgező cápa...Valaki rád küldhette.
- Vagy csak elszökött valahonnan...
- Kizárt. A környéken nincs ilyen. És ez egy idomított állatnak tűnt...
Cho nem szólt semmit, csak a lábát birizgálta. Felsóhajtottam.
- Szeretlek, ugye tudod?
- Igen- bólintott, és a fülemhez hajolt. - Én is téged- súgta bele. Elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Egyébként te vagy az egyetlen olyan lány az eddigi barátnőim közül, akitől...többet is akarok- ismertem be elvörösödve. Elhúzódott, és engem kezdett fürkészni, mire lesütöttem a szemem.
- Olyan édes vagy- nevetett, és megpuszilt. - Egyébként nem vagy egyedül...De most segíts, kérlek lemenni, mert éhen halok- jelentette ki, és lemászott rólam, hogy fel tudjak állni. Nem akartam vacakolni vele, egyszerűen az ölembe kaptam, és úgy vittem le a lépcsőn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése