Legend of Sea

Minie

DooJoon őrjöngve kiviharzott a szobából, én meg felpattantam és utána rohantam.
- Oppa!
- Ne hívj így!- kiabált rám.
- De...DooJoon...kérlek...hallgass meg...- könyörögtem, de nem állt meg, csak hosszú léptekkel ment előre. Már-már futnom kellett ha lépést akartam vele tartani.
- Nincs mit mondanod nekem- állt meg hirtelen, én meg belefejeltem. Kétségbeesetten néztem rá, de csak dühös, gyilkos szemeket láttam. Az én szemeim könnyekkel teltek meg. Nem hagyhatja, hogy ne magyarázzam el!
- Oppa...kérlek- csuklott el a hangom.
- Mondtam hogy ne hívj többé így- préselte ki magából a szavakat gyilkos dühvel. - Kettő, nem hat meg a sírásod! Egyszer lenyeltem, hogy megcsókoltad...de kétszer?! És akkor higgyem el, hogy engem szeretsz, igaz?! Komolyan, ekkora kurvát se minden nap látni!- vágta a fejemhez.
Abban a pillanatban nálam is betelt a pohár.
- Megcsókoltam?- kérdeztem veszélyesen nyugodtan.
DooJoont teljesen elbizonytalanította, hogy ennyire nyugisan beszélek vele. Zavartan ráncolta a szemöldökét, én meg folytattam.
- Megcsókoltam?- ismételtem meg enyhén hisztérikusan. - Kurva?! Megtennél nekem valamit? Menj a jó édes p*csába, fogtad?- mosolyodtam el, de a szemem megint megtelt könnyekkel. - Ha nem tudnád nem szokásom megcsalni akit szeretek!- suttogtam. - Ő csókolt meg, én meg nem akartam megbántani. De tudod, mostmár úgy érzem, hogy ha ő lenne velem, jobban járnék- fordultam sarkon, és sírva mentem vissza a házba. Ott hagytam Őt, ott hagytam a szívemet ezer darabra törve. Vele együtt.

DooJoon

Úgy álltam ott, mint akit hasba rúgtak. Bambán néztem Cho-min távolodó hátát,fejemben még azok a szavak kavarogtak, amiket mondott. Jobban járnék vele...ha ő lenne velem...nem akartam megbántani...
Komolyan gondolta?
Mire feleszméltem, márJunHyung állt előttem, kezét az orrom előtt lóbálva.
- Haver, gyere már! Már mindenki felszállt a hajóra!
- Ohh! Tényleg?- kérdeztem fakón. - Szuper, menjünk- indultunk el a kikötő felé.
- Minden rendben? Elég...öhh...levernek tűnsz...
- Jól vagyok-vágtam közbe ingerülten.
A hatalmas hajó látványa egy percre megdöbbentett. Iszonyatosan nagy volt, hófehér, az oldalán egyetlen hosszú ezüst felirat:
Legend of Sea
- Méretes hajó, meg kell hagyni- másztam fel a fedélzetre.
- Az- helyeselt Junny, és elindult valamerre. - Lenn vannak a bárok, a kabinok- amikből rengeteg van- jobbra meg balra, és középen tudsz lemenni- magyarázta.
- Hova mész?- kérdeztem.
- Le- vigyorodott el. - Azt hiszem megtaláltam a napomat- kacsintott.
- Várj!- szaladtam utána. - Cho-min...nem tudod hol van?
- Hát...szerintem megtaláljuk...

Minie

Szétsírtam a szemem. KiKi már nem volt ott, mire visszamentem, ezért csak lerogytam az ágyamra, és szabad utat engedtem a kitörni készülő zokogásnak. Nem is tudom mennyit bőghettem, de egyszer csak egy kéz megsimította a hátam. Felnéztem. Aenny gyönyörű arca nézett rám, én pedig a nyakába vetettem magam.
- Mi a baj, Minie?- simogatta a hátam vígasztalón.
Eszembe jutott, hogy oppa tegnap este ugyan így simogatott, ezért mégjobban zokogni kezdtem.
- K-kurvának ne-vezeehett- sírtam. - M-meg hhogy é-én megcsalom őt...
- Ne sírj- tolt el magától. - Egy pasi miatt sem szabad sírni!- adott két apró pofont. - Gyere, rendbe szedlek, aztán mennünk kell- mosolyodott el,és megsimogatta az arcom. Én csak bólintottam egy aprót.

Sminkkel rendbe hozott,egész tűrhető formát varázsolt nekem. Felöltöztünk, elkészültünk és már mentünk is. A hatalmas hajó látványa megbabonázott. Wooow! El is felejtettem a szomorúságomat.
- Cho! Hol van DooJoon?- csámcsogott mellettem YoSeob vidáman.
- Kit érdekel?- vonogattam a vállam.
- Balhéztatok?- kapta fel a fejét DongWoon.
- Semmi- tértem ki a válaszadás alól. Inkább csak felmásztam a fedélzetre, és lelkesen nézelődtem.
- Gyertek, menjünk le a bárba- vetette fel HyunSeung vidáman, és magához ölelte Aenny-t. A szívem összeszorult, de inkább mosolyogtam. GiKwang ott jött mögöttem, én pedig...igyekeztem nem foglalkozni vele. Lementünk a kis lépcsőn, és egy hihetetlenül design-os szobába értünk. Kanapé, padló, csillogó lámpa...Wow!
- És hadd mutassam be nektek a két családot, akik még velünk utaznak- mosolygott omma szélesen. - Park-ék és Lee-ék!
Hat igen szimpatikus ember állt előttünk, és mindket családban egy korombeli lány volt.
- Áhh, Cho, kislányom, gyere csak! Ae-cha te is! Bemutatom nektek Park Myeongdot, és Lee Hyun-silt! Remélem jóban lesztek!
Mindannyian elmosolyodtunk, és leültünk a kanapéra. A fiúk rendeltek maguknak italt, a felnőttek beszélgettek. Eleinte kínos csend állt be négyünk között, de Silie oldotta a feszültséget.
- Hát...szerintem ismerjük meg egymást jobban- mosolyodott el. - Egész szimpik vagytok- néztek össze Myeongdoval.
 

- Igen. Beszélgessünk!
És beszélgettünk. Idő közben feltűnt, hogy JunHyung és DongWoon, akik a bárnál ülnek, és akikre én ráláttam de Silie és Myeonie nem, őket bámulják. Elégedetten felkuncogtam. Aztán Junny felállt, és elment. Érdeklődve néztem utána.
- Cho! Hallasz?- lóbálta meg a kezét az orrom előtt Aenny.
- Tessék?- kaptam fel a fejem.
- Nem tudod hol van...Doojoon?- hezitált mielőtt kimondta a nevet. Én összerándultam egy picit, és csak megráztam a fejem. Lövésem sem volt róla.
- Nincs kedvetek sétálni egyet?- vetette fel Hyun-sil.
- Húú, álljunk ki a hajó orrába mint a Titnicban a csaj!- lelkesedett Myeongdo.
Nevetve álltunk fel, hogy körbenézzünk.