Reggel olyan nehezemre esett kinyitni a szemem, mint felemelni egy háromszáz kilós követ. Sokáig küszködtem, hogy sikerüljön, de végül legyőztem az ellenséges lekoppanó szemhéjakat. Oldalra billentettem a fejem, és majdnem felsikítottam. Mi ez?!!!! Mit keres ez itt?! Gülüke az ágyamban?! Mi van?! Erőltettem az agyam, hogy mi történt, de nem emlékeztem, csak arra, hogy részeg volt, és összevesztünk...uhh...ez az álmosság kikészít! Gyorsan felültem, és rémülten bámultam rá, mire bevillant. Igen, hazajöttünk, és bejött a szobámba...és leült az ágyra. Magához húzott, én meg biztos bealudtam. Remek. Gülüke...azok után, hogy annyira gonosz volt!
Óvatosan, hogy fel ne ébresszem, szemrevételeztem. Az arca nyugodt volt, gyönyörű ajkai enyhén eltávolodtak egymástól. Szempillái a bőrét súrolták, és én akaratlanul is elmosolyodtam. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Pff...annak ellenére, hogy egy hülye Gülüke... Imádtam. De ezt még gondolatban is szoknom kellett...na majd ma! Felhívom Aenny-t, és megmondom neki a meglepijét. Már előre örültem. Felálltam, hogy megkerülve az ágyat leguggoljak DooJoon elé, és onnan nézzem. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém. Lábujjhegyen odaléptem, de véletlenül a lábam beakadt valamibe. Hangtalanul felsikítottam, hadonásztam, próbáltam megtartani az egyensúlyom- naná, hogy nem sikerült.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ült fel azonnal, mire összefejeltünk. Én hátraestem, szép kecsesen a fenekemre, ő meg csak ott ült, és masszírozta a homlokát.
- Áúú! Finomabban nem lehetne?!- förmedtem rá.
- Finomabban?! Te ugrottál rám!- replikázott. - A frászt hozod az emberre! Éppen tök szépet álmodtam- durcizott be. - Minek keltettél fel?
- Ugrottam?- háborodtam fel. - Ugrottam?! Estem drágám, estem- fortyogtam.
- Drágám?- hüledezett. - Nem ismerlek- kelt fel, és az ajtó felé botorkált.
Na püff neki- gondoltam. Ezt elbasztad Cho- húztam a szám, és utána slattyogtam. A földszinten kellemetlen meglepetésben volt részem- a srácok mind ott ültek a kanapén, és valamit nagyon diskuráltak. JunHyung felkapta a fejét, mikor hallotta, hogy jövünk. Ahogy meglátta, hogy Gülüke után én jövök, sejtelmes vigyor terült szét az arcán.
- Jó reggelt- vigyorgott, mint a tejbetök. - Kellemes éjszakátok volt?- nyomta meg a kellemes szót.
- Kuss- morogtam.
- Drágám- dünnyögte DooJoon.
- Mi van? Nekem mondtad?- rökönyödött meg Junny.
- Hosszú- rázta a fejét, és a konyhába ment. Én meg utána. Inkább ő, mint a piszkálódó megjegyzések... A szekrényből előhalásztam egy tálkát, tejet és kukoricapelyhet. tudom, nem valami tartalmas, de nem igazán voltam éhes. Doojoon valami curry-félét tömött a szájába, mikor meglátta mit eszem, felhorkant- néhány morzsa társaságában.
- Disznó- mordultam rá, és unottan rágcsálni kezdtem a kajám.
- Azt a szart eszed?- kérdezte hitetlenkedve.
- Hagyjál már békén!
Ekkor tűnt fel, hogy a másik szobában a fiúk mennyire csendben vannak. Remek. Miiiééééért?! Inkább tovább ettem, majd gyorsan a mosogatóba dobtam a tányérom. Végig magamon éreztem a pillantását, de nem akartam tudomásul venni. Nem érdekel. Csak azért sem! elindultam kifelé, mikor visszarántott a csuklómnál fogva.
- Nincs kedved...
- Nincs- vágtam rá, és inkább kifelé indultam. Szálljon már le rólam! Pff... A konyhaajtóban azonban YoSeob vigyorogva az utamat állta. Annyira ideges voltam, hogy nagyon vissza kellet fognom magam. Még a végén nekimegyek!
- Nincs kedvetek eljönni búvárkodni?
- Búvárkodni?- csillantak fel a szemeim. - Deee!- örvendeztem. - Mikor?
- Most- mosolygott YoSeobie.
- Yepp, megyek- toltam félre, és a szobám felé indultam. Láttam, hogy KiKi feláll, és utánam jön. Felcaplattam az emeletre, és kutakodni kezdtem a fiókban. Megtaláltam viszonylag hamar a búvárruhám, és a fürdőben átoltöztem. Francba! Nem tudom felhúzni a cipzárt...áhh... Visszasiettem a szobámba, ahol KiKi az ágyamon ült.
- Szia- mosolyogtam rá, és pakolászni kezdtem, úgy, hogy a fél hátam még csupasz volt. Uff...ekkora hülyét mint én!
- Sz-szia- hebegte meglepetten.
- Segítesz?- álltam oda elé, és oldalra húztam a hajam. Egy pillanatig hezitált, de aztán megéreztem ujjait a bőrömön, ahogy a cipzárral vesződik.
- Beragadt- sziszegte, és tépni kezdte felfelé.
- M-mindjárt- lihegte, és elkezdte piszkálni, hogy feljebb húzhassa. - Áááhh, megőrülők tőle! Nem tudooom!
- Dehogynem! Annyira nem nehéz...aish...
- Egy pillanat...így ni- húzta fel. Elégedetten elmosolyodtam, és megnéztem magam a tükörben. Remek.
- Köszi- mosolyogtam rá, visszamentem a fürdőbe, hogy levegyem. Gyorsan átöltöztem pólóba és shortba.
- Ez most mire volt jó?- hallottam egy hangot. Oda fordultam. DongWoon támaszkodott az ajtókeretnek, és dühösen nézett rám.
- Micsoda?- lepődtem meg.
- Mit csináltál KiKi-vel?
- Felhúzta nekem a cipzárt, mert beragadt- értetlenkedtem. - Miről beszélsz?
Láttam, hogy elsápad, és hátat fordítva nekem elrohant. Zavartan néztem utána, és vállat vonva felkaptam a tuhát, hogy elinduljak kifelé. A lépcső alján HyunSeung várt mosolyogva.
- Jössz?
- Aham- bólintottam.
DooJoon
Miután Cho-min elhúzott átöltözni, YoSeob felém fordult, hogy nekem nincs e kedvem. Csak egy biccentéssel válaszoltam, és betettem a mosogatóba a tányért. Elindultam a mosdó felé, de láttam, hogy ahogy Cho elindul felfelé, GiKwang követi. Összeszűkült szemekkel én is felfelé vettem az irányt. Óvatosan az ajtóhoz osontam.
- Beragadt- sziszegte KiKi.
- Ne bénázz már! Siess! Áúú! Ez fáj! Finomabban!
Éreztem, hogy elsápadok. Mi ez? Mit művelnek ezek?!
- M-mindjárt- lihegte. - Áááhh, megőrülők tőle! Nem tudooom!
- Dehogynem! Annyira nem nehéz...aish...
Nem akartam többet hallani. Elég volt. Miért rögtön a legrosszabbra gondolsz?- kérdeztem magamtól, miközben lerohantam a lépcsőn, és fellöktem HyunSeungot.
- Hééé! Óvatosabban!
- Bocs- vetettem oda.
- Mi van?- kapta el a vállam DongWoon.
- GiKwang- morogtam, és kirohantam a partra. Fejemben cikázott a sok gondolat. Azt hittem tudja, hogy látszik rajtam, hogy...áhh! Miért is látszana?! Hiszen utálom ezt a csajt. Igen, utálom. Tényleg csak egy hülye liba! Ez..kész... Idegesen járkáltam fel-alá a napon, és a hajamba túrtam.
- A büdös francba!- ordítottam egyet, és nem bírtam visszafolytani a könnyeimet.
Minie
- Mi a baja van DongWoonnak?- kérdeztem, mikor elindultunk HyunSeunggal.
- Fog sincs- vont vállat. Mellénk csapódott YoSeob és JunHyung is, KiKi már előre ment. Ekkor láttuk meg a parton DooJoont, aki idegesen járkált fel-alá, és a haját tépte. Junny összeszűkült szemekkel nézett rá, én meg csak a szemem forgattam. Ez mindig talál valamit, amin idegeskedhet? Időközben átöltöztem még egyszer- nem tudom mi értelme volt igazándiból-, és most búvárkodásra készen álltam. Megbeszéltük, hogy Woonie elmegy szemüvegekért, és palackokért, mi meg megvárjuk a parton. Lassan odaértünk Gülükéhez.
- Mi bajod van már?- kérdeztem.
Megállt, rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel, amikben könnyek csillogtak.
- Te...te...sírsz?- lepődtem meg. Nem érdekelt, hogy ott vannak a többiek is. Nem érdekelt. Nem létezett akkor már olyan hogy ők. Csak én voltam. Én és ő. - Miért sírsz?
- Nekem kéne! Nekem kellett volna- suttogta, és elfordult tőlem. Elképedve néztem rá, majd zavartan a többiekre, akik minket néztek felváltva, értetlenül.
- Mit?
- Tudod te azt...
- Megint...megint..áhh, nem érdekes. Húzzunk már be a vízbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése