Este

Mr. X

Ordítottam.
- Nem megmondtam te féleszű, hogy szerezd meg?!
- Uram- hebegte. - Szeretem őt. Még mindig...és...szerintem fel...
- Nem érdekel! Férkőzz a közelébe! Szerezd meg! És mire a hajón lesznek, legyen az enyém- sziszegtem, majd hátat fordítva neki bevágtam magam mögött az irodaajtót.

DooJoon

A csók után sem engedtem el Cho-t, hanem magamhoz szorítva csak percekig öleltem.
- Khm..srácok, szerintem hagyjuk őket- jegyezte meg suttogva YoSeob, mire hálásan pillantottam rá. GiKwang arcáról semmit sem tudtam leolvasni, de a szemei...tele voltak fájdalommal, amitől kissé bűntudatom lett. Eltátogtam neki egy köszönömöt, bár nem nézett rám. A többiek elmentek, és csak ketten maradtunk Cho-minnel. Még mindig szorosan öleltem, fejét a mellkasomhoz nyomta, én pedig arcom a hajába fúrtam.
- Sajnálom, hogy nem...hogy nem tudtalak utolérni- súgtam a fülébe. - Ha a srácok nincsenek, már ki tudja hol lennél...
- Ne aggódj- súgta vissza. - Azt hiszem...hogy...ismertem őt..
Eltoltam magamtól, és megragadva a vállát mélyen a szemébe néztem. Komolyan viszonozta a pillantásom.
- Kicsoda?
- Azt nem tudom, csak...ismerős volt nagyon is...
- Honnan?- sürgettem.
- Passz- vont vállat. - Fogalmam sincs. De..szerintem menjünk vissza a házba...nem szeretnék anyának magyarázkodni.
- Jogos- sóhajtottam, majd egymásba fontuk az ujjainkat.
Jól eső melegség járta átaz egész testem, hogy magam mellett tudhatom. Hogy megint itt van. És hogy remélhetőleg sosem fog elmenni. A szemeimet vonzotta az arca. Töprengő, komoly, mégis gyönyörű...vajon min járhat a feje?
Olyan gyönyörű volt a tengerpart, és a csend, amit csak a hullámok zaja és a szél tört meg, hogy nem akartam megszólalni. Csak néztem Őt, ahogy még egy kicsit biceg, ahogy elmerül a világában. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, és magamhoz húztam. Ajkaim mohón tapadtak az övéire, nyelvem a szájába kérezkedett. Vadul ráharaptam a felső ajkára, nyelvem vad táncot járt az övével. Kezdtem elveszíteni az önkontrollt, csak Cho létezett és én. És a csókunk, aminek hatalmas hatása volt- rám legalábbis. Kezei tétován elindultak a nyakamon, végül óvatosan beletúrt a hajamba. Hosszú-hosszú percek után szakadtunk el egymástól.
- Szeretlek- mosolyodott el.
- Én is téged- nyomtam még egy puszit a szájára. Majd még egyet. És még egyet.
- Oppa, menjünk- nevetett, de én nem hagytam elmenni. Csak a dereka mögött összekulcsoltam a kezem, és vigyorogva puszilgattam ahol értem.
- YA- nevetett. - DooJoonie! Gyere. Eléééég!- sikított kacagva, mire megkegyelmeztem neki. Mosolyogva kézenfogtam, és visszaindultunk a kisházba.

Minie

Ahogy hazaértünk felsiettem a szobámba, és elterültem az ágyamon. Sóhajtottam egyet. Hűha! Mozgalmas délután...alig feküdtem le, kopogtak.
- Igen?
- Szia- surrant be Aenny a szobámba.
- Hello- mosolyogtam. - Mi az?
- Készülődni kéne- nevetett. - Anyud hozott ruhát. Illetve...neked nem hiszem, hogy ruha lesz, de...
- Mivan?- ültem fel, látva hogy mennyire nem tetszik neki sem.
- Fűszoknya! Érted?! FŰSZOKNYA!!!- akadt ki. - Borzalom! És ilyen...ilyen...levél felső jár hozzá vagy én nem tudom...minden esetre borzalmas- fintorgott.
- És a cipő?
- Nincs- mordult fel. - Komolyan...én ilyet nem akarok viselni!- siránkozott.
- Hát...anyámnál nincs választásod- fintorogtam. - Felhozod megmutatni? Akkor..akár el is kezdhetünk öltözni...
Bólintott, és leszaladt a cuccokért. Fél perc múlva egy borzalmas ruhakészlettel jött vissza. Elborzadva méregettem a sokat sejtető darabokat, majd sóhajtva átöltöztem.
- Minek a maszk?- kérdeztem tétován.
- Ez egy álarcosbál...
- Remek- fújtam. - Akkor...a kötést levesszük- bugyoláltam ki a lábam. Egész szép volt a seb, egy kis sminkkel el is lehetett tűntetni. Éééés, már járni is tudtam. Elégedetten bújtam bele a ruhába, ami viszont annál kevésbé tetszett magamon.
- Ez szörnyen keveset takar!- rémüldözött Ae-cha.
- Nekem mondod?! Mint egy sztriptíztáncosnő, űgy érzem magam...
Megcsináltuk egymás sminkjét, és felvettük a maszkokat. Pont jókor, mert Yoonné kopogott, hogy mehetünk. Lebaktattunk a lépcsőn, a ház már üres volt. Egymásba karoltunk, anyu is velünk jött, de ő oppa anyukájával diskurált. Ahogy megláttam a parton azt a rengeteg embert, akik mind olyan ruhában voltak mint én, megnyugodtam. Aenyvel elmosolyodtunk, majd biccentettünk. Aztán észrevettem valakit. Egy alakot. Ott állt a bulizóktól nem messze, egyedül, és engem bámult. Valamiért rossz előérzetem támadt...