Mr. X
Kibámultam a kabin ablakán. Közel van a cél...elmondhatatlanul közel. Már a markomban van, bármikor elkaphatom, csak a megfelelő alkalomra van szükségem. Egy jól elkészített terv...szerencse, hogy Jim ellopta nekem még régebben a hajó tervrajzát. Jim, akiről kiderült, hogy Daniel, és Cho-minnel járt régen...szóval azért ragaszkodott ennyire ehhez a munkához! Hogy újra a lány közelében lehessen...Hmm...vannak még terveim- gondoltam magamban elégedetten. Daniel nem kért mást fizetségül, mint a lányt. Felőlem viheti...azt csinál vele amit akar. Elégedetten újabb szivarra gyújtottam. Bombabiztos terv, bombabiztos ember. A szerénység sosem volt erős oldalam- néztem a csillámló vizet. Kisétáltam a fedélzetre, majd a korlátnak támaszkodtam. Hirtelen lépteket hallottam. Ááá! Az a fiú...Elmosolyodtam. Mikor elhaladt mellettem biccentettem neki egy aprót. Meglepetten megállt, és felém fordult.
Kibámultam a kabin ablakán. Közel van a cél...elmondhatatlanul közel. Már a markomban van, bármikor elkaphatom, csak a megfelelő alkalomra van szükségem. Egy jól elkészített terv...szerencse, hogy Jim ellopta nekem még régebben a hajó tervrajzát. Jim, akiről kiderült, hogy Daniel, és Cho-minnel járt régen...szóval azért ragaszkodott ennyire ehhez a munkához! Hogy újra a lány közelében lehessen...Hmm...vannak még terveim- gondoltam magamban elégedetten. Daniel nem kért mást fizetségül, mint a lányt. Felőlem viheti...azt csinál vele amit akar. Elégedetten újabb szivarra gyújtottam. Bombabiztos terv, bombabiztos ember. A szerénység sosem volt erős oldalam- néztem a csillámló vizet. Kisétáltam a fedélzetre, majd a korlátnak támaszkodtam. Hirtelen lépteket hallottam. Ááá! Az a fiú...Elmosolyodtam. Mikor elhaladt mellettem biccentettem neki egy aprót. Meglepetten megállt, és felém fordult.
- Találkoztunk már?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem hinném- mosolyodtam el. Illetve te nem tudsz róla...
- Értem...hogy hogy nem alszik?- lépett mellém, ő is a korlátra könyökölt. - Nem is tudtam, hogy utazik a családokon kívül más is...
- Óó, a kapitány jó ismerősöm- hazudtam. - És te? Hogy hogy nem alszol?
- Csak a...barátnőm mondott valamit, ami miatt kicsit sokkot kaptam- sóhajtott. A kezét bámulta. - És eljött az ideje, hogy beszéljek valakivel, de fogalmam sincs mit mondjak neki...
Valamiért megsajnáltam a fiút. Pedig nem vagyok egy hű de emberekkel együttérző típus...ennek ellenére megfogott valami a srácban. Klassz csávó volt, és pont a lányhoz illett. Elgondolkoztam...lehet, hogy Daniel nem kapja meg amit akar...
DooJoon
Nem értettem, hogy miért mondom el ennek az embernek a problémáim, de mivel appa szinte sosem ér rá, hogy meghallgasson, jól esett egy férfinak kiönteni a szívem. Oké Cho, de...az nem ugyan az. Ő lány. Nem ért meg úgy...és ez az ember meglehetősen kedvesnek tűnt. Szimpatikus mosollyal, és...állj. Annyira..ismerős vonásai voltak...Ki lehet ez?- töprengtem tovább.
- Hmm...az igazat- válaszolta hosszú hallgatás után. Elmosolyodott, ahogy ráemeltem a tekintetem.
- Bár olyan könnyű lenne...és itt van a barátnőm is- folytattam. Ha már elkezdtem...
- Mi van vele?- rágcsálta a szivarját a fazon.
- Kezdek nehezen bírni magammal- tértem ki a konkrét válaszadás alól. - Mégis...miatta képes vagyok rá. Csak a saját érzelmeimet nem tudom kontrollálni sokszor. A féltékenységet főleg, úgy érzem. Azzal van a legtöbb bajom- fújtam egyet. Lelki szemeim előtt Cho-min gyönyörű pofija lebegett, mire megborzongtam. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon.
- Értem.
Hallgattunk. Aztán ellöktem magam a korláttól, és a pasasra bámultam.
- Köszönöm. Jó éjt!
- Jó éjt- biccentett, és tovább kémlelte a vizet.
Én tovább folytattam az utamat a kabinok felé. Nagy nehezen odataláltam, ahol a srácok laktak. Hányas is az Ő szobája? Áá, ez lesz az...Kettő halkat koppantottam az ajtón, mire az kinyílt. GiKwang kócos feje kukucskált ki álmos szemekkel, amik hatalmasra tágultak ahogy megpillantottak. Úgy látszik ma mindenkit felverek...
- Szia- mosolyogtam erőltetetten. - Beszélhetnénk?
- S-szia! P-persze! Gyere csak be- pislogott még mindig meglepetten.
Szorongva trappoltam be a kabinba. Leültem az ágya szélére, mire ő mellém huppant.
- Bocs, hogy felébresztettelek- bámultam a kezemet.
- Semmi- ásított. - De ha már itt tartunk, miért is keltettél fel?
- Nem hinném- mosolyodtam el. Illetve te nem tudsz róla...
- Értem...hogy hogy nem alszik?- lépett mellém, ő is a korlátra könyökölt. - Nem is tudtam, hogy utazik a családokon kívül más is...
- Óó, a kapitány jó ismerősöm- hazudtam. - És te? Hogy hogy nem alszol?
- Csak a...barátnőm mondott valamit, ami miatt kicsit sokkot kaptam- sóhajtott. A kezét bámulta. - És eljött az ideje, hogy beszéljek valakivel, de fogalmam sincs mit mondjak neki...
Valamiért megsajnáltam a fiút. Pedig nem vagyok egy hű de emberekkel együttérző típus...ennek ellenére megfogott valami a srácban. Klassz csávó volt, és pont a lányhoz illett. Elgondolkoztam...lehet, hogy Daniel nem kapja meg amit akar...
DooJoon
Nem értettem, hogy miért mondom el ennek az embernek a problémáim, de mivel appa szinte sosem ér rá, hogy meghallgasson, jól esett egy férfinak kiönteni a szívem. Oké Cho, de...az nem ugyan az. Ő lány. Nem ért meg úgy...és ez az ember meglehetősen kedvesnek tűnt. Szimpatikus mosollyal, és...állj. Annyira..ismerős vonásai voltak...Ki lehet ez?- töprengtem tovább.
- Hmm...az igazat- válaszolta hosszú hallgatás után. Elmosolyodott, ahogy ráemeltem a tekintetem.
- Bár olyan könnyű lenne...és itt van a barátnőm is- folytattam. Ha már elkezdtem...
- Mi van vele?- rágcsálta a szivarját a fazon.
- Kezdek nehezen bírni magammal- tértem ki a konkrét válaszadás alól. - Mégis...miatta képes vagyok rá. Csak a saját érzelmeimet nem tudom kontrollálni sokszor. A féltékenységet főleg, úgy érzem. Azzal van a legtöbb bajom- fújtam egyet. Lelki szemeim előtt Cho-min gyönyörű pofija lebegett, mire megborzongtam. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon.
- Értem.
Hallgattunk. Aztán ellöktem magam a korláttól, és a pasasra bámultam.
- Köszönöm. Jó éjt!
- Jó éjt- biccentett, és tovább kémlelte a vizet.
Én tovább folytattam az utamat a kabinok felé. Nagy nehezen odataláltam, ahol a srácok laktak. Hányas is az Ő szobája? Áá, ez lesz az...Kettő halkat koppantottam az ajtón, mire az kinyílt. GiKwang kócos feje kukucskált ki álmos szemekkel, amik hatalmasra tágultak ahogy megpillantottak. Úgy látszik ma mindenkit felverek...
- Szia- mosolyogtam erőltetetten. - Beszélhetnénk?
- S-szia! P-persze! Gyere csak be- pislogott még mindig meglepetten.
Szorongva trappoltam be a kabinba. Leültem az ágya szélére, mire ő mellém huppant.
- Bocs, hogy felébresztettelek- bámultam a kezemet.
- Semmi- ásított. - De ha már itt tartunk, miért is keltettél fel?
- Igen, ezt tudom...de miről?
Hirtelen magamhoz öleltem, jó szorosan. Éreztem, hogy meleg könnyek csorognak végig az arcomon. Annyira igazságtalan voltam vele!
- Köszönöm- suttogtam halkan.
Visszaölelt, de tudtam, hogy fogalma sincs róla miről beszélek.
- Ööö...nincs mit...
Elhúzódtam, megtöröltem a szemem.
- Tényleg...Cho-min elmondta, hogy...lemondtál róla...Miattam...És bocsánatot akarok kérni azért, hogy annyira undokul viselkedtem veled, amikor megtudtam, hogy szereted. Bár az a csók azért kicsit húzós volt, de...- abbahagytam, mert láttam hogy mennyire vörös.
- Nézd, DooJoon...- kezdte. - Én nagyon szeretem Őt. De mivel tudom, hogy neked mennyivel többet jelent ez, ezért...érted- bólintottam. Értettem. Nagyon is...
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy remélem boldogok lesztek együtt, és te meg tudod neki adni azt, amit én nem.
- Köszönöm...
Minie
Amikor oppa elment sóhajtva terültem el az ágyamon. Végre megbeszélik...Végre!Hátha befejezik ezt az egészet. Csak feküdtem és bámultam a plafont. Most mi legyen?
Kopogtak.
- Tessék!- kiabáltam ki.
- Cho! Gyere gyorsan!
Villámgyorsan felültem.
- Aenny! Valami baj van?
- Nem, de gyere már!- rángatott izgatottan. Kiráncigált a kabinból, csak rohantunk végig, le a lépcsőn, aztán a kis báron át egy luxusszobába jutottunk. Myeongdo és Hyun-sil már ott ültek, érdeklődve.
- Mi van?- kérdeztem értetlenül.
- Csajos esteeeee- szökdécselt Ae-cha. Nevetve néztük, aztán leültünk a földre a kényelmes, kerek párnákra.
- Oké..miről fogunk beszélgetni?
- Hmm...én...- kezdtem volna, amikor valamit meghallottam, amit nem kellett volna. - Egy pillanatra bocs- álltam fel mosolyogva. Silie és Myeonie értetlenül pislogtam, Aenny csak elvolt. Kimentem az ajtón, így már tisztábban hallottam.
- Elment?
- Nem tudom...
- JunHyung, DongWoon, mit kerestek itt?- léptem melléjük hirtelen. - Ohh! HyunSeung...te is?! Sicc!- pirítottam rájuk.
- De Choooo- nyafizott Seungie. - Ae-cha csak hirtelen elszaladt...pedig olyan jól aludtam! Plüssmaci helyett ő százszor jobb!
Elmosolyodtam. A srácok arcán mind izgalom tükröződött, akkor most zavarjam el őket? Dilemmába estem. Igen vagy ne? A számat rágtam, ők meg hatalmas bociszemekkel méregettek.
- Jó, oké, mehettek- forgattam meg a szemem. - Én elmegyek aludni- sóhajtottam.
- Oké, szia- viharzott el mindegyikőjük. Egy hatalmas sóhaj kíséretében leguggoltam a fal tövébe. Megint...Megint miért csak Ő nincs itt? Mindenkinek a szerelme tud erről a találkáról, csak DooJoon nem...
- Minden rendben?- hallottam egy hangot. Felkaptam a fejem. Daniel...? Ez meg hogy kerül ide?
- Te meg...- néztem nagyot.
- Csak ide szólt a jegyem- mosolygott. Az arca már lohadni kezdett, de még elég ijesztően festett. Több lila folt és zúzódás csúfította el. Akaratlanul nyúltam oda, és simítottam meg a sebeit. Érintésemre lehunyta a szemeit, és vett egy mély levegőt.
- Ne haragudj- súgta.
- Ohh, semmi baj- húztam el a kezem, de elkapta a csuklóm. Meglepetten néztem rá. Engem bámult azokkal a hatalmas szemeivel.
- Komolyan mondtam...nem kellett volna annyira szemétnek lennem veled. És nem kellett volna felhúznom a...barátodat- rándult meg az arca, ahogy kimondta. Felsóhajtottam.
- Sajnálom. Tényleg...de...tudod, hogy mi már régóta nem vagyunk együtt.
- Tudod csak egy dolog vígasztal- vágott közbe. - Hogy egyszer még úgyis velem leszel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése