HyunSeung gyorsan felöltözött- végre, már azt hittem sose készülsz el!-, és már rohantunk is. Séta közben elmeséltem Seungienak, hogy mit tudtam meg Cho apjáról.
- Na neeeee- képedt el. - Ez normális?!
- Nem- támaszkodtam a korlátnak.
Hűvös volt, és még mindig hatalmas hullámok dobálták a hajót. Fölöttünk sötét felhők gyülekeztek, néhány csepp eső is leesett már. Barátom mellém támaszkodott.
- Ez..hú, hallod, ez sokkolt- bámulta a vizet.
- Nekem mondod? Majdnem elájultam, mikor hallottam...hol kezdjük?- váltottam hirtelen témát.
- Hát...ha bevonjuk a többieket is, akkor hamarabb végzünk- nézett rám.
- Nem akarok most velük...dolgozni- ráztam a fejem. - GiKwang kifejezetten haragszik rám, úgy érzem...
- Hülye- boxolt a vállamba nevetve. - Nem haragszik rád! Csak...kicsit sokkos. Ennyi. De semmi baja veled...ezt honnan szedted!
Legyintettem.
- Én átnézem a kabinokat, te menj le a hajóraktárba- vezényeltem. - Mivel nincs térerő...ezért...fogalmam sincs hogy beszéljünk, de...tudod mit? Óránként találkozzunk itt!
- Oké- egyezett bele, majd intett egyet, és elindult.
Sóhajtva sétáltam a fedélzeten egy darabig. A szívem mindennél jobban szerette volna, hogy lássam
Mi lesz, ha történik vele valami? Mióta eltűnt, azóta ez a kérdés állandóan ott motoszkált a fejemben. Sunyin, gonoszkodva belopakodott az elmémbe, és nem akart eltűnni onnan. És valahányszor az agyam egy olyan képet lökött elém, ahol Cho ott fekszik a földön tehetetlenül, véresen, majdnem elsírtam magam. Miért nem vigyáztam rá jobban? Sejthettem volna, hogy valaki vadászik rá, de így? Miért nem mentem vele reggel? Miért kellett nekem ott feküdnöm és ásítoznom?
A legrosszabb talán az volt, hogy magamat okoltam az egészért. Mindenért, ami vele történt. És olyanok is megfordultak a fejemben, hogy...ha KiKivel lett volna...lehet, hogy ez meg sem történik...
- Ne gondolj ilyeneket...- motyogtam magamnak, és gyorsan benyitottam az egyes számú ajtón. Semmi. Hát ez jó sokáig fog tartani, van legalább száz kabin, és vannak több szobásak is. Plusz az étkezők, a bárak...Előhúztam a zsebemből a fényképet. Alaposan szemügyre vettem a széket, amin a lányok ültek. Az étkezőben nem láttam még csak hasonlót se, és a “lakosztályokban” sincsenek ilyenek. Akkor...hol lehet? A háttért nem volt valami világos, sőt kifejezetten sötét, a vaku világította meg Ae-cha és Cho-min arcát is. Igaza van DongWoonnak...valahol itt kell lenniük a hajón!
- DooJoon! Hé, haver, mit csinálsz?- integetett JunHyung, és odasietett hozzám. - Hát te?
- Öööö- hebegtem. - Csak...szellőztetem a fejem...
- Na jó, ezt te sem gondolod komolyan- nézett hitetlenkedve. - Minie-t keresed, igaz?- vonta fel a szemöldökét.
- Ja- ismertem be. - HyunSeung meg Aenny-t. Valahol ő is a hajón van...a többiek?- váltottam gyorsan témát.
- Myeongdo még alszik- mosolygott álmodozva.
De jó neki...- gondoltam magamban.
- DongWoon Hyun-sillel van, ha jól tudom reggeliznek, GiKwang meg...fogalmam sincs, szerintem ő is alszik, mert nem nyitott ajtót.
- Ohh...értem.
JunHyung a vállamra tette a kezét, és biztatóan rám mosolygott.
- Héé lökött meg kissé. - Ne vágjál már ilyen fancsali fejet! Gyere, segítek, hátha ketten többet találunk!
Minie
Két óra sikertelen próbálkozás után Ae-cha elaludt. Nem akartam felébreszteni, de én képtelen voltam lehunyni a szemeim. A csuklóm még mindig hihetetlenül fájt, én pedig elfáradtam. Jó, nem azt mondom, hogy nem vagyok kondiban, de Aennyt emelgetni fel és le, dobálni, mászni, az nem volt valami pihentető meló. Barátnőm feje a földön, egyenletesen szuszogott, én pedig még mindig gondolkoztam. Korgott a gyomrom, majdnem lekoppantak a szemeim, de aludni azt nem tudtam. Márpedig Danielnek valahol be kellett jönnie! De hol?!
Felálltam a földről, járkálni kezdtem.
Hirtelen hangokat hallottam a dobozok mögül. Lépteket...Első gondolatom az volt, hogy úr isten, jön Dan, és most meglátja, hogy itt állok szabadon, mit fog velem csinálni?! De ezek a lépések csendesebbek, bizonytalanabbak voltak, mintha nem tudná, hogy jó helyen jár e. Reménykedni kezdtem. Hátha valaki megment!!!
- Ae-cha!- ráztam meg a barátnőm. - Kelj fel! Valaki itt van!
- Mi?- ült fel azonnal. - Ki?
- De...mi van ha ez rossz ember?- rémüldözött. - Én már semmin sem lepődnék meg...
- Figyelj, egy próbát megér- haraptam be a számat. - Akkor...kezdjünk el kiabálni-sóhajtottam.
- VALAKI SEGÍTSEN MÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!- ordította el magát Aenny olyan hangosan, hogy rémülten hátraestem. A lépések elhallgattak, aztán csak egyetlen egy dolgot hallottunk.
- Ae-cha?! Ae-cha, te vagy az?!
- HyunSeung- zokogott fel barátnőm. - Oppa, gyere ide!- könyörgött.
- Jó, de...hogy? Itt nincs semmilyen ajtó!
- Danielnek valahol be kellett jönnie- horkantam fel.
- Cho-min?! Te is ott vagy?! Szuper! Figyeljetek lányok! Minden rendben lesz! Most gyorsan elszaladok és hozok segítséget, ti meg addig maradjatok itt!
- Hova is mehetnénk?- mormogtam az orrom alatt.
Ae-cha arcán boldog mosoly terült szét, és az én szívem is hevesebben vert. Láthatom DooJoont! Megölelhetem! Istenem, mintha csak álmodnék! Pedig csak egy napot töltöttem itt, bezárva...De nekem már ez is sok volt. Soha, soha többé nem akarok ilyet! Izgatottan kuporogtam a helyemen, vártam, hogy Seungie visszaérkezzen. Ae-cha mellettem ugyan ezt tette. Mikor jönnek már?
Mr. X
JimDaniel- én már csak így nevezem magamban-, berontott az irodámba. Az arca kivörösödött, és patakokban ömlött róla a víz. Unottan végigmértem.
- Mi van? Nemsokára mehetünk, az anyja belement a fizetésbe- rágtam a szivarom.
- Nem...valaki..megtalálta őket!- zihált.
- Micsodaa?!- kerekedtek el a szemeim, és ideges lettem. - Hogy lehetséges ez?!
- Fogalmam sincs, ebédet akartam nekik vinni, mikor láttam egy vörös hajú fiút kirohanni az ajtón. Kizárt dolog, hogy ne hallotta volna meg a kiabálásukat! Azonnal vigyük őket másik helyre, és...
- Nem! Csak a lányom! Csak őt- erőltettem magamra nyugalmat, de éreztem, hogy két mély ránc jelenik meg a homlokomon. - Hozd ide, itt soha nem találja meg senki. Igyekezz! Sőt, tudod mit? Inkább ne is te menj...azzal mindent elrontasz! Megyek én- nyomtam a fejembe a kalapom, és elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése