- Oké, oké, egyenlőre elég legyen ennyi- tolt el magától kuncogva, mikor már jó fél órája nem csináltunk mást, csak smároltunk.
- Jogos- vigyorodtam el. - Már alig kapok levegőt- sóhajtottam drámaian, mire a vállamba boxolt.
- YA- forgatta a szemeit, és lemászott az ágyról.
- Hova mész?
- Beszélek a szüleimmel- mosolyodott el halványan. - Úgy gondolom, hogy én...végiggondoltam mindent. Egy ideje már foglalkoztatnak bizonyos dolgok, szeretném, ha ők is tisztában lennének
- Megyek veled- kászálódtam én is fel, és átöleltem a derekát. Apró puszikat nyomtam a nyakára, mire összehúzta magát, és nevetni kezdett.
- Oppa, neee! Csikis vagyok...na, elég legyen!- visítozott halkan. - Ne akard, hogy garbót vegyek fel!
- Jólvan- húzódtam el csalódottan, és kézen fogva indultunk el. Végig az ő arcát fürkésztem. Láttam, hogy kezd kissé ideges lenni, összehúzta a szemöldökét és megszorította az ujjaimat. Küldtem felé egy “mindenokélesz” mosolyt, majd beléptünk az ebédlőbe.
Minie
Nagyon ideges voltam.
Ahogy oppának is mondtam, eldöntöttem, hogy mi legyen. Mivel most állandóan rajtam meg a bátyámon menne a vita- főleg rajtam, mert JiYong elég szépen ki tud bújni a dolgok alól. Mindig... Szóval ha anyuék balhéznak, akkor annak én iszom meg a levét. Szorongva szorítottam meg kissé DooJoon kezét, aki bátorítóan rám mosolygott. Próbáltam magamra erőltetni egy visszamosolygást, de nem sikerült. Halkan nyitottam be az é tkezőbe, ahol mindenki ott ült még. Pont úgy, ahogy mielőtt elmentem volna. Azzal a különbséggel, hogy anyám sírt. Appa pedig nyúzottnak tűnt. Ae-cha HyunSeungot ölelgette, Myeonie és Silie pedig koktéloztak. JunHyung és DongWoon viszont sehol sem voltak. YoSeobot szintén nem láttam.
- Cho-min!- kapta fel a fejét omma. Fel akar állni, de elhúzódtam. Leültem egy tőlük kissé messzebb eső székre, Joonie pedig mellém csüccsent. Ő tök jól elszórakozott a hajammal. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy az orra a nyakamat cirógatta, aztán visszakényszerítettem magam a jelenbe. Koncentrálnom kell!!! Méghozzá most. A mondanivalómra...
- Kislányom, beszéljük ezt meg rendesen- sóhajtott anya könyörögve.
- Rendben- bólintottam. - Hallgatlak titeket.
- Hát...gondolom te visszaköltözöl anyádhoz, és néha, ha van kedved eljöhetsz hozzám...vagy szeretnél velem lakni?
- Elment az eszed?!- hápogott a boszorkány. - Megőrültél?! Gondolod, hogy ezek után hagyom, hogy egyetlen ujjal is hozzáérj?! Na azt már nem! Felejtsd el!
- Elég legyen!- emeltem fel a hangom. - A francba is, egyszer is végighallgattatok?! Nem! Akkor fogjátok már be! Nem. Egyikőtökkel sem fogok lakni. Suliba fogok menni.
Láttam, ahogy az arcuk kissé megnyúlik. Na igen...
- Mi?- fordított maga felé DooJoon. - Miről beszélsz? Milyen suliba?
- Cho, az amiről beszéltünk?- csillantak fel Aenny szemei.
- Igen- mosolyodtam el. - Ahol modellkedni is lehet. Meg sminkesnek tanulni meg ilyenek- világosítottam fel mindenkit.
- De akkor sosem foglak látni!- pánikolt be Joonie. - És..hol van ez?
- Oppa- mosolyodtam el, és nyomtam egy puszit a szájára. - Szöul-ban. Ne aggódj, semmi komoly, gyakran találkozunk majd.
- Nagyon jó ötlet!- vágott közbe appa. - Okos vagy, látszik, hogy családi vonás, akárcsak a bátyád- mosolygott rám kedvesen.
- Köszi- vigyorodtam el.
- Kislányom, márpedig nem mész sehova!- emelte fel a hangját az anyám. - És te még mellé állsz?!- förmedt az exférjére.
- Tiltsd meg- vont vállat. - Tiltsd meg, és csak azért is azt fogja csinálni.
Omma megsemmisülten rogyott le az egyik székre. Arcát a tenyerébe temette, és sóhajtozott. Elhúzódtam DooJoontól, anyu mellé térdeltem.
- Hé! Anya, ne izélj már- ijjj, sosem voltam jeles vigasztalásból. - Khm...majd gyakran hazamegyek, meg oppával is találkozni szeretnék, szóval...
- El sem hiszem, hogy már felnőttél- nézett rám könnyes szemekkel, a hangja elcsuklott. - Még csak nemrég fogtalak a kezemben, kisbabaként, és máris ilyen nagylány vagy- simogatta az arcom. - Jól van, menj suliba, ha szeretnél- egyezett bele végül.
- Szeretlek anya- öleltem át, arcom a nyakába fúrtam, és belélegeztem az illatát. Amit mindig is szerettem. A kellemes, női parfüm- kivételesen nem vitte túlzásba-, a kedvencem.
- Én is szeretlek kincsem!
Percek múlva már appa is ott guggolt, és átölelt mindkettőnket. Láttam, hogyan néznek egymásra, láttam, hogy lesz mit megbeszélniük. És talán vár még rájuk egy közös jövő...
Elmosolyodtam, ahogy a közeledő partot figyeltem. Kimentem a hajóorrba. A csomagom már készen volt, és mindenki más is izgatottan várta már a kikötést- csak én, egyedül én voltam a hajóorrban. Újra itthon...
Anyáék azt mondták, hogy ha nem szeretnék koleszban lakni, akkor fizetnek nekem albérletet, de kikötés volt, hogy minimum minden második vasárnap meg kell látogatnom őket, és telefonálni rendszeresen. Megígértem.
Rájöttem arra is, hogy a kapcsolatom vele sosem volt olyan rossz, mint amilyennek én gondoltam. Dühös voltam rá, és ezért úgy állítottam be magam előtt, mintha utálnám. Pedig erről szó sem volt.
És hogy mi döbbentett rá ezekre a dolgokra? Mi változtatott meg? Hogy miért nyíltak fel a szemeim?
Természetesen...DooJoon miatt. Annyi mindent köszönhetek neki! Sosem mondott semmi ilyesmit, sosem beszéltünk ilyenekről, sőt. Egyáltalán nem gondolkoztam a családomról, amíg vele voltam- túlságosan lefoglalt valami más... :) És mégis. Ha van kit szeretned, sokkal jobban tudsz szeretni másokat is. Az meg, hogy visszakaptam aput, az az egyik legjobb dolog a világon.
- Egyedül?- éreztem meg két ölelő kart a derekamon. - Mit csinálsz?- súgta a fülembe. Éreztem, hogy mosolyog.
- Gondolkoztam- ismertem be.
- És min?
- Rajtad- fordultam meg, hogy az arcunk egy vonalba kerüljön (jó, egy kicsit pipiskedtem, na).
- Ezt hogy érted?- húzta össze a szemöldökét.
Felnevettem. Mikor ráncolta a homlokát, akaratlanul is csücsörített hozzá egy kicsit. Annyira édes volt!
- Hogy mennyi mindent kaptam tőled- öleltem át a nyakát, és közelebb húztam magamhoz. - Hogy milyen tökéletes vagy nekem- érintettem a számat az ő puha ajkaihoz.
Meglepetten csókolt vissza, aztán percek múlva már az ölében ültem, és egymással voltunk elfoglalva.
- Megé...ohh- állt meg mellettünk JunHyung. - Bocsánat- vigyorgott kajánul. - Látom rosszkor.
- Menj a francba- mormolta DooJoon a számba, de nem szakította meg a csókot.
- Naplementés romantika?- lépett oda Myeongdo kuncogva.
- Ha már itt tartunk- hajolt oda hozzá Junny, és váratlanul megtámadta a szájával Myeonie-t, aki majdnem összeesett meglepettségében. Ezen muszáj volt mosolyognom...
- Asszony! Mi az, hogy csak úgy elrohansz?- loholt Hyun-sil után DongWoon, aki Myeongdot kereste. Megrökönyödve torpant meg, ahogy szembesült a csók-hajóorral.
- Asszony?!- fortyant fel fáziskéséssel.
- Igen...á, tudod mit? Kit érdekel?- rántotta magához Woonie, és ő is megcsókolta a lányt.
Természetesen Ae-cha és HyunSeungie is csatlakoztak a fiatalok részlegéhez...
Összességében azt kell mondanom, hogy tökéletesre sikerült ez a nyaralás. Visszakaptam appát, lett egy új anyukám, még több barátom, akiket imádok, és ott van nekem Ő.
Saranghae Yoon DooJoonie!
hát ez irtó cuki lett ^^ <3 :3
VálaszTörlés