- Te is- válaszoltam gépiesen. - Khm...azt hiszem, hogy...itt az ideje, hogy elbeszélgessünk...hármasban. Nem?- törtem meg a csendet, ami beállt. GiKwang bólogatott. - Oppa, gyere be, tudom, hogy nem mentél el- kiabáltam ki kuncogva.
Doojoon bekukucskált az ajtón egy széles vigyorral a képén.
- Szóltál?
- Hülye- nevettem, és megpaskoltam magam mellett az üres helyet. - Gyere! Azt hiszem beszélgetnünk kell. Ha jól tudom kereken hat óra múlva hazaérünk. Szeretnék mindent lerendezni, és még van pár dolog, amit át kell gondolnom. Első sorban ez...
- Mi ez?- kérdezték egyszerre.
- Ne adjátok a hülyét itt nekem- fortyantam fel. - Mi! Hárman!
- Oké, hallgatunk- dőlt hátra Joonie a párnámra.
Ismertem, ezért meghallottam az enyhe élt és aggódást a hangjában. Ha...tipikus pasi! A nőre hárítja a felelősséget. Na persze...
- Engem jobban érdekelnének a ti szempontjaitok- vontam fel a szemöldököm.
Amire eddig a viselkedésükből jutottam, hogy DooJoon fél. Fél, hogy azt mondom, KiKi-vel akarok lenni, és ő ez ellen nem tehet semmit sem. Ami pedig GiKwangot illeti...ő nyugodt volt. Látszólag. De idegesen dobolt a lábával, a szemei pedig villámgyorsan villantak hol ide hol oda. Vagyis a látszat csal...
- KiKi?- mosolyogtam az említettre.
- Öhm...most mégis mit kéne mondanom?
- Te mit szeretnél?
- Hát én nem akarok belerondítani a...
- Ne azt mondd amit hallani akarok haver, hanem amit gondolsz- vigyorgott rá Joonie. - Most az egyszer megkegyelmezek.
- Nagyszerű- mondtam gúnyosan. - Éljen! Akkor kezdheted is! Verekedőbajnok- morogtam.
Oppa zavartan bámulta a kezét, aztán rám nézett.
- Félek- mondta halkan. - Félek, hogy őt választod. Félek, hogy jön valaki más, és...őt jobban fogod szeretni. Rettegek attól, hogy elhagysz, vagy hogy valamit rosszul csinálok és az neked sok lesz...elmész.
Nem szólam semmit. Nem tudtam mit válaszolni erre. Kínomban lesütöttem a szemem.
- Én...szeretlek téged, Cho-min. Nagyon is. De látom, hogy mi van közöttetek. És ahogy ott a parton is...képes vagyok rólad lemondani. Illetve...attól még az érzés nem változik, de ti...egymáshoz valóak vagytok. Passzoltok. Teljesen. És nem lehetek olyan önző, hogy bármit is tönkretegyek- mondta nagyon komolyan.
Azonnal a nyakába ugrottam. Két könnycsepp gördült végig az arcomon, és szorosan öleltem magamhoz.
- Köszönöm...hogy elfogadtad- suttogtam.
- Nincs mit- súgta vissza. Megsimogatta a fejem, felállt, és kiment. Kicsit megtörölgettem a szemem, és DooJoonra néztem, aki a földet tanulmányozta. Nem hallotta, mit beszéltem GiKwanggal, lehet, hogy most...?
Közelebb másztam hozzá, és magam felé fordítottam az arcát.
DooJoon
Nem bírtam ránézni. Hogy egyből KiKi nyakába ugrott...mit súghatott neki? Miről beszélgethettek? Hogy várja meg odakinn? De hát...nem. Hülye vagy- szidtam magam. Cho nem csinált volna belőled bolondot. Miért mondta volna, hogy hiányoztál, és miért csókolt volna olyan észvesztően, ha nem szeretne? Ez baromság-
- Mit mondtál?- kérdeztem halkan.
- Hogy köszönöm- mosolygott, és eltüntette közöttünk azt a maradék távolságot is.
Az ajkai égették az enyémeket. Ahogy összeérintettük a szánkat, és máris többet akartam. Azonnal elmélyítettem a csókunkat, képtelen voltam betelni vele. Az illatával. A bőrével, az érintésével...az egész lényével. Beletúrtam a hajába, hogy közelebb húzhassam magamhoz, a másik kezem a derekát ölelte át. Csak ő létezett és én. Annyira hihetetlen ez a...vonzalom! Nem érezheti senki más ugyan azt a vonzalmat, mint mások. Mindenkinél más. Én úgy mondanám, hogy...ha meglátom őt, akkor megtalálom a másik felemet.
- Te tényleg azt hitted egy percig is, hogy igent mondtam neki?- tolt el kissé magától, hogy a szemembe nézhessen. Arca kipirult, szemei huncutul csillogtak, és kapkodva szedte a levegőt.
- Igen, el- válaszoltam komolyan. - De nem is tudom miért- vigyorodtam el kajánul, és újra megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése