Mondd el!

Minie

- Ezt meg hogy érted?- húztam el a kezem.
- Majd rájössz- mosolygott rám szélesen. Felállt, és elindult valamerre. Bambán néztem utána, nem értettem, mit akart ezzel mondani. Sóhajtva tápászkodtam fel a földről, hogy elinduljak vissza a kabinomba. Késő van...aludnom kéne. Végigtrappoltam a fedélzeten. Az ajtóm előtt megálltam. Miért nincs ott oppa sosem, amikor kéne?- kérdeztem magamtól csalódottan. Benyitottam. A szobában sötétség és csend uralkodott. Felnyomtam a lámpát, hogy azért lássak is valamit.
- Cho-min!- szólalt meg valaki a hátam mögött, mire ugrottam egy hatalmasat. Ijedten pördültem meg.
- Jesszusom! YoSeob! A frászt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz. A lábaim felmondták a szolgálatot, lerogytam a földre. Kapkodva szedtem a levegőt, a szívem úgy vert, mint akit kergetnek. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak.
- Bocsánat- segített fel a látogatóm.
- Semmi- terültem el az ágyon. - Hogy hogy itt vagy?- kérdeztem végül.

- Nem tudok aludni- vont vállat, és leült mellém. - Gondoltam szétnézek, hogy ki van ébren, de se JunHyung se HyunSeung se DongWoon nincsenek a kabinjukban, DooJoon-é szintén üres, KiKi meg már lefeküdt tudtommal. Ae-cha pedig Myeongdoval és Hyun-sillel ment valahova.
- Én onnan jövök- mormogtam. - A csajos estéből egy éjszakai tripla randi lett- ráztam a fejem. Hallható volt a hangomban a keserűség és a csalódottság.
- És DooJoon?- kérdezte YoSeob együtt érzőn. Megsimogatta a hátam, én pedig megöleltem őt.
- Sosincs ott amikor kellene- panaszoltam. - Mindig elmegy valahova...állítólag GiKwangnál van, de te azt mondtad hogy ő már lefeküdt. Biztos visszament aludni- fintorogtam. - Annyira jól esne ha erre magától jönne rá- puffogtam tovább. - Fogadni merek, hogy abból áll neki a nagy szerelem, hogy néha idejön, lesmárol aztán lelép!
Sikerült magam teljesen felhúznom. Szegény YoSeob csak pislogott, és nézte ahogy csapkodok. Ingerülten járkáltam össze-vissza. Aztán eldöntöttem, hogy tök fölösleges ezen balhéznom. Egyszerűen csak szarom le! Nem fogom most emiatt felfújni a dolgokat...
- Bocs- huppantam vissza mosolyogva YoSeob mellé. Lemaradt egy lépéssel, nehezen követte a hirtelen hangulatváltozásaimat, de igyekezett. Ő is elmosolyodott. Fél óra beszélgetés után elálmosodott.
- De én megyek is- állt fel végül. - Jó éjt, és köszönöm- dobott egy tízpontos mosolyt.
- Bye-yeom!- integettem utána.
Alig csukódott be mögötte a kabin ajtaja, kopogtak. Ilyen nincs- gondoltam.
- Igen?
- Szia kicsim- kukucskált be rajta DooJoon. - Ne haragudj, KiKivel beszélgettem- mászott be mellém a takaró alá. Én tüntetően hátat fordítottam neki. Látszólag semmit sem vett észre, csak magához ölelt, mire még jobban elhúzódtam.

DooJoon

- Valami baj van?- kérdeztem, és felkönyököltem a párnámra. Cho hozzám se szólt, de tudtam, hogy még nem alszik. - Jagiya, mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Semmi- vágta rá morcosan.
- Én nem úgy látom- fordítottam magam felé. Mélyen a szemébe néztem, de nem nézett rám, csak mellém. - Nézz rám!- utasítottam finoman.
- Nem- makacsolta meg magát, oldalára fordult, és úgy tett, mint aki alszik.

- Cho-min! Hazudj másnak- fordítottam meg ismét, ezúttal fölé másztam, hogy ne tudjon más pózba fordulni. Közel hajoltam az arcához, orrunk összeért. - Kérlek! Mondd el, hogy mi van!
- Az van kérlek, hogy sosem vagy ott, amikor kellenél!- csattant fel, de a mondat végére elcsuklott a hangja. - Csajos estéből tripla randi! És ki nincs ott? Na ki? Naná, hogy te!
Összeszűkült szemekkel néztem rá. Ismertem annyira, hogy tudjam, hogy nem ez a teljes baja. Valami még van. Valami, amit nem mond el.
- És utána?- vontam fel a szemöldököm.
Láthatóan nem számított erre, megdöbbent.
- Mit utána?- kérdezte végül nehézkesen.
- Ez nem elég ok arra, hogy ennyire kiborulj. Ismerlek...mi történt?- kezdtem aggódni érte.
- Semmi- rázta a fejét. Megpróbált letolni magáról, hogy elfordulhasson, de megfogtam az állát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Vonakodva ugyan, de megtette. Próbáltam rájönni, hogy mi történhetett, de nem jártam sikerrel.
- Nekem mindent elmondhatsz, ugye tudod?- pusziltam meg az arcát. - Kérlek! Így nem tudok segíteni...
- Nem kell segítség! Az kell, hogy ezentúl ott legyél, ahol én!- förmedt rám.
- Hát jó- sóhajtottam megadóan. - Ez alap dolog- hajoltam még közelebb hozzá, és megcsókoltam. Teljes súlyommal ránehezedtem, nyelvem becsúszott a szájába. Az ő kezei a hajamba túrtak, a nyakam simogatta. Megfogtam az egyik lábát, és a derekam köré kulcsoltam, majd a másikkal is megcsináltam ugyan ezt. Közben egyetlen percre sem szakítottam meg a csókunkat. Kezdett felforrósodni a levegő közöttünk, az én bőröm már égett, és ahogy megsimítottam a karját, éreztem hogy az még forróbb, mint az enyém. Belemosolyogtam a csókunkba.
- Cho-min- szakadtam el tőle zihálva, a fülébe csókoltam. - Ha most nem állunk le, én nem...én nem leszek képes abbahagyni- lihegtem.
- O-oké- tolt le magáról. Elterültem az ágyon, felé fordítottam a fejem. Csak néztük egymást. Hihetetlen ez a nő! Egyetlen csókjával, egyetlen pillantásával a világból ki tud kergetni. Beharaptam a szám, hogy ne vessem rá magam megint.
- Aludjunk- vetette fel Minie végül.
- Oké- bólintottam megadóan. Lehet, hogy nem lenne túl jó ötlet most megölelni...? Sajnos ő addigra már hozzám bújt, és átölelte a nyakam. Felhúzta magát az arcomig, megcsókolt. Gyakorlatilag egyből becsúsztatta a nyelvét a számba, én pedig olvadozni kezdtem. Kuncogva húzódott el, nyomott egy puszit az orromra.
- Jó éjt- nevetett.
- Teee- vigyorodtam el. - Egyszer megölsz, komolyan...megjárod még!